Petres Csizmadia Gabriella: Nemi sztereotípiák a kortárs ikermeseregényekben

Bevezetés

Tanulmányom célját a meseregény főszereplőinek genderszempontú vizsgálata képezi: arra a kérdésre fókuszálok, hogy a meseregény hősábrázolása mennyire terhelt a nemi sztereotípiák által, illetve a szereplőábrázolás milyen módon prezentálja ezeket a sztereotípiákat.

A vizsgálatot alapvetően meghatározza, hogy egyrészt a meseregény műfaját a népmese – azon belül is elsősorban a varázsmese2 – metamorfózisaként, intertextuális újragondolásaként, sajátos adaptációjaként értelmezem,3 amely magába foglalja a két műfaj szereplővilága közti korrelációs viszony meglétét, másrészt feltételezem, hogy a kiindulópontként felfogott, archetípusos varázsmese-szereplők nemi  sztereotípiákat hordoznak, és a két műfaj közti összefüggéseknek köszönhetően ezek a nemi sztereotípiák valamilyen formában a meseregény szereplőábrázolására is rávetülnek. Ebből kifolyólag a tanulmányom első felében, kontextusteremtésként a varázsmesei hős szerepkörét mutatom be, amelyet összefüggésbe hozok a nemi sztereotípia fogalmával, majd ezekből kiindulva a meseregény főszereplőinek gender alapú vizsgálatára fókuszálok.

A tanulmány primer szöveganyagát a kortárs magyar meseregények szövegvilágából merítem, azon belül is egy sajátos típussal, az ún. „ikerkönyvek”4   elemzésével foglalkozom. Az  ikerkönyvek a könyvsorozatok specifikus esetei, amelyek egy szövegvilágon belül két párhuzamos, nemileg differenciáltan újraírt, kiegészített vagy tükrözött történetet tartalmaznak. Az ikerkönyvek egyik elemében női, a másikban férfi főszereplő áll az események fókuszában. Az ilyen típusú duológiák vagy egymás tükörképei, vagy egymás kiegészítései. A tükrös szerkezetű ikerkönyvben férfi és női perspektívából kerül elbeszélésre ugyanaz a téma, a két mű alapproblémája, kontextusa, szerkezete szoros hasonlóságokat mutat. Az eltéréseket éppen a főszereplők társadalmi neméből adódó eltérő problémamegoldási stratégiák választása generálja. Ilyen könyvpárt alkot Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin az elemzésre választott Királylány születik5 és Királyfi születik6 című meseregénye, valamint Szegedi Katalin Lenka7 és Palkó8 című alkotása. Ikerkönyvnek minősülnek azok a könyvsorozatok is, amelyekben a két kötet folytatja, kiegészíti egymást. Ilyenkor mindkét kötetben szerepel az egymáshoz kapcsolódó női és férfi karakter is, azonban az egyik esetben főhősként, a másikban mellékszereplőként lép színre. Ezt az ikermeseregény-típust képviseli Nyulász Péternek a tanulmányomban bemutatásra kerülő Helka9 és Ciprián10 című műve is.

E speciális szereplőábrázolást bemutató ikerkönyvek vizsgálatakor arra vagyok kíváncsi, milyen férfiés nőképet tárnak elénk a szövegek, mennyire tükrözik a feminitással és maszkulinitással kapcsolatos nemi sztereotípiákat, illetve tartalmaznak-e nemi egyenjogúsításra vonatkozó törekvéseket.

A meseregény  hősreprezentációjának  előképe:
a varázsmese  hőse és hősnője

A meseregény hősábrázolásának pontosabb artikulálásához első lépésben a varázsmese hősének szerepkörét kell megvizsgálnunk. A varázsmese-kutatást megalapozó A mese morfológiája című monográfiában V. J. Propp megállapítja, hogy a varázsmese szubsztanciáját a kötött motívumsorrend mentén szövődő szüzsé és a sajátos attribútumokkal felruházott mesei szerepkörök alkotják. A varázsmese állandósult szerepkörei – a hős, a mátka, az útnak indító, a segítőtárs, az adományozó, az álhős és az ellenfél szerepköre – bizonyos szereplőtípusokat rajzolnak körül, akikhez eleve elrendelt funkciók társíthatók.11 Soňa Pašteková Propp-értelmezésében kiemeli, hogy a funkciók vizsgálata során nem a szereplők, hanem a hozzájuk rendelt cselekedetek válnak fontossá.12 A varázsmesei szereplők ennek köszönhetően önálló személyiség nélküli archetípusokat alkotnak,13 akiknek „nincsen egyénisége”14. Az egyes szerepkörök mögött azonban többféle személy megbújhat, amennyiben alkalmas az adott szerepkörből adódó funkciók elvégzésére – a hős szerepkörét betöltheti például egy szegény legény vagy egy okos leány, az ellenfél attribútumaival rendelkezhet egy ördög vagy egy ármánykodó boszorkány is. Nem semleges tehát, hogy az állandósult szerepköröket mely személyek töltik be, hiszen ettől függ, a varázsmese melyik típusával állunk szemben: ha egy mostoha-ellenfél lép fel a történetben, egészen más irányt vesz a cselekmény, mintha egy sárkánnyal kellene megküzdenie a mesei hősnek.

