Pénzes Tímea: A szlovák expat szerzők műveiben előforduló kultúraspecifikus kifejezések és vendégszavak fordítása

2021-11 Posted 2021.11.07. | by admin

(Svetlana Žuchová, Ivana Dobrakovová, Zuska Kepplová, Mária Modrovich)

I. Az expatriális irodalom kialakulása, jellegzetességei, képviselői

Tanulmányomban a szlovák expatriális irodalom jellegzetességein keresztül a szlovák expatriális szövegekben előforduló vendégszavak, idegen elemek és kultúraspecifikus kifejezések konkrét (és lehetséges) fordítási megoldásait vizsgálom. Tanulmányom bevezető részét irodalomtudományi fejtegetések képezik az expatriális próza ismérveiről, hátteréről és besorolási lehetőségeiről, jelentős része viszont fordítástudományi (nyelvészeti) kérdéseket boncolgat párhuzamos (szlovák–magyar) korpuszok alapján.

Az expatriális irodalomba sorolás Taranenková–Passia Hľadanie súčasnosti (A jelen keresése) című kötetében található kategorizálás alapján történt, ahol a feminista, önéletrajzi, regionális/lokális stb. irodalom mellett szerepel az expatriális próza (expatovská próza) kategóriája is. A kifejezés az angol expatriate szóból ered, jelentése „ideiglenesen vagy tartósan a szülőföldjüktől távol élők”.

Bár egyes irodalomelméleti irányzatok a szerzői életrajzot kiiktatják a szövegértelmezésből, az expatriális irodalom (a továbbiakban a rövidített expat formát használom) az életrajz és a műalkotás között szerves összefüggést feltételez: az expat irodalomban a szerzői életrajz kulcsfontosságú tényező, nemcsak a szerzők tartózkodási helyét, de szereplőik poétikaterét illetően is (illetve fordítva). Az expat irodalom tehát értelemszerűen külföldi kötődésű irodalom, többnyire külföldön íródott és/vagy külföldi élettapasztalatokat tematizáló irodalom. (Valamennyi szerző élt a nyitott határok adta ösztöndíjés munkalehetőségekkel, sok esetben azonban a külföldi helyszín csak kulisszaként szolgál magánéleti történetekhez, pl. visszaemlékezések, párkeresés, haldokló szülő látogatása stb.)

Az expat irodalom kialakulása időben az 1989-es rendszerváltás utáni időszakhoz köthető, képviselői Gustáv Husák csehszlovák államfő normalizációs időszaka (1975–1989) idején látták meg a napvilágot, ezért ezt a nemzedéket Husák gyermekeinek is nevezik.

Kutatásom tárgya négy szlovák szerző hat szépirodalmi műve, illetve azok magyar fordításai: Svetlana Žuchová Yesim és Jelenetek M. életéből, Ivana Dobrakovová Halál a családban, Anyák és kamionsofőrök, Zuska Kepplová Hotel Sza_adság (amely voltaképpen két szlovák kötetének egy magyar kötetben történő kiadása) és Mária Modrovich Flesbek című kötete. Valamennyien számos irodalmi sikert értek el, közülük ketten – Svetlana Žuchová és Ivana Dobrakovová – elnyerték az Európai Unió Irodalmi Díját. (A Taranenková–Passia tanulmányban kizárólag női szerzők szerepelnek, az ötödik szerző, Michaela Rosová művei nem olvashatók magyarul, fordításai ezáltal nem is kutathatók. A tanulmány továbbá nem sorolja ide Marek Vadast (aki több-kevesebb kiruccanást tett Afrikába), csak Pavel Vilikovský néhány regényét, ő azonban nemzedékileg kilóg az expat irodalomból).

A kutatott szerzők külföldi kötődései: Svetlana Žuchová Pozsonyban szerzett orvosi diplomát, illetve Bécsben pszichológiát tanult. Élt Münchenben, jelenleg Prágában pszichológusként dolgozik. Zuska Kepplová a Közép-európai Egyetem Gender Studies szakán tanult Budapesten, majd Fullbright-ösztöndíjasként a State University of New Yorkon. Mária Modrovich tudósításait a Sme napilap hétvégi rovata közölte rendszeresen Listy z New Yorku (Levelek New Yorkból) címmel). Ivana Dobrakovová angol–francia nyelvszakon végzett, jelenleg Torinóban él és alkot.

Az expat kifejezés több más kifejezéssel is közös nevezőre hozható, pl. a korszak újdonságaként emlegetik a globetrotterek (Taranenková–Passia 2015: 49–50) felbukkanását, amely inkább kalandor világjáró, mintsem az idegen társadalomban életvitelszerűen élő személy (elvétve tekinthető az expat lét első fázisának/lépcsőfokának). Továbbá ide kívánkozik a német Aussteiger kifejezés is, melynek csak egyik alkategóriája sorolható az expatság fogalma alá. Mária Modrovich egyik elbeszélése előszavában/címében egy német Wikipedia-megfogalmazást idéz, ahol Aussteigerként definiálja azokat, akik kilépnek a társadalmi normák keretei közül, hogy máshol – akár külföldön – másfajta életet éljenek (Modrovich 2020: 72).

Az expat irodalomnak számos más, külföldi kötődésű irodalmi jelenséggel lehetnek kapcsolódási pontjai, melyek keletkezése hasonló időszakra datálható, mint pl. az inter/multi/transzkulturális irodalom, a Gastarbeiterliteratur, az Exilliteratur. A nyelvek és kultúrák közti tobzódást, illetve a nyelvés kultúraköziség állapotát jól tükrözi a Die Heimat heißt Babylon (A haza neve Babilon) (Amodeo 1996) kötetcím.

A sort tovább színesíti az emigráns, a migráns és a posztmigráns irodalom jelenség, alkotóik „vagy nyelvet váltanak, vagy nem, ám hoznak-visznek értékeket, melyekre két irányból várják az értelemadás válaszait” (Dánél 2019: 117, Thomka 2018: 52).

„A származási környezetükből kiszakadt, kettős kötődésű alkotók (…) többféle nézőpont és idősík, a nyelvfelejtés, a nyelvkeresés, a hozott tradíció és a befogadó kultúra közötti ingázások különböző elbeszéléspoétikáit” hozzák létre (Dánél 2019: 114). Ezek a „többnyelvű éntudattal”

(Thomka 2018: 34) rendelkező, transzkulturális térben vándorló vagy letelepedett emberek műveikben gyakran az otthontalanság érzését jelenítik meg; írásaikban szövegközi átjárások, köztességtapasztalatok figyelhetők meg (vö. Brückenliteratur). A „kettős vagy többes kötődés – a több helyhez, kultúrához, nyelvhez tartozás – nem valamiféle egység, eredetiség elvesztéseként vagy hiányaként értendő, hanem éppen közvetítő voltuk válik az eredetükké” (az idézett helyen).

A szlovák expat-szerzők esetében nem történik nyelvváltás, mint például Zsuzsanna Gahse, Melinda Nadj Abonji, Agota Kristof, Ilma Rakusa esetében (Nagy 2012, Thomka 2018), irodalmi nyelvük a szlovák marad. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a transzkulturalizmushoz feltűnően sok női szerző köthető, akik számára a transzkulturális vagy expat lét tematizálandó élményt jelent, példának okáért többek közt a Finnországba bevándorló szerzők esetében is. Az expat lét azonban nem feltétlenül jelenti az expat írók közé való sorolódást: Irena Brežná, a Svájcban élő, németül író (nyelvváltó) szlovák írónő művei – témái megítélése alapján a Taranenková–Passia kötetben a feminista irodalom kategóriában kaptak helyet.)

A szlovák expat művekben tetten érhető az otthontalanság érzése és az otthonkeresés motívuma. Az expatság összefonódik a nosztalgiával, ami jól megfoghatóvá válik Kepplová Hotel Sza_adság című művének fülszövegében: „A Kepplová-kisregények szereplői újkori nomádok, fiatalok, akik már a határok nélküli, globalizált világba születtek, és bárhol otthonra lelhetnek

(…). Expatok, akik hamuba sült pogácsa helyett világmegváltó gondolatokkal vágnak neki a nagyvilágnak, majd pedig sóvárognak az otthon melege után, magukra tetoválva legkedvesebb ételük nevét.”

