William James Sidis: amit még elcserélnék; Amikor fordul a törvény (Közreadja: Balla D. Károj)

amit még elcserélnék

megemelkedik. aláhull, mint városra a krízis.
kínoz a felszívott porban a hamis eskü, hogy bízisten
nincsen álca rajtam, amit még elcserélnék. így lehet,
hogy már semmi isten nincs a semmi ég felett.

elbuknak a léptek, eszmék, már elborult a fényes allé,
és nem cseng tisztán, kegyesen a kényes allelúja
a feketék templomából. elakad a síkon a szólam,
tört hangok, mint kín, hevernek körben lehetetlen pózban.

megemelkedik. aláhull, mint holt idők. halott terek
nyugszanak a véres sárban. sírok. holott erekcióm
is lehetne, ha nem volna minden ízem félénk.
nincs már álcám, amit ezüstre még elcserélnék.

Boston, 1930-as évek

Amikor fordul a törvény

a közelébe érek. beszippant, mert meg nem menthet,
majd életre lök véres indulattal, mint egykor Manhattan,
a bűnös. de mégsem ölt meg hasis, sem cián,
mikor fennakadtam pár ócska evidencián.

nem volt elég a baljós jelből, nem tudtam megunni,
hogy tékozló óráimban mellém guggol az Univerzum,
mint szoba sarkában duruzsló kályha,
és lábamhoz dörgölőzik minden dolgok fizikája.

a közelébe érek. beszippant, mint a dús alázat,
és öklendeznem kell, mert arcomra mászik házatlan
csigáival a kozmikus undor. itt függöm isten örvén.
halálba így fordul, hogy élni kell, a cáfolható törvény.

Boston, az 1930-as évek vége

Tsúszó Sándor fordításai

Közreadja: Balla D. Károj

A KÖZREADÓ MEGJEGYZÉSE:

E verseket a New York-i ukrán zsidó családban 1898-ban született zseni a maga alkotta vendergood nyelven írta végleg elmagányosodva, miután megjárt börtönt, elmegyógyintézetet, és lassan felejteni kezdte mindazt, amit csodagyerekként tudott.