A szerepkörökön belüli eltérések nemi alapon is megfigyelhetők, hiszen a mesei tradíció értelmében gyakran előfordul, hogy a férfi és női szereplők eltérő módon válogatnak a szerepkörükből adódó funkciók tárházából. Különösen igaz ez a hős szerepkörére, amely a varázsmese origóját képezve alapvetően meghatározza a varázsmese szüzséjét, és amely – a társadalmi nemi szerepelvárásokat követve – különböző módon viszi színre a férfi és női hérosz hősiességét. Ezt a szemléletet tükrözi Propp koncepciója, aki alapvetően kétféle varázsmesetípust különböztet meg egymástól: az egyik a hős próbatételekkel terhelt útjárását követi nyomon, a másik az áldozat perspektívájából építi fel a szüzséjét.15 A férfi hős dominánsan az első típusú varázsmese középpontjában áll, aki különféle segítők és varázseszközök segítségével halad a problémamegoldás irányába, vagyis elsősorban aktív, cselekvő pozícióban mutatkozik. Útjárása során többnyire bátorságpróba alá esik, és az ellenfelén alapvetően a fizikai ereje segítségével kerekedik felül. A nagyrészt az áldozat szerepében mutatkozó női hősök többnyire passzív szereplők, akik csupán elszenvedik az eseményeket.16 Jellemző rájuk, hogy tárgyiasított, a maszkulin tekintet szempontjából „nézett és vágyott”17 minőségben, megszerzendő célként konstruálódnak meg a történetben. A varázsmesék hősének szerepkörét betöltő női szereplők ezért többnyire a bajba jutott hős funkcióit teljesítik, míg a kereső hős típusa dominánsabban figyelhető meg a férfihősök esetében. Boldizsár Ildikó a Grimm-mesék vizsgálata során megállapítja, hogy a férfi és női szereplők alapvetően kezdeményezőkészségükben és a cselekményben betöltött aktivitásuk mértékében térnek el egymástól. A varázsmesék többségében a férfiak útnak indulását a kalandvágy, a képességek megpróbálása, a párés kincskeresés, a világ megismerésének vágya motiválja, míg a nők nem saját döntés alapján, hanem a külső körülményeknek köszönhetően sodródnak aktuális élethelyzetükbe; a férfiak nyílt harcban néznek szembe az ellenfelükkel, a nők azonban gyakran csupán késleltetve veszik észre a közvetlen közelükben megbújó veszedelmet.18  A varázsmesék hősnői az aktív férfihősökkel szemben a szenvedő tűrés, a némaság és belső küzdelem elviselését kapják feladatul. Erejük csak nagyon ritkán fizikai természetű, inkább a megalázás, gúnyolás elviselésében rejlik.19

A férfi hőst ezáltal a dinamikusság, rátermettség, aktivitás attribútumai jellemzik, míg a női hőst a statikusság, akadály, korlátozás jelenségei határozzák meg.20

A  nemi  sztereotípia  fogalma és szerepe  a  varázsmesében

A varázsmesében tapasztalható eltérő férfi-női viselkedésmódok hátterében a nők és férfiak differens szocializációs mintázatai, a két nem által betöltött eltérő társadalmi pozíciók állnak, amelyek a nemekről alkotott sztereotípiákon nyugszanak. A sztereotípia fogalmat Walter Lippmann vezette be, és a világról alkotott, tudatban őrzött konzisztens képként definiálta,21 amely alapvetően a gyors információ-átadást és -feldolgozást szolgálja, azonban éppen az általánosításnak köszönhetően gyakran torzításokat tartalmaz. Allport szerint a sztereotípiák egy adott csoportra vonatkoztatott általánosításokon, túlzásokon nyugvó hiedelmeket foglalnak magukba, kategóriákat hoznak létre, ezáltal gyakran összefonódnak az előítéletekkel.22 Bár a sztereotípiák alapvetően lehetnek pozitívak, negatívak vagy semlegesek,23 a nemekhez kapcsolódó, hagyományos patriarchális gondolkodásmódon nyugvó sztereotípiákat többnyire negatív attitűdök kísérik, amelyek egymástól markánsan leválasztható, bináris oppozíción alapuló24 „nőies” és „férfias” szerepmintákat feltételeznek. Kegyesné Szekeres Erika szerint a nemi sztereotípiák társadalmi funkciója a címkézés,25 ami eleve elfogult eljárásokon nyugszik, mivel ezeket a sztereotipizált értékeket a közgondolkodás természettől adottnak tekinti,26 s ezáltal nem tudja elkerülni a túláltalánosítás veszélyét. A nemi sztereotípiáknak köszönhető, hogy a közgondolkodásban a férfihoz az alkotó, irányító, aktív, erős, felelősségteljes, önérvényesítő, határozott, célratörő tulajdonságok társulnak, a nőt pedig a passzivitás, gyengeség, gondoskodás, intuitivitás, irányításra szorulás, határozatlanság, alkalmazkodás jegyei írják körül.27 Rudman-Phelan kutatása továbbá kiemeli, hogy a maszkulinitáshoz rendelt tulajdonságok előíró sztereotípiaként funkcionálnak, amelyek a közszférabeli hatalmi pozíciót erősítik és elősegítik a munkaerőpiacon való boldogulást, míg a feminitáshoz fűződő sztereotípiák leíró jellegűek, és az intim szférában való boldogulást szolgálják.28

A deskriptív és preskriptív jellegű szerepmintákat tartalmazó, aktivitáson és passzivitáson alapuló dichotómia jól körülhatárolhatóan tükröződik a népmesék világában. Ezzel függ össze az a tapasztalat, hogy a népmesék sztereotipikus férfiés nőábrázolása nemi diszkriminációs viselkedésmintázatot hordoz, és látens módon ezek elsajátítására ösztönzi a befogadókat.29 Számos mesepszichológus – például Marie-Louise von Franz,30 Verena Kast,31 Boldizsár Ildikó32 vagy Pápes Éva33 – ezeket a viselkedésmintákat normatív nemi modellként értelmezi, vagyis a népmesékben olyan archetípusokat lát körvonalazódni, amelyek jellegzetes „férfias”/„nőies” sorsokat reprezentálnak, és a férfi/női szubsztancia lényegét ragadják meg. A varázsmesei archetípusos magatartásmodellek közvetítése azonban hozzájárul a nemekre vonatkozó hiedelmek és sztereotípiák megszilárdításához.34