A Taranenková–Passia szerzőpáros megfogalmazásában az expat szerzők nemzedéke „a „(n)osztalgiával”, mint a posztszocialista térben való kulturális identitáskeresés sajátos eszközével is dolgozik” (Taranenková–Passia 2015: 49).

Az expatok esetében a hazájuktól távoli élet bemutatása magánéleti történeteken keresztül körvonalazódik. A kötetek témái a külföldi multi/inter/transzkulturális térbe vetettség (Welsch

1998, Welsch 1999, Németh 2019, Roguska-Németh 2019), önreflexiók és öndefiniálásra tett kísérletek, az aktuális mindennapi problémákra való megoldáskeresés; a társadalmi-politikai kontextus legfeljebb a magánéleti történések hátterében bontakozik ki.

Az első expat művek megjelenésekor a multi/inter/transzkulturális irodalom, a művek tematikája újdonságnak számított: hogyan boldogul egy közép-kelet-európai fiatal a nagyvilágban, a Kelet és Nyugat közti köztes létben/térben.

II. idegen elemek, vendégkifejezések, kultúraspecifikus kifejezések/reáliák

A társadalmi-irodalomtudományi bevezetőt elengedhetetlennek tartottam az expat irodalomban előforduló kifejezések hátterének felvázolásához és megvilágításához, ugyanis a vizsgált szövegeknek szerves részét képezik az idegen elemek, a vendégkifejezések – olyan kifejezések, amelyek nem szlovákul szerepelnek a szlovák szövegekben, tehát különböző nyelvekből „kölcsönvett” elemek.

Vizsgálom továbbá a nagy fordítástudományi szakirodalommal rendelkező kultúr(a)specifikus kifejezéseket (Vermes 2004), melynek ekvivalenseként, illetve alkategóriájaként használatos a reáliák kifejezés. Reália egy adott közösség minden olyan nyelvi megnyilvánulása, ahol az adott nyelvközösség saját élményés ismeretanyaga kerül kifejezésre, és melyek az adott kulturális kontextusban speciális jelentéssel rendelkeznek (Valló 2000, Forgács 2004, Tellinger 2003, Vermes 2004, Takács 2015).

Más szóval a reáliák „azon tárgyak gyűjtőfogalma, melyek egy-egy kultúrára, nyelvközösségre jellemzőek, és egy másik kultúra számára ismeretlenek” (Klaudy 1997), „az adott kultúrához kötődnek, illetve abban gyökereznek” (Dróth 2004).

A reáliák mibenlétét a szakirodalmi megnevezéseik is jól szemléltetik (Mujzer–Varga 2007 gyűjtése alapján): német nyelvterületen használatos a Nul-Äquivalenz ’ekvivalens nélküli kifejezés’ és a lexikalische Lücke ’lexikai hiány’ (Kade 1968), Realien ’reália’ (Lossau 1993), Kulturspezifika (kulturálisan kötött kifejezések) (Helbig et al. 2001). Angol nyelvterületen a kulturális jelleget jobban kidomborítják: culturally untranslatable items ’kulturálisan lefordíthatatlan elemek’ (Catford 1965), cultural words ’kulturális szavak’ (Newmark 1988), culture-bound terms

’kulturálisan kötött kifejezések’ (Chesterman 1997). A magyar fordítástudományban a reáliák és a kultúr(a)specifikus kifejezések terminusok terjedtek el, használatos továbbá a „kultúrafüggő elem” (Forgács 2004), illetve „megfelelő ekvivalencia nélküli lexika” (Heltai 1990).

A fordítók a reáliákat számos formában vihetik át a célnyelvi szövegbe, több átváltási műveletet alkalmazhatnak (az átváltási művelet fogalmát Klaudy Kinga vezette be a fordítástudományba). Ilyen művelet például a generalizálás (általánosítás), amikor a reáliát egy fölérendelt szóval fordítjuk, például a kunsági kövidinkát fehér bornak, vagy az explicitáció, amikor magyarázó elemek vagy gazdagabb szemantikájú szavak kerülnek a célnyelvi szövegbe, egyes elemek kihagyása vagy betoldása, a tükörfordítás vagy transzliteráció (átvétel vagy átbetűzés egy eltérő írásrendszert használó nyelvre).

III. Távoli, szomszédos és egy államon belül létező nyelvek

A szlovák és a magyar nem egymástól földrajzilag/ kulturálisan stb. távol, hanem egymás mellett, egymással interakcióban létező kultúrák, ezért úgy gondolhatnánk, hogy meglehetősen jól ismerik egymás mindennapi és egyéb reáliáit, és a szlovák szerzők műveiben is kevés olyan kifejezés fordul elő, amely magyarázatot igényel. Azonban mélységeiben mégsem ismerhetik egymás kultúraspecifikus kifejezéseit (mondókáit, mozaikszavait, márkaneveit stb.), és a fordítandó szövegek számos pontja okoz fejtörést a fordítóknak, hiszen „a fordító még a legegyszerűbb mondat fordításakor is bonyolult műveleteket végez” (Klaudy 1997). Ráadásul a szlovák expat szerzők multi-/interés/vagy transzkulturális térben/térből kommunikálnak, ezáltal több egzotikus és ismeretlen elem fordulhat elő szövegeikben, más nemzetek reáliái színesíthetik (esetenként nehezíthetik) tovább a szöveget (csak margóra: nyilván nemcsak az expat szerzők műveiben fordulhat elő több-kevesebb interkulturális/intertextuális stb. elem).

A szlovák expat szerzők szövegei külföldi élethelyzetek lenyomatait tartalmazzák, a kötetekben számos külföldi helyszín megjelenik: Svetlana Žuchová – Bécs, München, Prága, Zuska Kepplová

– Budapest, New York, Párizs, Ivana Dobrakovová – olaszországi, franciaországi helyszínek, Mária Modrovich – amerikai, latin-amerikai, afrikai helyszínek. Az aktuális „élőhely” nyelve mellett az angol mint lingua franca is fontos szerepet játszik egyes expat szövegekben.

A szövegek magyar kifejezéseket is tartalmaznak – egyrészt a közös dél-szlovákiai élettérből kifolyólag a magyar kisebbség kifejezései kerülnek be a többségi nyelvbe, másrészt külföldi (magyarországi) tartózkodások lenyomataként.

Az idegen elemek, vendégszavak, kultúraspecifikus kifejezések száma a kutatott művekben változó, az átváltási műveleteket egy-egy fordítási megoldást leginkább szemléltető példán mutatom be – magyar, szlovák, angol és egyéb nyelvek kultúraspecifikus kifejezéseinek, vendégszavainak fordításain.

IV. Átváltási műveletek konkrét példákon keresztül

IV.1. Magyar vendégkifejezések a szlovák forrásnyelvi szövegben

IV.1.1. Átvétel, re/transzliteráció

A magyar kifejezések szlovák irodalmi művekben való előfordulása nem kifejezetten az expat próza jellegzetessége, lásd Pavol Rankov Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy)/ Szeptember elsején (vagy máskor); Balko: Vtedy v Lošonci/Akkor, Losoncon, Veronika Šikulová Miesta v sieti/Menettérti, Silvester Lavrík Nedeľné šachy s Tisom/Vasárnapi sakkpartik Tisóval című műveit (valamennyi kötet Mészáros Tünde fordítása), pl. zavadzáltak, pöfögte a stará mama (Menettérti

36), Böžkénk (Menettérti 53), köszöntöttük egymást, čókolom, dobrígyeny, dovigyenyja és slussz (Menettérti 92) (példák Deczki 2021). (Álmagyar kifejezések is előfordulnak a szövegekben, amikor a szereplő nem beszéli a nyelvet, csak felidéz – visszafejthetetlenül – szavakat). Az expat prózában a gyermekkor, az otthoni közeg felemlegetése, a nosztalgikus visszavágyódások vagy egyszerű visszaemlékezések, visszatérések okán szerepelnek.

Egyes általam tárgyalt szerzőknél a több nyelv együttes jelenléte gyerekkoruk meghatározó élménye, tehát a „többnyelvű éntudat” (Thomka 2018: 34) hozott és nem szerzett élmény. Žuchová és Dobrakovová nagyanyja is beszélt magyarul, gyerekkoruk részét képezte a magyar szókincs. Kepplová többek közt Magyarországon tanult, és több magyar kifejezést, mondatot találunk a műveiben.

Dobrakovová Matky a kamionisti című regényében a családtagok megnevezései magyarul szerepelnek, szlovák diakritikával, pl. naďmama, naďapa, kiškuťa, illetve a Pišta tulajdonnév.

