Veres Erika versei

Szymon Burza felvétele

Vegán ima

Szemben, a bank épülete előtt
asszonyok egy csoportja látható.
Léváról jöttek el ide, hogy nagy
feneket kerítsenek, s hogy
ellene legyenek, s hogy
ellene mondjanak.

Amikor befejeződik a Papa Roncalliban
a harangszó, kezd leülepedni a por,
amit darabokra hasogat ugyan a fény,
de ezzel tönkre nem teszi.

A fűszerezett és pácolt szeletek illata elér
a városon kívül eső rétekig. Szarvasmarhák
pihennek arrafelé, ízletes testük alatt fejet hajt
a gyenge fűszál. Fölöttük a felhők,
ég és föld között csomókba tapadva,
a döntésképtelenség légnemű leképezései.

Mire várnak? Nedves áramlat a vidéki hegyek felől…

Majd ha megszűnik az elmúlás folyamata,
eggyé olvadnak a város ütőereit képező főutcák,
és visszahúzódnak a hajszálerek,
majd csak akkor szilárdul kristállyá
ez a szerves monstrum, s lökődnek ki
a lévai asszonyok, a Babil sokak meg a Papa Roncalli
a marhasültet nélkülöző világűrbe,
s lesznek lapos kővé, egy folttá a Mindenség Szent Tehenén.

Barna

indokolatlanul barna
tested fény, nap és szerelem.

de ezek túlhasznált szavak,
bomlásra képtelenek, szembejönnek
úton-útfélen akár a nejlonzacsi este,
amiben reggel hat darab krumpli
volt még. anyu kiszedte őket,
de tested maradéka tovább izzad
tenyerem ráncai között.

rohadt őszibarack színű rúzst viszek
fel, mert mi más lenne a barna,
ez az őszies földhang a számon?!
rólad tapadt-e át ajkamra vagy
mégsem? távirányítóval állítom át
hozzád fűződő gyöngysoromban a palettát.
uszony nélkül átjutni üsküdarba,
ködben megáll a forgalom.
ez a barna már nem divat.
rózsavízzel törlöm le,
a vattára átragad. ugyanúgy
szemétbe dobom, mint a
krumplihéjat anyám keze, indokolatlanul.

A város éjjel

üzenetzöngésséged moraj egy völgyben,
odapislant múló holdunk.
az ablakok esti giccse
héliumrobbanásokat köszönt.

téglába zárva megannyi álom…
ha kinyitnánk a házak ajtaját,
legördítenénk a tűzlépcsőket,
utcára terelnénk a horkolást…

éjfélre megint kimerül az eszköztár, a térerő
szavatossága lejár.
marad a Her(t)z,
a megbízható vízmentes hullám.

közben gorillák sebzik fel a járdát,
irtanak, tépnek.
izmos gyomrukban olajfa
ágat emésztve szaladnak
a kikötők felé.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/7–8-as lapszámában.

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.