A meseregény  hőse és hősnője

A regény műfaji hatásának köszönhetően a meseregény a varázsmeséhez képest árnyaltabban ábrázolt és gazdagabb szereplővilágot teremt. Ebből kifolyólag egyrészt a hős szerepkörét a férfi és női szereplők mellett különféle újszerű szereplők – fantázialények, antropomorfizált állatok, növények, jelenségek – is betölthetik, akik nem a férfi vagy női attribútumok kidomborítása, hanem a gyerekpozíció előtérbe helyezése szempontjából kerülnek bemutatásra. A férfi-női szerepek bináris oppozíciójának hangsúlyozását ezekben az esetekben a felnőtt-gyerek oppozíció nyomatékosítása váltja fel. Másrészt a női és férfi hős karaktere sokrétűbbé válik: az archetípusos ábrázolásmód mellett megjelennek a saját egyéniséggel rendelkező, individualizálódó hősök is, akik már nem pusztán egy-egy típus reprezentánsai, és akiknek a cselekedeteit nem a funkcióik, vagyis a különböző külső tényezők, események, hanem a személyes, belső motivációk határozzák meg.35

Az  individualizálódási folyamatok  ezáltal,  elméletileg,  lehetőséget  kínálnak a sztereotipikus szereplőábrázolás-módból való kilépésre, a nemi sztereotípiák levetkőzésére is. A gyerekirodalomban megképződő nemi sztereotípiák kutatói (pl. Pálóczi – Nagy36; Navratil37) azonban rámutatnak, hogy a szereplők látszólagos emancipálódása ellenére továbbra is megjelenik a nemi diszkrimináció a kortárs gyerekkönyvekben, bár ezek számos esetben kevésbé látványos módon mutatkoznak meg. Anderson és Hamilton38 kutatása arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemi egyenjogúsodás elsősorban a nőábrázolásra terjed ki: míg a lányszereplők esetében megfigyelhetjük, hogy kilépnek a társadalmi nemi szerepelvárásokból vagy akár szembe menve velük maszkulin tulajdonságokat öltenek magukra (jó példa erre a tomboy, az ún. fiús lány karakterének színre lépése39), a fiúkat csak ritkán ruházzák fel sztereotipikusan femininnek tartott tulajdonságokkal. Bray szerint ez azzal magyarázható, hogy a maszkulinitás visszaszorulása negatív attitűdöket ébreszt a társadalomban.40

A  tanulmányom tárgyául  választott  ikerkönyvekben fontos  jelentőséget nyer a főszereplő neme, hiszen a duológia alapját éppen a kétféle nem perspektívájának közvetítése képezi. Ebből kifolyólag az ikerkönyvek meglehetősen nehézkesen vetkőzik le a nemi sztereotípiákat, még akkor is, ha a szereplőábrázolásban felfigyelhetünk néhány nemi egyenjogúsításra irányuló gesztusra. A továbbiakban három ikerkönyvpár elemzésén keresztül kísérem végig, milyen módon jelennek meg a kortárs meseregények világában a nemi sztereotípiák, mely sztereotípiákat örökítik tovább és melyeket próbálják lebontani.

A nemi  sztereotípiák  megerősítése

Az elemzésre választott művek közül első lépésben egy olyan könyvpárt vizsgálok meg, amely a vizsgált korpuszból a legszorosabban épít a varázsmesei tradícióra, és a szereplőábrázolásában teljesen azonosul a  sztereotipikus férfiés nőkép közvetítésével. A Boldizsár Ildikó – Szegedi Katalin szerzőpáros alkotta Királylány születik41 és Királyfi születik42 ikerkönyv a normatív nemi viselkedésminták átörökítésére törekszik, és a varázsmesékben megjelenített „igazi nő” és „igazi férfi” képének43 artikulálásával megerősíti a feminitásról és maszkulinitásról kialakított nemi sztereotípiákat. A duológia első részeként megjelent Királylány születik a Csipkerózsika-történet azon szüzséelemének újramesélését tartalmazza, amely során a tündérek az újszülött kislányt különböző ajándékokkal vértezik fel. A Grimm-féle pretextusban ezt találjuk: „egyiküktől erényt kapott, a másiktól szépséget, a harmadiktól gazdagságot és így tovább, mindazt megkapta tőlük, amit kívánni lehet e világon”44. Míg a Csipkerózsika-történetben a felsorolt ajándékok az általános emberi kívánságokat elégítik ki, és a befogadóra bízzák a lista személyes igények szerinti lezárását, a Boldizsár-féle újraírás a „királylány-léthez” szükséges attribútumok artikulálására szűkíti a listát, és a női princípium lényegét körülhatárolva nemi sztereotípiákat generál.