Naďmama ešte žila a hovorila viac-menej len po maďarsky, na miestnych bastardov pokrikovala kiškuťa. (Dobrakovová Matky 6)

Nagymama még élt, és igazából csak magyarul beszélt, a helyi korcsokra úgy kiabált, hogy kiskutya. (György 6)

Všetko, čo robila, bolo zle a ištenem, haďd, nešegíč. (Dobrakovová Matky 6)

Minden rossz volt, amihez hozzányúlt, istenem, hagyd, ne segíts. (György 6)

Az első mondat jelentése a szövegkörnyezetből felfejthető, a második mondat viszont ismeretlen kifejezéseket tartalmaz a magyarul nem tudó szlovák olvasó számára.

A Prvá smrť v rodine című művében az apuka szerepel magyarul (a szlovák szereplő apukának hívja az apját) – a magyar fordításban ennek jelölése a nyelvre való utalással, elmarad (talán mert nem ad plusz információt a történethez).

„Tak mi už konečne povedz, prečo si smutný!“ Povedal len Az élet nem torta. Život nie je torta. (Kepplová 57 km 90)

– Mondd már el végre, miért vagy szomorú! Csak azt válaszolta: Az élet nem habos torta. Az élet nem egy torta. (Dósa 235)

Kepplová szlovák szövegében szereplő „az élet nem torta” magyar mondat bevett magyar megfelelője „az élet nem (egy) habostorta/az élet nem mindig habostorta”. A fordító korrekciót hajtott végre, de meghagyta a szlovák forrásnyelvi szövegben található szlovák mondat magyar fordítását is, ami redundanciát eredményez, azonban a kétnyelvű forrásnyelvi előfordulásra utalhat.

Utekali dolu schodmi do metra, už bolo počuť, že si treba dávať pozor, lebo dvere sa zatvárajú. Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak. Toto bola jej prvá veta v maďarčine. Naučila sa ju foneticky. (Kepplová 57 km 118)

Ahogy futottak lefelé a metró lépcsőjén, már hallották a hangosbemondót: Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! Ez volt az első mondat, amit a lány megtanult magyarul. Hallás után tanulta meg. (Dósa 257)

Kepplová 57 km od Taškentu című művében a szövegbe ékelve, a magyar vendégmondatot megelőzően magyarázza meg, hogy mit jelent a magyar mondat. A fordító a redundancia elkerülése végett nem ismétli meg a szlovák eredetiben szereplő magyarázatot, és az összevonás és a betoldás (hangosbemondó) átváltási műveletét végzi.

„Hogy vagy?*“ spýtala sa jej (Kepplová Buchty 108) (szószedet: s. 108 Hogy vagy? — Ako sa máš?)

– Hogy vagy? – kérdezte tőle magyarul (Dósa 93)

Kepplová Buchty švabachom című könyvében a szerző – a többi idegennyelvű példához hasonlóan – könyv végi szószedetben adja meg a magyar kifejezés fordítását, míg a magyar verzióban, a Bukta tetkóban a szereplők nyelvhasználatára utaló magyarul betoldásával a szövegen belül történik rá utalás (egyébként lapalji jegyzetekben szerepelnek a vendégszövegek fordításai).

Az eredeti szlovák mű is tartalmaz fordítást, tehát a szerző fordító is egyben, lefordítja, értelmezi a hallott, látott mondatokat. A vendégszövegeket és azok fordítását tartalmazó forrásnyelvi szöveg kettős jellege a nyelvekben létezés, a nyelvköziség állapotára is utal.

A kötetben továbbá kétféle módon szerepel a gulyás(leves), ahogy szlovákul használják (guláš), illetve ahogy a táblák hirdetik a külföldieknek (gulash).

A szerzők az idézett példákban sokszor hallott magyar kifejezéseket emeltek át a szlovák szövegkörnyezetbe: Dobrakovová a szlovák, Kepplová viszont a magyar helyesírási szabályok elvei alapján – ez utóbbit a fordító egyszerűen behelyezte a magyar fordításba, a szlovák kifejezéseket pedig magyar diakritikával emelte át.

Míg Dobrakovová szövegeiben a magyar reália az otthoni környezet része, addig Kepplová szövegeiben a magyar idegen nyelv, a külföldi közeg egyik ismérve.

A szlovák és a magyar szövegben egyaránt dőlt betűkkel érzékeltethetjük, hogy a szlovák szereplő magyarul beszél, illetve a célnyelvi szövegben a magyarul betoldásával.

A dőlt betű a forrásnyelvi és a célnyelvi szövegben egyaránt az idegenszerűségre hívja fel a figyelmet.

IV.2. Nemzetközi és idegen szavak, anglicizmusok a szlovák forrásnyelvi szövegben

IV.2.1. Átvétel/transzliteráció

Mivel az expat írók műveiben központi helyet foglal el az expat lét, az idegen nyelvekben és kultúrákban való létezés, a nyelvés kultúraköziség állapota, az idegenben töltött időszak sok esetben nyelvileg is kifejezésre jut, ezért kerül számos nemzetközi és idegen szó a szlovák expat szövegekbe (lásd: a Kepplová-szövegek esetében a magyar vendégkifejezéseket is). A külföldön élő szerzők vagy beszélik az adott ország nyelvét, vagy az angolt mint közvetítő nyelvet használják, tehát az angol a kommunikáció eszköze (Firth 1996: 240) (Modrovich esetében az USAban nyilván a kettő egybeesik).

Nem elhanyagolható tényező viszont, hogy a szlovák nyelvben gyakoribb az angol és a nemzetközi szavak jelenléte, mint a magyarban, egy „átlagos” szlovák szöveg esetében is mérlegelni kell, ebből a magyar nyelv mennyit bír el, hogy a nemzetközi vagy idegen szavak, anglicizmusok hasonló gyakorisággal forduljanak elő, mint az eredetileg magyarul írt szövegekben. A fordító értelmezi, hogy két külföldi beszélgetése zajlik-e angolul vagy csak több „átlagos” anglicizmust tartalmaz a szlovák szöveg (bejzból, smartfón – Modrovich Flešbek). Ha az anglicizmus, amely „a különböző anyanyelvi beszélők közös kommunikációs eszközeként szolgál” (Kovács 55, Seidlhofer 2001: 146) a forrásés a célnyelvbe sem simul bele, megtartása szükségszerű. Expat szövegekről lévén szó, az expat lét szemléltetése céljából érzékeltetni kell, hogy külföldön vagy külföldiek beszélnek a nemzetközi kontaktnyelv segítségével.

Bizonyos esetekben viszont a fordítónak dönteni kell, hogy az egyszerű átvételt vagy a magyar közegben bevett használati formát részesíti előnyben.

Panča ukázal na moje topánky a povedal, že sú pretty, nice. (Dobrakovová Matky 7)

Pancsó a cipőmre mutatott, és azt mondta, pretty, nice. (György 7)

Mivel Dobrakovová Matky a kamionisti című regényében az angol szavak a szlovák szövegben is vendégkifejezések, átvételük javasolt.

len on sa nevybral na ulicu ako street, ale na ulicu ako road (Kepplová Buchty 24)

csak ő a street helyett a roadot kereste (Dósa 21)

A street és a road szemantikai különbségét Kepplová szereplője a saját bőrén érzi meg, amikor a fél várost végigbuszozza, és végül más címre jut. A fordító az összevonás és a kihagyás műveletét végzi, elhagyja a forrásnyelvi szövegben kétszer ismételt ’utca’ kifejezést.

dostal kebab large eat here, čiže na tanier (Kepplová Buchty 25)

kapott egy nagy adag eat here kebabot (Dósa 22)

A fordító részben magyarra fordítja az angol kifejezést, részben meghagyja eredetiben. A szlovák szövegbe ékelt magyarázatot (’tehát tányérra’) elhagyja, azonban a szerző a későbbiekben megmagyarázza, mi a különbség a take away és az eat here között, ezért a magyarázat redundáns lenne, tehát elhagyható.

matka je presvedčená o tom, že je in, že je cool matka (Modrovich 79)

anya meg van győződve arról, hogy in, hogy cool (Pénzes 90)

Modrovich egyik története New York-i környezetben játszódik, és az elbeszélő pótanyja is amerikai, ezért az angol kifejezések használata mellett érdemes dönteni, de eljátszhatunk a gondolattal, hogy a menő, belevaló, klassz, trendi stb. magyar szinonimákat használjuk, hiszen a szövegkörnyezetből az amerikai közeg nyilvánvaló (vagy az egyiket, a magyar közegben ismertebbet angolul hagyjuk, míg a másikat lefordítjuk).

