Halász Rita: Mire gondol egy zeneszerző 7.

Sven Beyersdorff felvétele

Nyújtja a kezét, Szakonyi Mirabella. Kinyomom a telefonomat. Határozott a kézfogása, nem is vártam mást. Kovács szerint egy igazi fapina, de Kovács meg a nők egy külön kategória. És egyáltalán, Kovács úgy, ahogy van, külön kategória. Láttam, ahogy tapsolt a többi minisztériumi ember között, kényszeredett mosoly, szinte hallottam a fejében zakatoló gondolatokat. Megbuktam, ki fognak rúgni, hogy lehettem ilyen hülye, hogy pont a Lantost? Be volt szarva rendesen. Hozzáteszem, ő volt az egyetlen, aki kockáztatott. Faragónak hiába írtam, élvezettel utasította el minden kérésemet. Nincs pénz, sajnos a kortárs komolyzene senkinek nem szívügye, megkérdezi majd az államtitkár urat, de szeretné, ha nem reménykednék, ő megpróbál minden követ megmozgatni, de higgyem el, ez most nem a megfelelő pillanat, talán majd jövőre. Aztán Kovács egy közös ismerősünk esküvőjén, amikor már talajrészeg volt, elkotyogta, hogy Faragó azzal kürtölte tele a minisztériumot, hogy a Lantos egy szerencsétlen alkoholista, és hogy esze ágába sincs engem felkérni, sőt mindenkit nyomatékosan megkér, hogy kövessék a példáját. Úgy mondom, hogy mindenki megértse, a Lantos tiltólistán van! Állítólag ezt kiabálta, legalábbis Kovács így mesélte. Még szerencse, hogy utálja a Faragót. Faragó régen lenyúlta a nőjét, Kovács azóta szeretne bosszút állni. Nem mondta, hogy ezért kaptam a felkérést, de nem vagyok hülye.

Nem akarja felvenni?
Parancsol?
Szól a telefonja, nem akarja felvenni?
Nem fontos, válaszolom. Miért mondom, hogy nem fontos? Lehet, Judit hív.

Jó nő ez a Szakonyi. Kovács egyszerűen nem tud bánni a nőkkel, ez az ő baja. Egy határozott kézfogás, piros rúzs, és már farkát behúzva iszkol messzire. Mirabella, micsoda hangzás. Ezt most képes voltam kimondani? Ki kellett mondanom, mert a nevéről beszél, hogy a Szakonyi viszont elég pórias, biztos a szülei ezért adták a Mirabellát. Milyen nyugodtan beszél, van benne valami különös ritmus. Az orra viszont úgy mozog beszéd közben, mint egy nyúlnak.

Azt hiszem, magát keresik.
Parancsol?
Azt hiszem, magát keresi az az úr ott. Kovácsra mutat, aki nyújtott nyakkal, mint egy gúnár járkál fel-alá.
Valószínű, tényleg engem keres. Az orra vörös, biztos már benyakalta az első pohár bort. Méghogy én vagyok az alkoholista.
Nem baj, keressen csak, válaszolom, majd hozzáteszem, az a dolga. Az a dolga? Ha Judit itt lenne, nem mondanék ilyeneket, de nincs itt. Mindig akkor nincs, amikor a legjobban kéne. Semmi más dolga nem lenne, csak hogy itt legyen. Lehet, hogy tényleg az ing miatt sértődött meg? Csak annyit mondtam, hogy nem vagyok pincér. Ideges voltam, ő is tudja, hogy ez milyen. Azt mondta, kibírhatatlan ez a hisztéria! Egyszerűen idegesített, hogy nem látja, hogy az az ing nem egy ilyen alkalomra való. Persze, neki volt igaza. Kényelmesebb lenne most abban.