A szöveg „útravaló kincsnek”, a szív megtöltésének nevezi ezeket az attribútumokat, melyek – a varázsmesei királylány „hét szépségére” mint a nőiség alapvető tulajdonságaira45 rímelve – hagyományos feminin értékeket közvetítenek: szépséget, tisztaszívűséget, egészséget, állhatatosságot, jóságot, vidámságot, türelmet, igazmondóságot, kecsességet. A szöveg zárlata értelmében – „az áldás csak akkor teljesedik be, ha egész életedben őrzöd kincseidet”46 – akkor képes egy kislány teljességében megélni a nőiességét, ha ezekkel az értékekkel azonosulva éli az életét. A szöveg szerint egy nőnek az a fő feladata, hogy szemlélje és felfedezze magában ezeket az eleve elrejtett, „készen kapott” értékeket. Szembetűnő a kívánságok sorrendje is: a szépség kiemelése mint a nő esszenciája nemcsak a szövegben dominál, hanem az illusztrációra és a könyv kivitelezésére is érvényes. Külön figyelmet érdemelnek az illusztrációk közvetítette nőképek, hiszen valamennyi égi királylány más-más tájegységet, nemzetet képvisel (akik ráadásul magukon viselik az etnikai sztereotípiákat is. A sokféle nőtípus megjelenítése azonban nemcsak a nő sokarcúságát, hanem egyfajta univerzalitását is sugallja, hiszen a különböző helyről érkezett tündérek – a kulturális eltérések ellenére – a nemi sztereotípiák alapján egységesnek bizonyulnak.

A Királyfi születik47 című kötet a férfias attribútumok listázását tartalmazza (bátorság, összetartozás, éleslátás, szabadság, erő, jókedv, kitartás, nagylelkűség, hűség), és a normatív maszkulin sztereotípiák értelmében szervezi szövegét. Az ajándékokat passzívan befogadó kislány helyett itt útnak induló, önmagát aktívan kereső és értelmező királyfival találkozunk, akinek a segítői csupán felmutatják azokat az attribútumokat, melyek révén a királyfi személyisége kiteljesedhet. A mintakövetésre szólító magatartást itt a választás lehetőségét fenntartó modellmutatás helyettesíti, ami másféle attitűdöt fejez ki: megengedőbb, demokratikusabb magatartást közvetít a személyiségkialakítás  során, és a férfiak függetlenségének sztereotípiáját erősíti. Ez nyelvileg is megmutatkozik: a lányok parancsokat teljesítenek (pl. „Légy szép!”), a fiúk a megfigyelt minta alapján kikövetkeztetik az adott tulajdonságot, melyekről csupán a könyv végén találunk egy összegző listát. Az információk explicit és implicit megjelenése a nemek között feltételezett intellektuális képességek közti eltérésre utal. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a két mű alapján a királyfi már a születésekor rendelkezik a személyiségét meghatározó alaptulajdonságokkal, vagyis  a fiúk  a férfidominancia sztereotípiáját erősítve, természettől adódóan rendelkeznek a férfiasnak tartott erényekkel,48 míg a kislányok tanult társadalmi minták révén juthatnak az őket „nőiessé” alakító személyiségjegyeikhez. A két szövegben fellelhető különböző tulajdonságsor nemcsak arra utal, hogy a nőiesség és férfiasság egymástól markánsan eltérő kategóriák alapján artikulálódnak, hanem – a varázsmesei tradíció folytatása értelmében – a kezdeményezőkészség és cselekvőképesség terén maszkulin dominanciát közvetítenek.49

A  nemi  sztereotípiák  felmutatása

A szoros olvasat alá vont második könyvpár a nemi sztereotípiák hatására kívánja felhívni a figyelmet, és rámutató funkcióval ábrázolja azokat. Az illusztrátor-szerző Szegedi Katalin Lenka50 és Palkó51 című ikerkönyve egy élethelyzet kétféle megélését tematizálja: két magányos, barátok nélküli, iskoláskorú gyerek hétköznapjaiba kínál betekintést. A két szereplő elszigeteltségének hátterében a testképpel kapcsolatos nemi sztereotípiák húzódnak, mivel se Lenka, se Palkó fizikuma nem felel meg a „tipikus nővel” és „tipikus férfivel” szemben támasztott legelterjedtebb nemi sztereotípiának: a női szépség és a férfierősség kritériumának. A sztereotipikus női testkép ugyanis összefonódik a nádszálvékonyságra, arányos testfelépítésre, kellemes arcvonásokra, esztétikusságra épülő szépségkultusszal, a sztereotipikus férfi testkép pedig kidolgozott izomzatot, fizikai erőt foglal magába. A két műben a „kövér” lány és a „gyenge” fiú megbélyegzését és a megbélyegzés elviselésének történetét, a sztereotipikus testkép okozta szorongást és az ebből fakadó kirekesztettség-állapotot  követhetjük nyomon. Az ikerkönyvpár érdekessége, hogy a szándékolt érzékenyítő célja ellenére a varázsmesei hőshöz hasonlóan más és más megküzdési stratégiákat rendel az eltérő nemű szereplőkhöz, a nemi alapú differenciálástól tehát nem zárkózik el.