A honosító és az idegenítő fordítás mellett egyaránt számos érv felhozható. Minden fordító maga dönti el, melyiket tartja elfogadhatóbbnak. Lawrence Venuti így fogalmaz: „egy honosító fordítás tipikusan megváltoztatja, vagy egyenesen eltünteti a célkultúra számára idegen feltevéseket, egy idegenítő fordítás viszont tipikusan ezek megőrzésére törekszik, ezáltal lehetővé téve olvasója számára az eredeti szöveg szándékolt interpretációjához való hozzáférést, még akkor is, ha ez nagyobb erőfeszítést követel az olvasótól (Venuti 1998: 241).

Modrovich kötetcíme, a Flešbek szintén egy fonetikusan átírt anglicizmus. Mivel az angol flashback szót kiejtés szerinti átiratban használja, a magyar fordításnak is ezt a formát javasolt követnie. A kötet szerkesztője a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodától azt a választ kapta, hogy nincs még gyakorlat az átírásra, ezért lett a szlovák címre hajazó Flesbek.

A Flesbek cím kettősséget tükröz: hogyan törnek be a múlt emlékei a jelenbe, a régi világ, amikor a szereplő még szabadon járt-kelt országok, nyelvek és kultúrák közt, míg anyaként már csak gondolatban teheti ezt. Az egykori expat létélmény a bevillanások révén testesül meg.

Egyéb nyelvek (olasz, francia, orosz, szlovén stb.) vendégkifejezései

A szlovák expat szövegekben számos más nyelv vendégkifejezései is megtalálhatók beékelt kifejezések vagy egész mondatok formájában (az említett magyar és angol kifejezéseken kívül), a szerzők tartózkodási helyétől függően, főként Dobrakovová és Kepplová prózájában.

Míg a szlovák ételek neveit a fordítók a magyar megfelelőjükkel helyettesítették, addig például olyan ételnevek esetében, melyek saját nyelvükön terjedtek el világszerte (pl. steak, spagetti), és nincs magyar megfelelőjük, értelemszerűen idegen nyelven szerepelnek a szövegben.

tešila sa na každý výlet do Genova kvôli čerstvému pestu či plneným pansotti s orechovou omáčkou. (Dobrakovová Matky 82)

a genovai kirándulásoknak elsősorban a friss pesztó és a diómártással töltött pansotti miatt örültem a leginkább. (György 99)

Napokon si len odkrojím krajec tmavého chleba a rozotriem si naň stracchino (Dobrakovová Matky 82)

Vágok egy szelet barna kenyeret, és megkenem stracchinóval. (György 99)

A fordító a transzliteráció műveletét végzi, akárcsak az angol kifejezések esetében, átemeli az olasz reáliát és szükség szerint a célnyelvi helyesírási szabályok szerint írja át (pl. pesto/pesztó). Ami az eredetiben dőlt betűvel szerepel, a fordításban is.

Naučil ich objednávať si noisette namiesto café au lait. (Modrovich 25)

Megtanította, hogy noisette-t rendeljenek café au lait helyett. (Pénzes 16)

Dőlt betűs átvételt figyelhetünk meg Modrovich egyik, Marokkóban játszódó elbeszélésében is, ahol francia kifejezések szerepelnek.

už z diaľky si na ňu kričala es en sé ef !!! où est es en sé ef ? (Dobrakovová Prvá 39)

már messziről kiabáltál: – Es en sé ef !!! Où est es en sé ef ? (Vályi Horváth 38)

Saint-Laurent, oui? d’accord? merci beaucoup, koktala si žalostnou francúzštinou (Dobrakovová 39)

– Saint-Laurent, oui? D’accord? Merci beaucoup – dadogtad gyatra franciatudással (Vályi Horváth 38)

Dobrakovová szintén dőlt betűvel emeli ki a francia kifejezéseket, melyeket a fordító vendégszövegként átvesz, csak a forrásnyelvi dőlt betűs, szövegbe simuló megoldás helyett különálló mondatként emeli ki az idegen szövegbetéteket (szabad/függő/független beszéd).

Többnyelvű, több nyelv együttes jelenlétére utaló mondatok

Több esetben előfordul, hogy két különböző nyelv vendégszavait találjuk egy szlovák mondaton belül, illetőleg egymást követő mondatokban – hiszen a szerzők/szereplők külföldön gyakran több nyelvű közösségben töltik mindennapjaikat, illetve mozgásban vannak, országokat váltanak.

Maďarskú cukrászdu v Štátoch nahrádzali sweet treats, sladké odmeny (Kepplová 57 km 119)

A magyar cukrászdákat az Államokban a sweet treats, az édes jutalmak helyettesítették (Dósa 119)

Édes élet, hovoril, dolce vita. (Kepplová 57 km 90)

Édes élet, mondta, dolce vita. (Dósa 235)

Ahogy a magyar kifejezések szlovák irodalmi művekben való előfordulása sem az expat próza jellegzetessége, az idegen/nemzetközi szavak/anglicizmusok sem szükségszerűen csak idegenben élő szerzők szövegeiben jelennek meg, az angol térhódításának, a nagyvárosok és munkahelyek interkulturális voltának, intertextuális hatásoknak stb. köszönhetően, azonban együttes jelenlétük, több különböző idegen elem egy mondaton belüli előfordulása már

sokkal inkább az expat próza jellegzetességének tekinthető (pl. a magyar cukrászda és az an-

gol sweet treads, a magyar édes élet és az olasz dolce vita).

Több idegen elem együttes előfordulása esetén is egyszerűen átvesszük vagy transzliterál-

juk a különböző nyelvekből származó kifejezéseket.

A szóban forgó szövegek vizsgálata során arra a megállapításra jutottam, hogy egy expat szerző különféleképpen közölhet vendégszavakat, vendégmondatot (az alábbiakban a szerző „fordítói” gondolkodását is nyomon követhetjük):

1. Bizonyos helyzetekben a szerző egyszerűen közli az idegen mondatot a nyelvre való utalás nélkül (a történet helyszíneiből, a szövegkörnyezetből ez 1a) egyértelmű vagy 1b) nem egyértelmű).

2. A szerző közli az idegen mondatot, és közben fontosnak tartja megjegyezni, milyen nyelven hangzik el.

3. A szerző akkor utal a nyelvre, ha például minősítő jelzővel látja el (mondta gyatra németséggel).

4. A szerző nyomatékosítani akarja, hogy milyen nyelven hangzik el a monda

5. Ha a szerző szlovákul írja le az adott idegen nyelvű mondatot, de ezáltal utal rá, hogy más nyelven hangzott el.

A vendégszavak/mondatok magyarázatának szükségességét illetően a szerzőnek további lehetőségei vannak:

1. Lefordítja a vendégkifejezések

2. Nem fordítja le a vendégkifejezések

1. Ha lefordítja a vendégkifejezéseket, milyen módon teheti:

1.1 magyarázatokat told be, hogy érthető legyen, pl. beékelt kifejezések/mondatok, lapalji lábjegyzet, könyv végi szószedet formájában – ami a forrásnyelvi szöveg explicitációjának is tekinthető. Pl. Kepplová Buchty švabachom című könyvében összegyűjtött szószedetben találhatók az idegen elemek, a vendégkifejezések magyarázatai, míg a magyar fordításban lapalji jegyzetek formájában a szövegolvasás folyamatában azonnal olvashatók egyes angol, francia, lengyel kifejezések, mint pl. freak, Think pink-bögre, No sexist jokes!

1.2 nem told be magyarázatokat.

Ha nem told be magyarázatot, miért nem?

1.2.1) Mert nem tartja fontosnak – ha akar, az olvasó utánanéz.

1.2.2) Annyira közismert szókapcsolatokról, mondatokról van szó (pl. you know, boyfriend, dolce vita stb.), hogy nem szükséges a magyarázat.

1.2.3) egyszerűen így kívánkozott ki belőle a szöveg, mérlegelések, megfontolások nélkül használja úgy a vendégkifejezéseket, ahogy érzi, ahogy jónak látja.

1.2.4) a szerkesztő javaslatára.

