Forgács Péter: Irodalom és képzelet III. / Délután hat

Forgács Péter: Irodalom és képzelet III. / Délután hat

Ryszardl70 felvétele

 

Képzeljünk el egy ipari műemléknek is beillő, düledező konzervgyárat valahol Közép-Kelet-Európában alig egy-két évvel a rendszerváltozás előtt. Persze, lehetne máshol is, más időben, a lényeg, hogy áradjon belőle az a hamisítatlan lepukkantállamicég-fíling. Június van. A gyárudvaron sorakozó zöldséghegyek különös árnyakat produkálnak. Azt is hihetnénk, hogy egy filmgyár kulisszái közé keveredtünk, ahol éppen egy mesefilmet forgatnak. Szinte várjuk, hogy a Spenót-domb mögül előbukkanjon az aranyhajú királylány, a Káposzta-hegy mögül meg a sárkány.  Mivel azonban jobbról Olga közeleg a zöldségosztályozóból, a raktár felől pedig Bélus a targoncáján, könnyedén elvethetjük a filmgyár ötletét, és kijelenthetjük: ez mégiscsak egy konzervgyár.

Aztán képzeljük el az udvarba szorult hangokat, amelyek mindegyike egy-egy munkafolyamathoz köthető, hiszen nyár van, a feldolgozás szezonja. Éjjel-nappal folyik a munka, egy óra van még a nappali műszak végéig, az uborkaosztályozó futószalagjának nyikorgó hangját meg-megszakítja a spenóttasakoló ütemes kattogása a fagyasztórészlegen. Az elvétve hallható beszéd csak halk morajlás, monoton hullámzása az értelmüket vesztett szavaknak, amelyek színtelenül szállingóznak az udvar légterében.

Talán még az illatok érdemelnek említést, úgyhogy képzeljük el azokat is, nem túl nehéz, hiszen az udvart a zöldségek földszaga lengi be, de mivel nyár van, kánikula, ennél is intenzívebb az udvar sarkában tárolt rothadó termények bűze. Ráadásul, akit nem hagy cserben a szimata, a háttérben felfigyelhet a tartósításra használt anyagok fura szagára is, ami a konzerváló részlegből terjeng, és alattomos vegyi jelleget kölcsönöz a kavalkádnak.

A végére maradtak a színek. Nem véletlenül, mivel sokfélék, így elképzelésükhöz nincs szükség élénk fantáziára. Egyértelműen a zöld dominál, ennek különböző árnyalatai, a káposzta világos-, a spenót fű- és az uborka haragoszöldje, ezt az egységet bontja meg a karfiol rikító fehérje, a répa narancssárgája és a paradicsom tűzpirosa. Mivel mindenből hatalmas mennyiség borítja az udvart, a színek tömbönként váltják egymást, így nincs igazán ok, hogy közeli színes fényképet készítsünk az udvaron. Esetleg drónnal, madártávlatból.

Valamiféle hamiskás harmónia, vagy inkább labilis egyensúly uralja a gyárat. Feszülő idegek hálója tartja fenn a bizonytalan idillt, a munkások magukra erőltetett nyugalommal várják a műszakváltást. Ahogy kilépnek majd az üzem kapuján, a színek palettája egyre gazdagabbá válik, végre csend lesz, és legalább másnap hajnalig kiáll az agyukból a termelés összes zaja, orrukból elillannak a zöldségfeldolgozással járó szagok.

Amikor a közeli templom harangja elüti a hatot, Bélusnak nyomban erekciója támad. Mert tudja, mi következik. Targoncáját leállítja a káposztahegy mögött, majd átoson a fagyasztásra váró spenótdombhoz. Olga, a zöldségosztályozóból egy picit hamarabb érkezik, hogy legyen ideje kényelmesen elhelyezkedni. Hanyatt dőlve beleveti magát a kazalnyi spenótba, alig látszik ki belőle, meztelen altestét teljesen ellepik az üde, zöld parajlevelek. Bélus nem teketóriázik, hisz tudja, nincs idő, várják otthon, ráveti magát az asszonyra, és addig gyömöszöli, addig nyüstöli, míg el nem jön a beteljesülés pillanata, és selyemfehér harmatcseppjei ki nem lövellnek a nőt rejtő levélágyra. Olga, még a kéjmámortól pihegve felhúzza a bugyiját, majd szótlanul kikászálódik a parajhalom horpadékából, és elsétál az öltözőbe. Bélus beállítja targoncáját a raktárba, és hazamegy.