Lenka személyes identitásválságban szenved, mert úgy érzi, a baráti kapcsolatépítéseit akadályozza a karcsúság-ideáltól eltérő testalkata. A túlsúlyosságot a szépség, ezáltal a nőiesség hiányának szinonimájaként értelmezi, ami a nők csoportjából való kiközösítést vonja maga után. A környezet általi megbélyegzés – „nem akarnak játszani velem, csak csúfolnak… mert… mert… dagi vagyok”52 – oda vezet, hogy Lenka önreprezentációja eltorzul, és az identitása szubsztanciáját a testalkattal való azonosulásban látja. Minden más tulajdonsága, képessége – pl. a kedvessége, rajztehetsége – lényegtelennek tűnik önmaga előtt. A nemi sztereotípia okozta szorongást azzal domborítja ki a mű, hogy a Lenkát kivető, kizárólag lányokból álló közösséget „tipikus női tulajdonságokkal” (szépek, karcsúak, pletykásak) ruházza fel, akik „tipikus lányos tevékenységeket” űznek (ugróiskoláznak, hulahoppkarikáznak, vihognak, sugdolóznak). A feminitással szemben táplált szépségkultusz elsőbbrendűségét látens módon az édesanya is támogatja, amikor a testi szépség nemi sztereotípiájának elutasítása helyett a szépségideál fogalmát kitágítva vigasztalja a lányát: „Jaj, miket beszélsz, dehogy vagy te dagi! Te pont így vagy szép, ahogy vagy!”53. A folyamatos, nyílt verbális bántalmazást elszenvedő Lenka magányossá, visszahúzódóvá, passzívvá válik, ami tovább erősíti a közösség idegenkedését tőle, és felerősíti a vele szemben táplált előítéleteket. Beszédes a Lenkát bemutató illusztrációsor is, ami közösségi helyzetben szomorúnak, elszigeteltnek, tehetetlennek ábrázolja a lányt (lehorgasztott fejjel, a többiektől távol áll, egyedül). Ebből az állapotból, úgy tűnik, képtelen egyedül kilépni, ezért a varázsmesei hősnőhöz hasonlóan kívülről, mástól várja a helyzete megoldását.

Lenkával szemben Palkó – a maszkulin sémáknak megfelelően – karakánabban, sőt optimistábban néz szembe a kiközösítéssel, és a beletörődés helyett a helyzete megoldásán dolgozik, vagyis a varázsmesei hős mintájára útnak indul, és az őt elutasítók helyett egy támogató barát keresésére vállalkozik. Lenka tragédiája abban rejlik, hogy azonosul a stigmájával, sőt megerősíti a rákényszerített kisebbségi pozíciót, Palkó azonban nem hajlandó kevesebbnek látni önmagát a fizikai kondícióbeli hiányosságai miatt – amikor például tornaórán nem választják be a focicsapatba, úgy tesz, mintha saját maga döntött volna a kimaradásról. Palkó határozottságának hátterében a többoldalú karakterábrázolása áll, hiszen a gyenge fizikumát ellensúlyozzák az intellektuális képességei. A maszkulinitáshoz rendelt okosságát és természettudományokban való jártasságát54 látens módon a közösség is elismeri, hiszen egy matematikaírásbelin a segítségére támaszkodnak. Ennek a kettős ábrázolásnak köszönhető, hogy Palkó nem szenved el nyílt verbális bántalmazást, „csupán” látens módon éreztetik vele a gyenge fizikumból adódó másságát. Sőt, a közösségben betöltött szerepe idővel árnyalódik, amikor egy, korábban őt elutasító osztálytársnőjének segítséget nyújt – a kutyáját elveszítő Copfos tehetetlenül sír ahelyett, hogy az állat keresésére indulna, míg Palkó azonnali probléma-megoldásával bizonyítja a rátermettségét. Végül Lenka és Palkó helyzete is a fiú kezdeményezőkészségének köszönhetően oldódik meg, hiszen mindkét történet azzal zárul, hogy a két magányos gyerek találkozik, és a fiú barátságot kínál a lánynak. Palkó ezáltal a varázsmesei kereső hős szerepét tölti be, és feladatát teljesítve nemcsak önmagát, hanem a bajba jutott hőst, Lenkát is megmenti.

Kísérlet  a  nemi  sztereotípiák  lebontására

Nyulász Péter Helka55 és Ciprián56 című, egy testvérpár kalandjait bemutató ikermeseregényében a nőkre vonatkozó nemi sztereotípiák feloldására találunk kísérletet. A két meseregény egymás kiegészítéseként, folytatásaként értelmezhető, melyben a Balaton hercege és hercegnője felnőtté válásának és önállósodásának útját követhetjük nyomon. A két meseregényben fontos szerephez jut a szereplők viszonyrendszerének szemantikája, a társadalmi szerepeikhez fűződő attitűdök feltárása, Helka emancipálódására ugyanis nagy hatással bír, hogy az események előrehaladtával a környezete nem csupán szimbolikus értelemben vett hercegnőként, hanem valódi hatalmi pozícióba jutó uralkodóként, sőt megmentőként tekint rá. Az ikermeseregény kiindulópontját az a prekoncepció képezi, hogy – a nő hagyományos státuszával szemben, melynek értelmében a vezetői szerephez, a közszférabeli feladatvállaláshoz kevésbé kompetens57  – Helka a balatoni hercegség örökösének pozícióját tölti be. Ez a státusz akkor sem változik, amikor időközben kiderül, hogy a testőrének hitt Ciprián valójában a hercegnő testvére, sőt ezt követően a testvérek demokratikusan megosztják egymás között az uralmat (igaz, Helka inkább a gondoskodó, míg Ciprián a védelmező feladatokat kapja) – ezt tükrözi a kötetborítón egymás hátának támaszkodó, egyenlő pozíciót sugalló két szereplő ábrázolása is.