A fordító ugyanezeken a fázisokon mehet keresztül, ugyanezeket a kérdéseket, megoldásokat veheti fontolóra.

a po francúzsky si sa spýtala, aj ty ideš do kempu? ale dievčina pokrútila hlavou a povedala,
sorry, I don’t speak French. (Dobrakovová Prvá 40)

s franciául kérdezted, hogy ő is a táborba jön-e. Ám a csaj nemet intett a fejével, és azt mondta: – Sorry, I don’t speak French (Vályi Horváth 39)

Az idézett mondatban a szlovák szereplő franciául kérdezi Franciaországban egy buszon, hogy a másik lány is a táborba megy-e. A másik lány az angol mint nemzetközi kontaktnyelv segítségével válaszol.

vyprskla na teba po rusky, chvatit, vsjo, u meňa dostatočno (Dobrakovová Prvá 42)

oroszul kezdett el hablatyolni: – Hvatyity, vszjo, u menya dosztatocsno… (Vályi Horváth 42)

Az orosz szövegbetéteket a magyar fordító értelemszerűen a magyar diakritika szabályai szerint veszi át: a cirill betűk transzliterációját végzi latin betűkre.

IV.2.2. Explicitáció, nyelvi sokszínűség háttérbe szorulása

Explicitációra és honosító fordításra is akad példa a fordított kötetekben. Több esetben szerepel például a szlovén kifejezés magyar párja is a szövegben, hogy a fordító elősegítse a potenciális magyar olvasó szövegbefogadását. Ez megfontolásbeli/alkati kérdés, illetve egyes szövegrészenként/könyvenként más-mást tart fontosnak a fordító. Vannak, akik az olvasó kiszolgálását tartják szem előtt, hogy megkönnyítsék a befogadást, míg mások az olvasóra bízzák, hogy utánanézzen annak, aminek szeretne.

Az is előfordul, hogy a fordító magát a vendégkifejezést is elhagyja és csak a magyar megfelelőjét közli. A fordítót nyilván az az elgondolás vezérelte, hogy a helyszín, a nyelvi

közeg nyilvánvaló, és nem hangsúlyos, a szlovák szereplő szlovákul vagy szlovénül válaszol, illetve a szláv nyelvhasználók többet megértenek egymás nyelvéből, mint a magyarok a szlávokéból.

A célnyelvi olvasó megkapja a jelentést, a forrásnyelvi szövegben megjelenő nyelvi sokszínűség vagy a keveréknyelv azonban ezáltal háttérbe szorul.

keď konečne prešli cez hranice a z okna zazrela prvý nápis, ktorému rozumela, carina, a v Jeseniciach sa ocitla zoči-voči samotnému carinikovi, vaš potni list, prosim, s búšiacim srdcom odvetila, izvolite (Dobrakovová Prvá 70)

amikor végre átkelt a határon és az ablakból meglátta az első feliratot, amelyet megértett: carina, vagyis vám. Jesenicében egy igazi határőrrel találkozott, errefelé cariniknak hívják. – Kérem az útlevelét! – Parancsoljon! – mondta heves szívdobogások közepette (Vályi Horváth 72)

Nataša si sadla na uterák a odušu ich povzbudzovala, gremo, gremo (Dobrakovová Prvá 82)

Natasa felült a törülközőn és torka szakadtából buzdította őket: – Gremo, gremo! Gyerünk, gyerünk! (Vályi Horváth 87)

you know, bol tu ten jej boyfriend, Pierrot, či ako sa volá (Dobrakovová Prvá 55)
– Tudod, volt itt a barátja, Pierrot, vagy hogy hívják (Vályi Horváth 57)

IV.3. Szlovák reáliák a szlovák forrásnyelvi szövegben

IV.3.1. Egyszerű behelyettesítés, magyarázó betoldás

Az expat írók szövegeiben az aktuális idegen társadalomban érzett otthontalanság, elveszettség, idegenségérzet ellenpólusaként körvonalazódik a honvágy, melynek tárgyai többek közt a szlovák ételés italnevek.

Radics Rudolf gasztroszemiotikai szempontból az identitás legmélyebb rétegeiként említi az ételeket, melyek társadalmi, vallási, kulturális jelentések hordozói és erős érzelmi szálakkal, virtuális köldökzsinórral kötődünk hozzájuk (Radics 2021). Kitér az ételek és az emlékezet kapcsolatára is, ami az expat szövegekben a nosztalgiát éltetheti.

Zuska Kepplová Hotel Sza_adság című könyvének Bukta-tetkó című kötete címében és magában a kötetben is szerepel a bukta (egy cseh szereplő szájából hangzik el az alábbi mondat), akárcsak Svetlana Žuchová Jelenetek M. életéből című művében.

chtěl sem si vytetovat na to spláslé břicho švabachem BUCHTY (Kepplová Buchty 29)

a beesett hasamra akartam tetováltatni gót betűkkel azt, hogy BUKTA (Dósa 25)

lekvárové taštičky alebo buchty balené po šiestich (Žuchová 12)

lekváros táska vagy bukta, hatos csomagolásban (Pénzes 10)

A bukta a magyar közegben is ismert, de akik nem ismernék, azok számára a szövegkörnyezet is segít abban, hogy édes ételről van szó: „Odahaza telezabáltam magam buktával (…) Még ott volt a porcukor a szám körül, mikor a repülő felemelkedett” (Kepplová 25). Fordítás során az adekvát célnyelvi kifejezés egyszerű behelyettesítését végezzük.

Ugyanez a helyzet a knedle esetében is (Dobrakovová Matky 17), amely knédliként jelenik meg (György 19). A német Knödel szóból származó, a szaftos húsételek mellé köretként kínált knédli szintén ismert magyar közegben, és nem szorul magyarázatra.

A szlovák reáliák fordításakor tehát a magyar szövegben a szlovák ételés italnevek magyarul elfogadott, adekvát megfelelői szerepelnek.

Škatuľa bývala po okraj naplnená Horalkami. (Kepplová Buchty 11)

A dobozban csak Horalky nápolyi volt. (Dósa 8)

Kepplová Bukta-tetkó című kötete Národný keksík/Nemzeti ostyaszelet című fejezetében olvashatunk a Horalkyról, amely önmagában (Horalky), illetve elnevezés+édességtípus-megjelöléssel (Horalky nápolyi), illetve szinonimaként felfogható édességtípusként szerepel (ostyaszelet, nápolyi, keksz). (Magyarországon Moments néven forgalmazzák – fontos, hogy ne így szerepeljen a magyar szövegben.)

Egy másik ismert szlovák édesség, pl. a Fidorka esetében (Dósa 94) nincs magyarázó betoldás, csak a márkanév szerepel, de történik rá utalás, hogy édes ételről (konkrétan itt is nápolyiról) van szó.

A bryndza is előfordul az egyik szövegben:

Vedel si, že bryndza po rumunsky znamená syr? (Kepplová Buchty 12)

Tudtad, hogy a bryndza románul sajtot jelent? (Dósa 10)

A fordító választhatott a bryndza magyar (juhtúró) és szlovák elnevezése közt, de mivel egy idegen nyelv megnevezésével vetik össze, a bryndza a legszemléltetőbb megoldás.

IV.3.2. Teljes átalakítás

Az alábbi példákon azt szemléltetem, hogy a forrásnyelvi szövegben szereplő ételnév átkerülése a célnyelvi szövegbe nem feltétlenül szükségszerű, illetve más ételnévvel helyettesíthető. A fordítástudományban ezt a teljes átalakítás műveletének nevezik, amikor „látszólag semmiféle értelmi, logikai kapcsolat nem található a forrásnyelvi és a célnyelvi jelentés közt” (Klaudy 2007:

133). A treska és a parizer egyaránt az ételek nemfogalmába tartozik, ez a közös tartományuk, de egyébként két teljesen eltérő étel. A két fogalomra az összeegyeztethetetlenségi viszony jellemző (Recker 1974, magyarul 1986).

v miestnej samoške si kúpil nejaké rožky a šalát, asi tresku (Dobrakovová Matky 12)

a helyi önkiszolgálóban vett pár kiflit meg valami felvágottat (György 14)

vytrel ním zvyšky tresky v tégliku (Dobrakovová Matky 12)

begyűrte a parizert (György 14)

Klaudy Kinga négy funkciót tulajdonít a reáliáknak (Klaudy 2007: 163): dramaturgiai, hangulatteremtő, ismeretterjesztő és kultúraközvetítő funkciót. Minden egyes szöveghelyzetben másmás érvényesül az egyiket a másik fölé helyezi a fordító, de akár együttesen is érvényesülhetnek. A kiragadott példában a hangulatteremtő funkcióra került nagyobb nyomaték.

