Vörös Gergely versei

Lytovchenko Volodymyr felvétele

A répaföldön keresztül

A gyerekkorom végén jártam,
mikor utoljára voltam annyira naiv,
hogy egy répaföldön keresztül próbáltam az utat levágni.
Épp elkéstem a buszt, csak két óra múlva jött a következő.
Gondoltam, öt kilométer nem lehet több egy óránál. Tévedtem.
A harmat a cukorrépa leveleiről a porhanyós földdel keveredve
már az első kilométer után nehezekként tapadt cipőmre.
Az egész úton azon töprengtem, hogy vajon évente hányan esnek ugyanebbe a hibába.
Az ilyesmikről akkor sem vezettek statisztikát.
Aztán valahogy hazajutottam.
Sok minden történt azóta.
Ma már kukoricát ültetnek a répa helyett.
A cukorgyárat lebontották.
A föld mellett új lakónegyedek épültek.
És azt hittem, én is megváltoztam.
Most itt állok mégis, és azon tűnődőm,
hogy vajon mennyivel lehet közelebb az út hozzád légvonalban.

Az ismeretlen rokonokról

Némelyikről tudomásunk van,
Halvány, kitöltendő körvonal,
A legtöbbről még ennyi se.
Sokszor kétségbeejtően közeliek.
Apád alkoholista nagybátyja,
a nő, aki a keresztelődön tartott,
de azóta nem találkoztatok – mentségére szóljon,
erőltették a szerepbe.
Minél távolabb érsz,
Annál kevesebb a kapaszkodó, a családi emlék.
Az ember csak névre, néhány dátumra redukálódik.
Talán akad néhány fotó a jóképű rokonokról. Nagyanyád megőrzi.
De hogy mi van a férfi mögött, mit gondol a nő, nem tudod.
Jellemükről, vágyaikról, félelmeikről, bűneikről semmit nem tudsz.
Családod elhallgatás:
A rokonok csak a jelenről beszélnek.
A fa, ha tudata lenne, képes lenne érezni gyökereit?
Valóban gyökered a feltételezhetően közös genetika?
És érdekel ez mást is,
mint aki beszél róla?

Misén

Nagyanyám nem hitt a feltámadásban.
Hova tennénk annyi embert?
A föld lakossága már akkor hatmilliárd volt.

Néhány kijelentést át kell értékelni.
Ki mondja és miért.
Egy ütés is leveri a zománcot a fazékról.
Nem kell a szavakat túl komolyan venni.
Vakon hinni, hogy lesz folytatás,
S visszatérhetünk régi életünkhöz.

Mindegy, hogy a kórusba mész fel,
Vagy valamelyik padban foglalsz helyet.
A nyikorgás, ropogás nem engedi, jelzi,
Hogy a faanyagban a szú és a rothadás
Egy ideje már jelen van.

Pedig tizenöt éve restaurálták a templomot.
ezt sokszor kellett nekem elmagyarázni. A szót, restaurálás.
Hogy ez nem pusztán felújítást jelent,
hanem újraalkotni a múltat.
Nem telt sok időbe, míg rájöttem,
vasárnaponként mégis a feltámadás miatt jár vissza.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/4-es lapszámában.

Vörös Gergely (1992, Pozsony)

költő.