Tíz napig tart a spenótbeszállítás, egy kazalnyi érkezik reggel, egy pedig öt óra körül, éjszakai feldolgozásra. A friss paraj tisztítás és tasakolás után szinte kivétel nélkül a fagyasztóba kerül. Tíz nap alatt több tonna.  A hatodik naptól fokozatosan megcsappan a beérkező spenót mennyisége, így a spenótdomb lassan a felére zsugorodik, emiatt a délután hatórai légyottok egyre kockázatosabbá válnak. Bélus azonban nem tud parancsolni a vérének. Ahogy elüti a harang a hatot, kivont szablyájával újra és újra harcba indul. Olga ugyan még egy-két napig hagyja magát, de a lelepleződéstől való félelme végül legyőzi a hevületét. Hiába próbálkozik Bélus a többi zöldséggel, a hatalmas hegyekben álló káposztával, uborkával és karfiollal, kényelem és romantika szempontjából meg sem közelítik a friss, selymes parajt. Ezért, mire az utolsó spenótlevél is tasakba kerül, majd a fagyasztóházba, onnan pedig mirelittermékként a boltok polcaira, Bélus és Olga útjai elválnak.

Ráadásul Bélust otthon is elkerüli a szerencse. Egy ideje Gizi, a neje mintha az elhidegülés jeleit mutatná. Amikor Bélus hazaér a konzervgyárból, mogorva tekintettel löki elé a vacsorát, aztán bevonul a nappaliba, és késő éjszakáig bámulja a tévét. Pedig amióta Bélus szakított Olgával, egyre nagyobb szükségét érzi a hitvesi ölelésnek. Felmerül benne a gyanú, hogy Gizi talán megneszelt valamit, esetleg valaki mégis kileste őket, de aztán legyintve elhessegeti az efféle gondolatokat, hiszen meg van róla győződve, hogy a spenóthegy a legbiztonságosabb rejtekhely.

Amikor egy nap, hazaérve a gyárból újra ugyanaz a fancsali ábrázat fogadja, úgy dönt, nem tűri tovább a rideg légkört, és elkurjantja magát: „Hát, mi az isten bajod van neked, Gizi?” Az asszony, mintha csak erre várt volna, válasz helyett hangos koppanással ejti a lábost a konyhaasztalra: „Nesze, a vacsorád! Mirelit spenót.” Aztán egészen közel hajol a férjéhez, villámló tekintetét belefúrja a szemébe és szinte szótagolva sziszegi: „Tele van … vassal. Edd csak meg, egészséges!”

 

 

Forgács Péter (1963, Párkány)

Író, tanár, válogatott szintű levelezési sakkozó, keresztrejtvény-szerkesztő. 2013-ban elvégezte a Magyar Író Akadémia szépíró mesterkurzusát, majd Háy János és Turczi István írószemináriumait látogatta. 2014-ben megnyerte a Zeusz Papucsa irodalmi pályázatot, 2015-ben az Európa Könyvkiadó Nabokov és én pályázatát, 2016-ban ő kapta a Pegazus irodalmi pályázat védnöki különdíját, 2017-ben az Arany Opus Díjat. Az első Álljon meg egy novellára! pályázat döntőse, közönségdíjasa. 2018 végén megjelent Szuperhold c. novelláskötete és Fadrusz c. kiskamaszoknak szóló könyve. A Szuperhold 2019-ben a legjobb első prózakötet szerzőjének járó Margó-díj Top 10-es listájára került.