A Helka című meseregény nyitójelenetében a lányt a környezete még a hagyományos nemi sztereotípiák segítségével határozza meg: arra a kérdésre, hogy kicsoda is Helka, az identitásának lényegét körülíró, tömör jellemzés szerint „Egy tündöklően szép hercegkisaszszony”58 válasz születik. A varázsmesei hercegkisasszonyhoz tapadó „hét szépség eszménye”59 háttérbe szorítja a lány személyisége többi rétegét, és a szimbolikus pozícióként felfogott hercegnői szék elfoglalása előtt passzív szerepbe próbálja szorítani őt. Helka azonban ösztönösen lázad az udvari szertartások üressége, a formaságok elsőbbrendűsége ellen. Jó példa erre, hogy ironikusan viszonyul a kényelmetlen, „maskarának”60  tartott királylányruhák helyzettől független uniformalitásához is. A hagyományos királylány-szerepből akkor lép ki először, amikor Cipriánnal játékból ruhát cserél. A férfiruhával együtt szimbolikus módon magára ölti a maszkulinitáshoz kapcsolt megmentői és döntéshozói szerepet is. A fiúruha felöltése szimbolikus gesztus a királylány életében – a habos királykisasszony-ruhák levetkőzésével a tradicionális királykisasszony-sztereotípiákat is maga mögött hagyja, és az események irányítójaként, ösztönös megoldójaként lép fel a történetben. A „gyengébbik nemnek járó” örökös féltés által korlátozott királylányból nagyon gyorsan önálló, határozott hérosz válik, akinek többé nincs szüksége mások óvására – hanem ő válik mások megmentőjévé. A hősnő tradicionális némaságának és inaktivitásának feltörése, a feminin sztereotípiák követésének elutasítása tehát a személyes identitás lényegének megtalálásához vezet, és a környezet javára is válik.

Míg Helkának fokozatosan meg kell küzdenie a közszférában betöltendő tényleges pozíciójáért, Ciprián automatikusan elnyeri a hadvezéri posztot, amint fény derül a hercegi származására. Helka emancipációja Cipriánhoz mérten történik, vele egyenjogúsítja a környezete, míg Ciprián társadalmi szerepe arra a maszkulinitáshoz kapcsolt nemi sztereotípiára épül, miszerint a férfiak feladata a katonai és politikai életben történő szerepvállalás. A kalandjárásban betöltött szerepük is Ciprián javára billen: míg a Helka című, sorozatnyitó kötetben Helka irányításával, de közösen állják ki a próbatételeket a testvérek, a Ciprián című meseregényben Helka a bajba jutott hős szerepét tölti be, akit Cipriánnak kell megmentenie. A herceg továbbá elutasítja a varázslatot, a mágia világát, és a józan ész hatalmában bízik, míg Helka a Balaton-világot védő sárgaköves gyűrű bűverejére támaszkodik. Ez a viselkedésmodell a nemekhez kötött értelmi és érzelmi intelligencia dichotómiáját erősíti meg, és azt a sztereotípiát sugallja, hogy a nő a meseszerű álomvilágban, míg a férfi a racionális világban keres megoldást a problémára („Kiválóan boldogulok a hókuszpókuszok nélkül is!”61). A két szereplőről megállapítható tehát, hogy a varázsmesei királyfi és királylány archetípusából építkeznek, azonban a Helkáról alkotott képben határozottan felismerhetjük a kortárs meseregény hőseire jellemző individualizálódási folyamatokat, a feminitáshoz kapcsolódó nemi sztereotípiák lebontási kísérleteit – míg Ciprián továbbra is markánsan magán hordozza a maszkulinitáshoz fűződő nemi sztereotípiákat.

Összegzés

Tanulmányomban a feminitásról és maszkulinitásról alkotott mentális képeket vetettem vizsgálat alá, és azt a kérdést kísértem végig, hogy a nemi differenciálásra épülő, speciális típusú meseregényben, az ikerkönyvek szövegvilágában hogyan artikulálódnak a nemi sztereotípiák. A három könyvpár vizsgálata kétféle konklúziót von maga után.

A gender studies térnyerését követően megjelent az az elképzelés, hogy a fantázialények főszereplővé emelésével egyfajta androgün irodalommá válik a kortárs gyerekirodalom. Andrea Balázs szerint például – aki komparatív szempontból, cseh és magyar kontextusban vizsgálta a gyerekirodalomban megképződő nemi szerepeket – minél fiatalabb életkorú a potenciális befogadó, annál inkább előtérbe kerülhet a neutrális nemábrázolás.62 A nemi sztereotípiákra fókuszáló mesekutatás azonban kimutatta, hogy a képi és verbális narrációra egyaránt támaszkodó gyerekkönyvek – így a meseregény is – nem tudnak maradéktalanul elszakadni a sztereotipikus nemábrázolástól, sőt a sémaszerűségre törekvésből fakadóan számos esetben újragenerálják a nemi sztereotípiákat. Jól megfigyelhető ez a Királylány születik – Királyfi születik könyvpárban, amelyben a feminitáshoz és maszkulinitáshoz kapcsolt sztereotípiák kerülnek megerősítésre. Az első konklúzió tehát azt foglalja magába, hogy a meseregények – a patriarchális világrend működési mechanizmusainak  fellazítási kísérletei ellenére – továbbra is tartalmaznak nemi sztereotípiákat, a nemsemleges szereplőábrázolás utópisztikusnak bizonyul.

A másik konklúzió a nemi szerepekhez kapcsolódó sztereotípiák állandóságával függ össze. A vizsgált művek megerősítették Anderson és Hamilton63  kutatásait, amelyek arra vonatkoztak, hogy a gyerekirodalomban a feminitáshoz fűződő  sztereotípiák reflektáltabban és dinamikusabban jelennek meg, mint a maszkulinitással kapcsolatos sztereotípiák. A kortárs meseregény nőábrázolásában markánsabban megfigyelhető a nemi egyenjogúsításra való törekvés, illetve a női szerepek gazdagítása. A hagyományos női szereplők mellett színre lépnek az emancipálódó, önálló döntéshozatalra és a saját sors irányítására képes karakterek64 – erre a nőtípusra ismerünk rá a vizsgált művek között Helka karakterében. A feminitáshoz kapcsolódó sztereotípiák tehát az átörökítés mellett árnyalódnak, változásokon mennek keresztül, ami a tradicionális női szerepek feszegetését vagy akár ironikus ábrázolását is megengedi – a nemi sztereotípiáktól történő elhatárolódásra ösztönöz Lenka története is. Emellett megfigyelhető, hogy a maszkulinitáshoz fűződő sztereotípiák biztosabb talajon állnak, kevésbé problematizáltak, és a hozzájuk fűződő attitűdök is pozitívabbak – a királyfi, Palkó és Ciprián kevesebb hátrányt szenved el a hozzájuk tapadó nemi sztereotípiáknak köszönhetően, mint a női társaik, így kevésbé motiváltak a nemi sztereotípiák leküzdésében.

