Kormányos Ákos: Behunyt szemmel; Érthetetlenül; Ha kellően lassan veszek levegőt

Behunyt szemmel

Mutató és középső ujjamat jó erősen összezárom,
majd behunyom a szemem.
Gyakran évtizedek alatt sem ismerjük meg a másikat.
Rányomom összezárt ujjaim a testedre,
behunyt szemmel, lélegzetünket hallgatva,
határozott mozdulatokkal
átsimítok minden millimétert.
Azokat a helyeket is, melyeket nyitott szemmel
nem tapinthatnék ki.

Érthetetlenül

Én a kontroll csoportban hiszek,
te abban, hogy véletlenek nincsenek.
Én az empíriában hiszek,
te abban, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
Te hiszel Istenben,
én istenben hiszek,
5 + 3 = 8, ez számomra isten.
Én kutatom a tobozmirigyt,
te hiszel a tobozmirigyben,
a harmadik szem, ez számodra a páratlan szerv.
Kettőnk közül én állok értetlenül
az előtt, hogy itt fekszel mellettem.

Ha kellően lassan veszek levegőt

Ha kellő határozottsággal fogom a kezed,
ha kellő gyengédséggel ölellek.
ha kellően lassan veszek levegőt,
olyan lassan, hogy már nem jut elég oxigén az agyamnak,
akkor egy ponton kifordulok testemből és átfordulok beléd.
Ilyenkor nem szabad megijednem, mert a húsom visszaránt.
Megőrzöm nyugalmam.
Végtelen deszkából felállított máglyarakás ég benned.
Minden alkalommal
puszta kézzel veszek ki egy izzó fahasábot és magammal hozom.