Dobrakovová egyik szereplője kiflit és „valamilyen salátát, talán treszkát (treskát) vásárolt”, vagyis majonézes tőkehalsalátát (nem azonos a darabos rybí šalát halsalátával). A fordító dönthetett volna a betoldás vagy az explicitáció mellett, vagy egyszerűen átemelhette, transzliterálhatta volna a reáliát, pl. kiflit és treszkát vett, illetve „kitörölte a kiflivel a saláta/dobozból a maradék treszkát/a treszka maradékát”. Mivel a történet szempontjából nem lényeges, hogy a szereplő mit evett, a szalámi vagy a párizsi is adekvát megoldást jelenthet. A jellegzetes csehszlovák étel megnevezése azonban nem szerepel a szövegben, és aki ismeri a szóban forgó ételt, nem tud esetlegesen nosztalgiázni. Előfordulhat azonban, hogy a treszka elvinné a célnyelvi olvasó figyelmét a felforgató jelenetről, megtörné a fokozás ívét. A mondanivaló szempontjából csak az a fontos, hogy valami teljesen hétköznapit vett, egy olcsó mindennapi ételt, tehát a jelenet mondanivalója: gyorsan bekapott valamit. Az ismeretterjesztő funkció ezáltal háttérbe szorult, melynek köszönhetően megismerhetnénk a forrásnyelvi nyelvközösség életmódját, szokásait, használati tárgyait (Klaudy 1999). Szépirodalmi mű esetében viszont nem feltétlenül szükségszerű szem előtt tartanunk. A fordítás során leginkább arra ügyeljünk, hogy ne jellegzetesen magyar ételre cseréljük, tehát a szlovák reália helyébe ne lépjen magyar reália.

IV.3.3. Explicitáció

Szépirodalmi művek esetén a fordítónak mérlegelnie kell, hogyan toldja be magyarázatait a szövegbe: egy-egy beékelt magyarázószó vagy félmondat segítségével, lapalji lábjegyzet vagy könyv végi szómagyarázó gyűjtemény formájában.

Zreťazená rodina. Pospájaní ako céčka. (Žuchová Yesim 19)

A család. Összekulcsolódva. Összekapcsolódva, mint a műanyag c-betűk, a gyerekjáték c-betűi. (Vályi Horváth 17)

Žuchová Yesim című művében fordul elő a céčka kifejezés, amely a huszadik század ’70-es, ’80-as éveiből származó játék, összekapcsolható műanyag betűk, esetenként számok és paragrafusformák, amelyek közt a játék névadója a C betű volt. A fordítás során felmerült a fordítóban, hogy a célnyelvi szövegben benne maradjon az eredeti kifejezés, akár kiejtés szerinti átírással (cécska), amely nosztalgiát kelthet a potenciális olvasóban, vagy utánakeresés során bővítheti ismereteit, és ezáltal utat nyit az ismeretterjesztő funkciónak. Akárcsak az is, hogy betoldja a szövegbe a csehszlovák jelzőt, ami szintén magyarázó, explicitáló funkcióval bír, és egyben utal az egykori csehszlovák időkre.

A fordításban a gyerekkori játék megnevezésével a szerző az összekapcsolódásra, az egybefonódásra utal, amit a fordító az eredetiben szereplő hasonlat kibontásával közvetített, szinte parafrazálás szintű explicitációval: egy kifejezést több szóval adott vissza, részletesebben kifejtő, értelmező módon.

(Érdekes módon az eredeti műből eltűnt a hasonlat, amin a szerző maga is meglepődött, amikor a felkérésemre utánanézett – korábban együtt beszélték meg a fordítási lehetőségeket a fordítóval –, így a hasonlat érdekes módon, „gyökerek nélkül” csak a magyar fordításban él tovább.)

Öszefoglalás

A vizsgált szlovák expat szövegekben egyrészt hazai, másrészt külföldi környezetre utaló kultúrspecifikus kifejezések, továbbá nemzetközi szavak és anglicizmusok fordulnak elő. Bár a felsoroltak nem kizárólagosan az expat próza jellegzetességei, egy szövegen belüli együttes előfordulásuk az expat próza ismérvének tekinthető.

Az expat próza arca azonban nem egységes, a művek e tekintetben is nagyon széles skálán mozognak, több-kevesebb utalás történik az éppen aktuális tartózkodási helyre. Nem mindegyik műben domborodik ki az otthontalanságés az idegenségérzés, a honvágy, sok esetben a mindennapok monotonsága vagy az idegen környezettel való kapcsolódási pontok keresése a hangsúlyos. Sok esetben az idegen helyszínek nem kapnak nyomatékot, olyan természetességgel jelennek meg a szövegekben, mintha a történetek hazai helyszíneken játszódnának.

A nosztalgia „helye/tárgya” is további körvonalazást igényel: Žuchová Jelenetek M. életéből című művének főszereplője Bécsből jár „haza”, Pozsony azonban idegen város számára, csak osztálykiránduláson járt ott, senkit és semmit nem ismer, de ott látogatja kórházban haldokló anyját, Dobrakovová műveiben pedig a nosztalgia felemásan jelenik meg (a szereplők inkább menekülnek az otthon uralkodó állapotok elől).

Žuchová szövegeiben nemzetközi vagy idegen szavak sem fordulnak elő számottevően, Kepplová Hotel Sza_abság című művében viszont nyomatékosan tűnnek fel a felsorolt jellegzetességek.

A Taranenková–Passia-besorolás továbbá a szerzők elsőként megjelent művei alapján történt. Az újabb kötetek lehetnek kevésbé expatok, ezért célszerű expat szövegekről és nem expat szerzőkről beszélni. A (lefordítottság alapján) kiválasztott kötetek az expatlét szempontjából tehát vegyesek: Modrovich Flesbekje már a Szlovákiába visszatért írónő pozíciójából szólal meg, az anyaság előtti expat lét, a szabad élet, utazás stb. tematikája flashbackekben tér vissza.

Az, hogy a szlovák expat szerzők multi-/interés/vagy transzkulturális térben/térből kommunikálnak, egyes szövegekben több anglicizmus vagy idegen kifejezés használatát eredményezte, azonban ezek nem nehezítették a fordítást, hiszen elég volt egyszerűen átvenni, transzliterálni őket. A vizsgált művekben a fordítók – egy-két kivételtől eltekintve – megőrizték az expat próza idegenszerűségét, az idegen elemeket, illetve a hazai és külföldi lét reáliáit.

Mivel egyes reáliák, vendégszavak, idegen kifejezések meghagyása, illetve elhagyása jelentősen befolyásolja a célnyelvi szöveg milyenségét, fontos, hogy a célnyelvi befogadó elé adekvát fordítás kerüljön. „A nem megfelelő fordítás következményeként elveszhet, vagy módosulhat a reáliák jelentéstartalma, mellyel együtt háttérbe szorulhat a szöveg specifikuma, esetleg mondanivalója is” (Honti 2011).

A fordító számos eljáráshoz, művelethez és stratégiához nyúlhat, hogy megőrizze az eredeti szöveg tematikai, hangulati stb. vonásait. A fordító maga dönti el, olvasatában a szöveg milyen megoldásokat „igényel”, melyik felel meg leginkább fordítói/emberi alkatának.

A fordítás során a fordító egyéni fordítói stratégiái jelennek meg: explicitáció mellett dönt vagy sem, meghagyja az idegen kifejezést vagy magyar kifejezéssel „helyettesíti”, általánosabb kifejezéseket használ vagy konkretizál. A fordító döntése, hogy teljes átalakítást végez, és egy másik étel nevével oldja meg a fordítási helyzetet (treska – parizer), mert az adott kifejezés nem meghatározó az éppen tárgyalt szövegrész szempontjából. Rajta múlik, milyen módon teszi ezt: dőlt betűvel, idézőjellel, magyarázó betoldással vagy másfajta kiemeléssel. (Monika Kompaníková szlovák írónő a fordítóra bízta, hogy a kofolát limonádéra, a Horalkyt nápolyira, a Jednotát élelmiszerboltra cseréli-e). A fordító maga dönt arról, mennyire fontos egy szépirodalmi mű egyes szituációiban az ismeretterjesztő funkció, amely az idegen országgal kapcsolatos ismereteinket bővítheti és nosztalgiát ébreszthet. Szükséges lehet-e egy-egy szlovák szövegben a (cseh)szlovák jelző betoldása.