Élvezi, ugye?
Mire gondol?
Hát ezt a sikert, az ovációt. Lantos Ferenc visszatért!
Nagyon kedves, nem is tudom, azt hiszem, furcsa érzés, tudja, soha nem vágytam erre. Én csak jó darabokat szerettem volna alkotni. A faszt furcsa. Élvezed, gyerekkorod óta ez lebegett a szemed előtt. Amikor a többi fiú a labdát rúgta, te meg kullogtál föl a másodikra szolfézsra, arra gondoltál, rúgjátok csak a labdát, de közülünk csak én leszek világhírű. Erről álmodoztál, meg akartad mutatni a szakmának, hogy tudsz te még, ha akarsz, hogy Lantos Ferencet nem temethetik. Mit szerénykedsz, ez a nő átlát rajtad, ez a nő nem kajálja be ezt a hülye dumát. Ha Judit hallaná, hogy miket mondok, hangosan nevetne. Nem nevetne, kiröhögne, de élesen, az egész terem visszhangozna tőle. Ha Judit itt lenne, nem mondanék ilyet. Lehet, nem is az ing. Na jó, igazából jó érzés. Remélem, ettől még nem tűnök nagyképűnek.

Kovács öt tormakrémes sonkatekercset fal be egymás után, úgy tűnik, egyelőre felhagyott a keresésemmel, egy pocok kinézetű férfival társalog, kedélyesen vállon veregetik egymást. Zseniális ötlet volt, Karcsikám, behozni újra a Lantost, micsoda parádés ötlet, ilyet, Karcsikám, csak te tudsz, amikor mindenki más már keresztet vetett rá, te feltámasztod benne a szunnyadó művészt. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre Kovács gyöngyöző homlokáról és borvirágos orráról a megdicsőülés biztos tudata sugárzik. Nem kéne annyit inni, Karcsikám. Jó nő ez a Szakonyi.

Ne aggódjon, ettől még nem tűnik annak. Még nem. Ahogy ezt kihangsúlyozta, mintha úgy értette volna, biztos benne, nagyképű vagyok, vagy hamarosan az leszek. Hogy ez csak álca. Álca a szerénység, az álszerénység, sőt az álszerénység bevallása is egy álca, és ő, Szakonyi Mirabella ezt nagyon is jól tudja, de nem szól, legyen egy jó estém, aztán másnap leül a laptopja elé, és a kis husis ujjácskáival bepötyögi, hogy hiába az ováció, a tíz perces taps, ez csak egy naftalinszagú hangverseny naftalinszagú közönsége, és Lantos egy kivénhedt bohóc, aki már túl van pályája zenitjén, aki a Judit-etűdök óta semmi kiemelkedőre nem volt képes, ha Kovácsnak igaza van, hogy Szakonyi femináci, akkor szét fogja szedni a Déva várát. Befalazott feleség a huszonegyedik században, kérdezem én, tényleg ez kell nekünk? Lantos helyében talán inkább elgondolkoznék a feleségemhez való viszonyomon.

Mindenesetre őrületes, hogy ilyen hatást váltott ki a zenéje!
Milyen hatást váltott ki, kérdezek vissza.
Ó, füstölt marhanyelv! Imádom, mondja, és már bele is harap.
Milyen hatást váltott ki, kérdezem újra.
Egy nő elájul, egy fiú összeverekszik az apjával.
Milyen nő? Milyen fiú? Verekedés?
Nem hallotta? Elég nagy balhé volt. Egy srác nekiment az aulában az apjának. De lehet, csak a mostohaapja. Állítólag valamelyiküknek nem tetszett a koncert, és ezen először összeszólalkoztak, utána elkezdtek egymással üvöltözni, a fiú beszólt valamit, az apja behúzott neki. Vagy mostohaapja. Úgy kellett őket szétszedni. A fiúnak tiszta vér volt a keze.
És melyiküknek nem tetszett a zeném?
Ez fontos?
Örülnék, ha a fiúnak tetszett volna. A fiatalság, tudja, örülnék.
Nem tudom. Az anya sápítozott, aztán hárman, mintha nem történt volna semmi, kisétáltak az ajtón. Na, mit szól?
És a nő? Miért ájult el?
Állítólag nem bírja a vért.

Judit, Judit sem bírja a vért.

Halász Rita (1980, Budapest)

Író, művészettörténész. 2017 óta publikál, első regényével, amely Mély levegő címmel jelent meg a Jelenkor Kiadónál, 2021-ben elnyerte az elmúlt év legjobb első prózakötetének járó Margó-díjat. Második regényén dolgozik. Portré: Máté Péter/Jelenkor Kiadó.