Macsovszky Péter: Verstorony ötven ötvenedik mondatból (vers)

Jens Mattke felvétele

 

50. (A szerénység kora): Asztalomon a cédulák, a fehér papír szólított, de a fejemben nyüzsgő szavak megakadályozták, hogy koncentráljak.

49. (A szabadság dilemmái): Hiszen az ilyenkor véghezvitt tettek a történelmi folyamatok meghatározó és azt előreindító erőkként hatnak tovább.

48. (Életem): Az örökkévalóság abban a falban van, amelyet láttam, nem az időben.

47. (Nero, a véres költő): Egyedül ténfergett a palotában, nem is elégedetlenül.

46. (A lakoma): Mikor Agathón házához ért, a kaput nyitva találta, és itt, mondotta, mulatságos élményben volt része.

45. (Az ajtó): Elképedve hallgattam, először történt meg, hogy valaki referenciát kívánt volna rólunk.

44. (A Mester és Margarita): A költőnek mindez újdonság volt, figyelmesen hallgatta Mihail Alekszandrovicsot, reá függesztve csillogó zöld szemét, s csak ritkán csuklott, halkan szidva a szörpöt.

43. (Gondolatok): Scaramouche, akinek csupán egyetlen dolgon jár az esze.

42. (Őrült bölcsesség): Úgy tűnik, itt csak két lehetséges megoldás van.

41. (Művészeti írások): Bohóckodik; javíthatatlan óvatosságból.

40. (Milyenek a magyarok): Ez a folkór izzó valóság, őrzi a zenei oktatás, és gyakran stadionokat megtöltő együttesek muzsikálják a legkülönfélébb feldolgozásokban.

39. (Fékevesztett evolúció): Napjainkban a paradicsommadarakat fenyegeti ilyen veszély.

38. (Oroszlánszáj): Azt gondoltam: nicsak, mi történt?

37. (A Föld söpredéke): Ismét úton voltunk, várva, hogy a házat fogadásunkra alkalmassá tegyék.

36. (Látáscsapda): A hetvenes évek közepére kialakult kényelmes, megszokott és unalmas puritanizmus idegen számomra.

35. (Utak önmagunkhoz): Valószínűleg ismered László Ervin professzornak, a Budapest Klub megalapítójának a nevét, aki Einsteinre hivatkozva üzeni nekünk: „Nem oldhatunk meg egy problémát azzal a gondolkodásmóddal, amely azt előidézte.

34. (A rossz demiurgosz): Tudjuk tehát, kit tegyünk felelőssé, kit pocskondiázzunk, hiuságunknak hízeleg, oltalmat jelent, ha minél távolabb állítjuk fel méltatlanságunk bölcsőjét.

33. (Hangyaboly): Mily óriássá növelt, mily jelentőssé dagasztott, mily ártóvá mérgezett itt fantázia és tilalom!

32. (Amor fati): Ezért kell újra és újra föltalálni újabb és újabb cilineket és micineket, amelyek még nem rezistensek.

31. (Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok): Ha a költő teremtő géniusz, akkor feladata nem meglévő szabályok helyes (és találékony) alkalmazásában áll, feladata nem az imitáció, hanem ellenkezőleg: a szabad szellem és képzelet alkotóerejének eredeti felhasználása.

30. (A számítógép és az agy): Tízértékű jel lehet például egy elektromos impulzusban, amely tíz meghatározott vezeték valamelyikén jelenik meg.

29. (A szó mágiája): Elnémult.

28. (A mester én vagyok): Hogy mit művelt velem e kis semmiségért?

27. (Éjszaka utazás előtt): A tenyerem végigcsúszott az oldalán.

26. (A költők élete): Már a kezdet kezdetén beszámolt Rachelnek a viszonyáról.

25. (Fejezet a szerelemről): Micsoda üres szó.

24. (A függőségtől az intimitásig): Visszatérve erre a lányra, számolgattam a töltelékszavakat, és párhuzamosan figyeltem a mondanivalójára.

23. (Aki nem tartott velem): A pillanat elmúlásával a gondtalanság eltörlődött, de az általa megvilágított arc nem lett semmivé, vagy pedig oly módon homályosult el, hogy maga a homály vált az arcává.