A fordító maga dönti el, megteremti-e a lehetőséget, hogy a célnyelvi olvasó esetlegesen utánanézzen az adott ételnek, vagy elhagyja, illetőleg más ételnévvel helyettesíti. Ha a szövegben hagyja, az olvasó utánanézhet és további információkat szerezhet az adott reáliáról, vagy „átugorhatja”, gondolván, hogy nyilván a szlovák szereplő olyasmit evett, ami tipikusan szlovák ételital (pl. treszka), és tovább olvas.

Egyes fordítók afelé hajlanak, hogy az idegen jelleget háttérbe szorítsák (ez főként a 19. századi irodalom, illetve manapság a gyerekirodalom fordítóinál bevett szokás, hogy „magyarítanak”), mások viszont szeretik, ha a fordítás megőrzi reáliáit, egzotikus voltát (lásd honosító és elidegenítő fordítás). A kutatott fordításokra többségében az elidegenítő eljárások jellemzőek: a fordítók megőrizték a forrásnyelvi szöveg idegen elemeit és a transzliteráció átváltási műveletét alkalmazták leggyakrabban: egyszerűen átvették a forrásnyelvi szövegben is idegenként ható vendégkifejezést a magyar fordításba. (Bár köteten belül és kötetről kötetre változó tendencia is megfigyelhető: egyes helyeken csak magyarul szerepel az idegen kifejezés, vagy az idegen kifejezés mellett szerepel a magyar magyarázat, illetve csak az idegen kifejezés szerepel, magyarázat nélkül). Továbbá leginkább a magyar célnyelvi kifejezés behelyettesítésével, illetve explicitációval és magyarázó betoldással segítették a befogadást. Egy alkalommal folyamodtak a teljes átalakítás műveletéhez.

Fontos, hogy a szöveg releváns legyen, ne legyen benne túl sok magyarázat, de ne is igényeljen „indokolatlanul nagy feldolgozási erőfeszítést” (Sperber és Wilson 1986, relevancia elve), illetve a célnyelvi szöveg ugyanakkora erőfeszítést igényeljen a célnyelvi befogadótól, mint a forrásnyelvi szöveg a forrásnyelvi befogadóból (ha ez egyáltalán felmérhető/mérhető).

A tanulmányt képező példák az expat prózában előforduló egyes reáliák, nemzetközi szavak, anglicizmusok konkrét fordítási megoldásait szemléltetik, azonban a kiragadott példák alapján nem vonhatunk le komplex következtetéseket, hiszen a fordító sok esetben a szöveg más részén kompenzál, és csak a teljes fordítás ismeretében tudjuk megítélni, megfelelően adott-e át információkat, stiláris nüanszokat, nem veszett-e el a szöveg jelentéstartalma, hangulati töltete stb.

A fordítók munkájuk során a szemantikai dúsítás műveletét is alkalmazták, amely „arra szolgál, hogy a fordító a célnyelvi szöveg szokásos nyelvhasználatához tegye hasonlatossá a fordítást” (Fóris: 2020). „A fordító a szótári ekvivalens helyett gazdagabb jelentésű fordítási ekvivalenst alkalmaz, melyhez a saját fordítói tapasztalataiból és a magyar irodalmi, valamint fordításirodalmi tradícióból meríti az ihletet” (Klaudy 2020).

Fontos megjegyeznem továbbá, hogy a végeredmény nemcsak a fordítók döntéseit tükrözi, gyakran a szerző javasol más megoldásokat, amelyet a fordító elfogad vagy sem. A fordítók kapcsolatban álltak a szerzőkkel, és átbeszélték a kérdéses helyeket. Igyekeztek minden vendégkifejezést átvenni, ám ahol indokoltnak tartották, magyarázatokat toldottak be vagy magyarítottak. További döntéshelyzetek születhetnek abból kifolyólag, hogy mit javasol egy-egy szerkesztő, illetve egy-egy fordítás szlovákiai vagy magyarországi kiadónál jelenik meg, mindnek más-más lehet a bevett gyakorlata, illetve megjelenési helytől függetlenül más-más megoldásokat találhat elfogadónak, részesíthet előnyben (magyarországi vagy szlovákiai magyar nyelvhasználat).

Lehetséges kutatási irányok

Tanulmányom tárgyát nyelvközpontú elemzések képezték, azonban a tartalmi szempontú vizsgálatok további kérdéseket vetnek fel.

Külön tanulmány tárgyát képezhetné például a nagyvilágban történő énés helykeresés megítélése az itthonmaradottak optikáján keresztül (pl. Kepplová kötetében „Intelligens, fiatal emberek! Egyrészt meg is értelek benneteket, hogy saját magatok akarjátok megkeresni a pénzeteket, önállósodni akartok, de ilyen áron, hogy Ausztriában törlitek a fenekeket?” (Dósa 14). Illetve maguk az expatok hogyan ítélik meg az expat létüket, pl. a nyelvek és a tudás devalvációjának, pl. Dobrakovová Toxo című regényében a szlovák diploma külföldi/világpiaci értékének megélése. További kérdés, milyen célok vezérelték őket, illetve ezek a célok hogyan módosultak. Žuchová Tolvajok és tanúk című művében (ford. Vályi Horváth Erika) a szlovák Marisia, a román Janut Bécsben próbálja megtalálni a nagyvilágban a helyét. A főhősnő fő célja: úgy korzózni vasárnap, akár a helyiek. Egy napon rádöbben, hogy kortársai sem otthon, sem külföldön nem boldogulnak jobban (Deczki 2021).

További kutatási témát jelenthet a „külföldiség” megtestesülése a szövegekben, pl. Kepplová kötetében: „Azt a feladatot adtam a diákjaimnak, hogy rajzoljanak le egy külföldit” (Dósa 206).

Kutatható továbbá, hogyan reagálnak idegenben az expatok nyelvére, milyen lecsapódásait figyelhetjük meg az expat szövegekben, pl. amikor pedig a pincér megkérdezi a lányokat, hogy milyen nyelven beszélgettek, ragazza, nem tudja hova tenni a választ: – Én csehül. Ő szlovákul.

– Aha. (Dobrakovová Toxo).

Ugyanebben a regényben az anyanyelven és az idegen nyelven való megnyilatkozás eltérőségét is megfigyelik magukon a szereplők: a mű egyik szereplője megfogalmazza, hogy más dolgokat mond idegen nyelven, mint amit az anyanyelvén mondana.

Források

Dobrakovová, Ivana, Matky a kamionisti, Bratislava, Marenčin PT, 2018. Dobrakovová, Ivana, Prvá smrť v rodine, Bratislava, Marenčin PT, 2009.
Kepplová, Zuska, Buchty švabachom, 57 km od Taškentu, Bratislava, Koloman Kertész Bagala, 2011, 2013. Modrovich, Mária, Flešbek, Bratislava, Vlna, 2017.
Žuchová, Svetlana, Yesim, Bratislava, Koloman Kertész Bagala, 2006. Žuchová, Svetlana, Obrazy zo života M., Bratislava, Marenčin PT, 2013.
Dobrakovová, Ivana, Anyák és kamionsofőrök, ford. György Norbert, Budapest, Typotex Kiadó, 2020. Dobrakovová, Ivana, Halál a családban, ford. Vályi Horváth Erika, Pozsony, AB-Art, 2015. Kepplová, Zuska, Hotel Sza_adság, ford. Dósa Annamária, Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2016. Modrovich, Mária, Flesbek, ford. Pénzes Tímea, Pozsony, Phoenix Library, 2021.
Žuchová, Svetlana, Yesim, ford. Vályi Horváth Erika, Pozsony, Phoenix Library, 2019. Žuchová, Svetlana, Jelenetek M. életéből, ford. Pénzes Tímea, Budapest, Noran Libro, 2017.