Összességében megállapítható, hogy  a mesei tradícióból merítő, varázsmesei szerepköröket és a szereplők közti  viszonyokat átrendező kortárs meseregény65 számos esetben a patriarchális világrend működési mechanizmusait is megpróbálja fellazítani. Az individualizációs folyamat eredményeképpen a meseregény hőse akár szembe is mehet a varázsmesei szerepköréből adódó attribútumaival, fellázadhat a hagyományos funkciói ellen vagy kételkedhet azokban. Mindezek ellenére a meseregény „újarcú” hőse továbbra is magán hordozza a varázsmesére jellemző tradicionális férfiés nőábrázolás nyomait, ugyanakkor ezek a bináris oppozíción alapuló „nőies” és „férfias” szerepminták a performálódás útjára lép(het)nek.

—

1      A tanulmány alapjául szolgáló kutatás az APVV-17-0071 projekt keretén belül készült.

2      A  varázsmese műfaji jellegzetességeiről lásd bővebben: Vlagyimir Jakovlevics Propp,  A mese morfológiája, ford. Soproni  András, Budapest, 1995, Osiris – Századvég Kiadó.

3    Vö. J. R. R. Tolkien, A gyűrű nyomán: Fa és levél, ford. Német Anikó, Budapest, 1996, Merényi Kiadó; Gyermekirodalom, szerk. Komáromi  Gabriella, Budapest, 1999,  Helikon  Kiadó;  Boldizsár   Ildikó,  Varázslás és  fogyókúra, Debrecen, 2003, Didakt; Lovász Andrea, Jelen idejű holnemvolt, Budapest, 2007, Krónika Nova Kiadó; Papp Ágnes Klára, Mese, mítosz és modernség: A modern műmese kétarcúsága, Budapest, 2008, Napkút Kiadó; Bárdos József – Galuska  László Pál, Fejezetek a gyermekirodalomból, Budapest, 2014, Nemzedékek Tudása; Petres Csizmadia  Gabriella, Kontúrkísérletek – a kortárs irodalmi mese vázlata, Nyitra, 2021, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara.

4    Fontos megjegyezni, hogy  ikerkönyveket nemcsak a meseregények világában, hanem más műfajok között is találunk.

5    Boldizsár Ildikó – Szegedi Katalin, Királylány születik, Budapest, 2009, Naphegy Kiadó.

6    Boldizsár Ildikó – Szegedi Katalin, Királyfi születik, Budapest, 2011, Naphegy Kiadó.

7    Szegedi Katalin, Lenka, Budapest, 2010, Csimota Kiadó.

8    Szegedi Katalin, Palkó, Budapest, 2013, Csimota Kiadó.

9    Nyulász Péter, Helka – A Burok-völgy árnyai, illusztrálta Bohony Beatrix, Budapest, 2016, Betűtészta Kiadó.

10  Nyulász Péter: Ciprián – Helka tündérpróbája, illusztrálta Szepesi Szűcs Barbara, Budapest, 2017, Betűtészta Kiadó.

11  Propp, V. J., A mese morfológiája, 27–65.

12  Soňa Pašteková, Morfológia rozprávky [online] = Hyperlexikón literárnovedných pojmov, szerk. Andrea Mikulášová és tsai, Bratislava, 2014, Ústav svetovej literatúry. http:// hyperlexikon.sav.sk/sk/pojem/zobrazit/autor/7/morfologia-rozpravky

13  Marie-Louise von Franz, Archetípusos minták a mesékben, Budapest, 1998, Édesvíz Kiadó.

14  Kibédi Varga Áron, Népmese és irodalomelmélet, Magyar Műhely, 1976/50, 33.

15  Propp, A mese morfológiája, 78–82.

16  Kisebb  számban  ugyan,  de  léteznek  olyan  mesehősnők  is,  akik  eltérnek  a nemi sztereotípiáktól, és a ravasz, okos vagy nagyravágyó lány/asszony szerepét felöltve cselekvő hősként mutatkoznak – ők többnyire a varázsmese-paródiákban,  novellamesékben  vagy az ostoba házaspárokról szóló tréfás mesékben lépnek színre, ám karakterük kevésbé járul hozzá a mesehősnőről alkotott sztereotípiák átalakításához.

17  Zsadányi Edit, A másik nő: A női szubjektivitás narratív alakzatai, Budapest, 2006, Ráció Kiadó, 65.

18  Boldizsár Ildikó, Férfiak a mesékben = Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről, szerk. Uő, Budapest, 2004, Akadémiai Kiadó, 55–56.