22. (Pán halála): Ezt mondták a sirató nimfák, a növények, a kövek, a halott Pánarcra.

21. (Részeg józanok): Még hét-nyolc év után is előfordult vele, ha megpillantotta az Öreg szép, szakállas fejét a járókelők forgatagában, hirtelen elborította egy szorongás, lámpalázhoz hasonló furcsa érzés.

20. (Julien könyve): Az állomás rendőrsége szerencsére már rutinból kapta el őket, vagy kiabálás közepette, de a váratlan élmény, a szokatlan zajok, az élet újratudatosítása rögtön tompított a még pár perccel azelőtti lelkiállapoton.

19. (Sorsomról van szó): Utazások!

18. (Éjszaka Chilében): Mikor aztán elérkezett a nap, csupa bizonytalanság és tanácstalanság lakozott a lelkemben, nem tudtam, mit vegyek fel, reverendát vagy civil ruhát, ha a civil mellett döntenék, vajon melyiket válasszam, ha pedig a reverenda mellett, akkor meg azon vívodtam, hogyan fogadnak majd.

17. (Ifjú évek): Gergely pápa púpos fiúcska volt, és olyan finom arca, feje volt, mint a szent ostyának, amelyet hetenkint magához vett.

16. (Az indulatok megsemmisítése): A tévhitek béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg születéstől, öregségtől, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserűségtől, kétségbeeséstől, nem szabadul meg a szenvedéstől, mondom nektek.

15. (A bábeli kubikos): Lehajolt, és öreg kezeivel kotorászott a szerszámok között, valamilyen ócska ekében megvágta az ujját, nem törődött vele, kiemelt a lomok közül egy faragott nyelű csákányt.

14. (Egy csepp a kárhozatból): A friss bőr most újra érzékeny.

13. (Két verssor között): Megölhetett volna szerelemmel is: térdeit átkulcsolhatta volna nyakamon, és megfojthatott volna.

12. (Régi magyar mondák): De Attila előtt egyszerű, négyszegletű fatányér állott: ő csak húst evett.

11. (Úri muri): Majd lesz, majd lesz Zóltánkám, fene piszok féreg a, az ember az hiszi, hogy nincs, oszt a végin moshatja a búzát, mégis lila lesz a kenyere.

10. (A teljesség felé): A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.

9. (Hogyan működik az elme): Ilyen határvonal a fenti számok között is felfedezhető; a jobb felső sarokból fut a táblázat alsó részének közepe felé.

8. (A kollázs): Köztudomású, hogy 1930 őszén tettem meg azt az utat, amelynek révén nekiütköztem valóságnak, s amely a valóság ösvényére parancsolt, annak a realizmusnak az útjára, amelynek kusza sejtelmét már hosszú ideje ösztönösen magamban hordoztam.

7. (Egy kínai nyár): Még egy ideig csak akácsorok futnak melletünk, majd egész mezőségek vízre terülő kövér lótuszlevelekből, aztán biciklisták jönnek egyre sűrűbb bolyokban.

6. (A némák): Mert a tulaj kurtán csak azt mondta: ha nem tetszik, fel is út, le is út.

5. (Alkonyodik, a bárányok elvéreznek): Mikor az első őszi szél leszállt a hegyekről, s én rögtön, már az első éjszaka – amikor még kertekben aludtam – meghűltem s köhögni kezdtem, vad kétségbeesés fogott el – azóta se hagyott alább, de állandósulva, megszoktam már kissé.

4. (Egy életed van): Mi lesz a feleségemmel, férjemmel, anyámmal, apámmal?

3. (A pozsonyi metró): A bolygóváros ugyanis egy ősbolygó körül kering, át lehet oda menni hidakon, hajóval, jár a villamos, épül a metró.

2. (Ifjúságom, Érsekújvár!): A Kisköz és a Nyitra töltése között talán még a mi utcánkhoz tartozott „Parti-Benczé”-nek – másképpen „Fagyos-Bencének – a portája.

1. (Anyám címére): Ötven évvel ezelőtt!

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/6-os lapszámában.

 

 

Macsovyszky Péter (1966, Érsekújvár)

Író, költő, műfordító.