Irodalom

Amodeo, I., „Die Heimat heißt Babylon”: Zur Literatur ausländischer Autoren in der Bundesrepublik Deutschland, Opladen, Westdeutscher Verlag, 1996.
Blum-Kulka, S., Shifts of Cohesion and Coherence in Translation. = Interlingual and Intercultural Communication. Discourse and cognition in translation and second language acquisition, szerk. House, J. and Blum-Kulka, S., Tübingen, Narr, 1986. 17–35.
Catford, J. G., A Linguistic Theory of Translation: An Essay in Applied Linguistics, London, Oxford University Press, 1965.
Chesterman, A., Memes of translation, Amsterdam/Philadelphia, John Benjamins, 1997.
Dánél M., Élő regények és többnyelvű irodalomszemlélet: Thomka Beáta: Regénytapasztalat. Korélmény, hovatartozás, nyelvváltás, Irodalomtörténet, 2019/1., 109–117. [online] https://www.academia.edu/43297647/%C3%89l%C5%91_reg%C3%A9nyek_%C3%A9s_t%C3%B6bbnyelv%C5%B1_ irodalomszeml%C3%A9let._Thomka_Be%C3%A1ta_Reg%C3%A9nytapasztalat._Kor%C3% A9lm%C3%A9ny_hovatartoz%C3%A1s_nyelvv%C3%A1lt%C3%A1s._Irodalomt%C3%B6rt%C3%A9net_C_2019_._1._sz%C3%A1m_109_117 (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Deczki S., A szlovák kortárs nőirodalom válogatott fordításairól [előadás], BÁZIS – Magyar Irodalmi és Műveszeti Egyesület Szlovákiában – KultMinor. A szlovák irodalom magyar fordítóinak szakmai szemináriuma, Budapest, 2021. szeptember 24–26.
Dróth J. (szerk.), Szaknyelv és szakfordítás: tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról, Gödöllő, Szent István Egyetem Gazdaságiés Társadalomtudományi Kar, 2004.
Ewert, M., Literatur und Migration. Mehrund transkulturelle Literatur in deutscher Sprache – ein Laboratorium transnationaler Realitäten. = Literaturvermittlung: Texte, Konzepte, Praxen in Deutsch als Fremdsprache und den Fachdidaktiken Deutsch, Englisch, Französisch, szerk. Schiedermair, Simone, München, Iudicium, 2017.
Firth, A., The discursive accomplishment of normality: On ‚lingua franca’. English and conversation analysis, Journal of Pragmatics, 1996, 26, 237–259.
Forgács E., Reáliák és fordításuk Garaczi László műveiben. Fordítástudomány, 2004, 6. évf., 2. szám, 38–56. [online] http://eposzk.hu/04100/04125/00044/pdf/EPA04125_forditastudomany_2004_2_038-056.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Fóris Á., Klaudy Kinga: Tézisek a fordítástudományról: Új fordítástudományi tanulmányok, Fordítástudomány, 22. évf., 2. szám, 137‒144. [online] http://epa.oszk.hu/04100/04125/00032/pdf/EPA04125_forditastudomany_2020_2_137-144.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Helbig, G. és tsai, Deutsch als Fremdsprache, Berlin–New York, de Gruyter, 2001.
Heltai P., Kultúraspecifikus kifejezések és reáliák, Fordítástudomány, 2013, XV., 1. szám, 32–53.
Honti, E., A reáliák fordítása, Székesfehérvár, Kodolányi János Egyetem, 2011. [online] http://www.kodolanyi.hu/manye/2011_szombathely/kotet/37_honti.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Kade, O., Zufall und Gesetzmässigkeit in der Übersetzung, Leipzig, Verlag Enzyklopädie, 1968. Klaudy K., A fordítás elmélete és gyakorlata, Budapest, Scholastica Kiadó, 1997.
Klaudy K., Bevezetés a fordítás elméletébe, Budapest, Scholastica Kiadó, 2006.
Klaudy K., Bevezetés a fordítás gyakorlatába angol/német/orosz fordítástechnikai példatárral, Budapest, Scholastica Kiadó, 2007.
Klaudy K., Tézisek a fordítástudományról. Új fordítástudományi tanulmányok. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2020.
Kovács É., Az angol mint lingua franca sajátosságairól, Eger, Eszterházy Egyetem, [online] http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/2802/1/55-64_Kovacs.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Lossau, N., Die deutschen Petőfi-Übersetzungen. Ungarische Realienbezeichnungen im sprachlich-kulturellen Vergleich, Frankfurt a. M., Peter Lang Verlag, 1993.
Mujzer-Varga K., A reáliafogalom változásai és változatai. Fordítástudomány, 2007, 9. évf. 2. szám. 55–84. Nagy H., Az irodalom senkiföldjén – Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra, Forrás 2012/10., 8–15. Németh Z., A transzkulturalizmus és bilingvizmus szintjei a szlovákiai magyar irodalomban = Transzkulturalizmus és bilingvizmus 3., Nyitra, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, 2019, 21–37.
Newmark, P., A Textbook of Translation, New York, Prentice Hall, 1988.
Recker, J. I., Tyeorija prevoda i prevodcseszkaja praktyika, Moszkva, Mezsdunarodnije Otnosenyija, 1974.; magyarul: Uő, A törvényszerű meg felelések elméletének alapjai. Lexikai transzformációk és formális logikai kategóriák, ford. Lengyel Zsolt = A fordítás tudománya, szerk. Bart I., Klaudy K., Budapest, Tankönyvkiadó, 1986, 200–217, 217–240.
Roguska-Németh M., A transzkulturalizmus. Metodológia és fogalomtörténet = Transzkulturalizmus és bilingvizmus 3., Nyitra, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, 2019, 11–21.
Radics, R., „Bagdadban is olyanok a népek, mint Nyárligeten…”
Transzkulturális kérdések Csabai László Szindbád, a detektív című kötetében [előadás], Nyitra, Transzkulturalizmus és bilingvizmus 4., 2021. szeptember 8–9.
Seguinot, C., Pragmatics and the Explicitation Hypothesis, La traduction et son public. 1988, Volume 1, Number 2.
Seidlhofer, B., Closing a Conceptual Gap: the Case for a Description of English as a Lingua Franca, International Journal of Applied Linguistics, 2001.11/2, 133–158.
Sperber, D., Wilson, D., Relevance, Oxford, Basil Blackwell, 1986.
Takács B., A lefordíthatatlan fordítása: magyar ételés italnevek finn és észt fordításai, THL2, 2015/1–2., 160–172. [online] http://real-j.mtak.hu/10827/1/THL2_2015_1-2.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Taranenková, I. – Passia, R., Hľadanie súčasnosti, slovenská literatúra 21. storočia. Bratislava, Literárne informačné centrum, 2014.
Taranenková, I. – Passia, R., Nők a kortárs szlovák irodalomban, ford. Pénzes T., Magyar Lettre Internationale, 99. szám, 2015/16, tél. 48–50., Tellinger, D., A reáliák fordítása a fordító kulturális kompetenciája szemszögéből. Fordítástudomány, 2003, 5. évf., 2. szám, 58–70.
Thomka B., Regénytapasztalat: Korélmény, hovatartozás, nyelvváltás, Budapest, Kijárat Kiadó, 2018.
Toldi É., Szövegközi átjárások, köztességtapasztalatok Terezia Mora prózájában. Hungarológiai Közlemények, 2017, XVIII. (3), 37–51.
Valló, Zs. A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák, Fordítástudomány, 2000, 2. évf. 1. szám 34–49.
Venuti, L., Strategies of Translation. = Routledge Encyclopedia of Translation
Studies, szerk. Baker M., London, Routledge, 1998, 240–44.
Vermes A., A relevancia-elmélet alkalmazása a kultúraspecifikus kifejezések fordításának vizsgálatában, Fordítástudomány, 2004, 6. évf., 2.szám, 5–18. [online] http://epa.oszk.hu/04100/04125/00044/pdf/EPA04125_forditastudomany_2004_2_005-017.pdf (Utolsó letöltés: 2021. augusztus 6.)
Vlahov, Sz., Florin, Sz., Neperevodimoje v perevode, Moszkva, Mezsdunarodnüje otnosenija, 1980.
Welsch, W. Transkulturalität. Zwischen Globalisierung und Partikularisierung = Mainzer Universitätsgespräche. Interkulturalität. Grundprobleme der Kulturbegegnung, Mainz, Mainzer Universitätsgespräche, 1998, 46–48. Welsch, W. Transculturality – the Puzzling Form of Cultures Today. = Spaces of Culture: City, Nation, World, szerk. Featherstone, M., Lash, S., London, Sage, 1999,

Tags: Pénzes Tímea