Tsúszó Sándor közlésre ajánlott verse a Magyar Tsillag fennsőirodalmi folyóiratba (levél); Eláh-kozott völgye árnyékba borul (Közreadja: Gyurász Marianna)

Tisztelt Főszekresztő Úr!

Ajánlom megtisztelő figyelmébe alulírott poéziám, melynek ihletője fáradalmas, ám rendkívüli mód szellemépítőnek bizonyult, büntető jellegű csuklógyakorlat. Ezt én a múlt vasárnapi Ótestamentum-foglalkozáson szenvedtem el Kripaljevics B. Lóri citruslébe mártott papírgalacsinja által. A zsoltár, egy lelket töpörítő Dávid-áhitat, melynek száztizenkétszeri míves másolására  téltek, négy napig tartó, fájdalmas görcsbe rándította hüvelykujjamat. Hányattatásom együttérzéssel itatta át lelkem az ismeretes bibliai óriás iránt, kit, önnön helyzetemhez hasonlóan, Dávid
király böszmesége, végső soron pedig egy szánalmas galacsin ítélt keserves sorsára!

Tsúzsó Sándor (tizennégy esztendős deák)

Post Scriptum: Tiszelt Uram, kérem, kézírásom silány külalakját bírálatába ne számítsa, fent nevezett szörnyű hüvelykujjgörcs kínzott megírásakor!

Eláh-kozott völgye
árnyékba borul

„Ki kérdezte, hol keresse
azt a Pazar lombú fát,
mely tövében, hogyha kell,
elfeküdhet Góliáth?”

Szemébe vér, ’öldekén
ott vöröslik még a jel,
parittya, homokkő kavics:
egy pásztorkölyök verte el,

s most kongó hangon énekel
egy régi gyermekdalcikát
– zsibbadó tekintete
előtt az ősi város, Gát –

„Hát ki kérdezte, hol találja
azt a Gyönyör lombú fát,
amely alatt, hogyha kell,
elbólinthat Góliáth?

Ki volt, a kancsal bérszámfejtő,
Púpos szeretője t’án?
Szép szemű filiszteus, vagy
saját sánta nagyanyám?”

Árnyéka: fa, csak kilapítva,
Termése: füge vagy banán,
Délre Eláh-kozott völgye,
Nyugatra kápráz Kánaán –

És oly erővel bólintott
Az álmos óriási gáti:
csorba kobakja még gurul,
ha útját nem állták bokái.

Közreadja: Gyurász Marianna