19  Boldizsár, Varázslás és fogyókúra, 38–42.

20  Zsadányi, A másik nő, 21.

21  Walter Lippmann, Public Opinion, New York, 1922, Harcourt, Brace and Company, 81.

22  Gordon W. Allport, Az előítélet, Budapest, 1977, Gondolat Kiadó.

23  Pató Attila, Sztereotípiák és etnokulturális sztereotípiák [online] = Szótár plurális társadalmak-nak, szerk. Gabriela Colţescu és tsai, Iaşi, 2005, Polirom Kiadó. http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=79; Malota  Erzsébet, Fogyasztói Etnocentrizmus – A sztereotípiák, az etnocentrizmus és az országeredet imázs hatása a hazai és a külföldi termékek megítélésére, PhD-értekezés, Budapest, 2003, BKÁE, 10.

24  Shoshana Felman, A nők és az őrültség: a kritika téveszméje = Testes könyv II., szerk. Kis Attila Atilla – Kovács Sándor – Odorics Ferenc, Szeged, 1997, Ictus – JATE Irodalomelméleti Csoport, 384.

25  Kegyesné  Szekeres Erika, Kollokációk: nemi sztereotípiák és gendermarkerek [online], VII. Nemzetközi Magyar Nyelvtudományi Kongresszus, szerk. Bartos  Huba, Budapest, 2004, MTA Nyelvtudományi Intézet. http://www.nytud.hu/NMNyK/eloadas/kegyesne-szekeres.rtf

26  Simone de Beauvoir, A második nem, ford. Görög Lívia – Somló Vera, Budapest, 1969, Gondolat Kiadó, 197.

27  Thomas Eckes,  Paternalistic and Envious Gender Stereotypes: Testing Predictions from the Stereotype Content Model, Sex Roles, 2002/3–4., 99–114.

28  Laurie A. Rudman – Julie E. Phelan, Backlash Effects for Disconfirm-ing Gender Stereotypes in Organizations, Research in Organizational Behavior, 2008/28, 61–79. DOI: https://doi.org/10.1016/j.riob.2008. 04.003

29  Jana  Cviková,  Nerodíme sa  ako  ženy  a muži  [online] =  Ružový a modrý svet: Rodové stereotypy a ich dôsledky, szerk. Jana Cviková – Jana Juráňová, Bratislava, 2006, Občan a demokracia – ASPEKT. http://www.ruzovyamodrysvet.sk/sk/hlavne-menu/citaren/ruzovy-a-modry-svet-(cd-rom)/jana-cvikova:-nerodime-sa-ako–zeny-a-muzi; Kovács Mónika, Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrier aspirációk, Educatio, 2007/1, 99–100.

30  Marie-Louise von Franz, Női mesealakok, Budapest, 1992, Európa Kiadó; Franz, Archetípusos minták….

31  Verena Kast, Férfi és nő a mesében: Lélektani értelmezések, Budapest, 2002, Euroadvice Kiadó.

32    Boldizsár, Varázslás és fogyókúra; Boldizsár Ildikó, Meseterápia: Mesék a gyógyításban és a mindennapokban, Budapest, 2010, Magvető Kiadó.

33  Pápes Éva, Királylányok, tündérek, boszorkányok: A nő három arca a mesében, Budapest, 2013, L’Harmattan Kiadó.

34  Pálóczi Bence – Nagy Beáta, Nemi sztereotípiák a meseés gyermekkönyvekben = Társadalmi nemek: Elméleti megközelítések és kutatási eredmények, szerk. Kovács Mónika, Budapest, 2017, ELTE – Eötvös Kiadó, 85–102.

35  Hana Šmahelová, Prolamování struktur, Praha, 2013, Univerzita Karlova v Praze, Karolinum, 115–116.; Lovász Andrea, Jelen idejű holnemvolt, 103–108.; Papp Ágnes Klára, Mese, mítosz és modernség, 115–116.

36  Pálóczi – Nagy, Nemi sztereotípiák a meseés gyermekkönyvekben, 85–102.

37  Navratil Dominika, Gender és kánon. A nemi szerepek megjelenése kortárs mesekönyvekben, MA-dolgozat, Budapest, 2017, Károli Gáspár Református Egyetem.

38  David A. Anderson – Mykol Hamilton, Gender Role Sereotyping of Parents in Children’s Picture Books: The Invisible Father, Sex Roles: A Journal of Research, 2005/3–4., 145–151. https:// doi.org/10.1007/s11199-005-1290-8

39  Shawna McDermott, The Tomboy Tradition: Taming Adolescent Ambition from 1869 to 2018, Children’s Literature Association Quarterly, 2019/2., 134–155.

40  Daniel Bray, Sissy Boy Mothering: Male Child Mother Figures in Middle-Grade Fantasy Literature, In = Children’s Literature in Education, 2015/46, 160–174.

41  Boldizsár – Szegedi,  Királylány születik.

42  Boldizsár – Szegedi,  Királyfi születik.

43  Boldizsár – Szegedi,  Királylány születik, 212.

44  Jacob Grimm – Wilhelm Grimm, Családi mesék, ford. Adamik Lajos – Márton László, Pozsony, 2009, Kalligram Kiadó, 193.

45  Boldizsár, Meseterápia, 80.

46  Boldizsár – Szegedi,  Királylány születik, 33.

47  Boldizsár – Szegedi,  Királyfi születik.

48  Boldizsár – Szegedi,  Királylány születik, 35.

49  Petres Csizmadia  Gabriella, A nőiesség és férfiasság titkai. Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin Királylány születik, Királyfi születik című gyermekirodalmi ikerkönyveinek nemi sztereotípiái = Disciplina in fabula. Közelítések a meséhez: A mese interdiszciplináris megközelítései című nemzetközi tudományos konferencia, szerk. Lózsi Tamás – Pölcz Ádám, Budapest, 2020, ELTE Tanítóés Óvóképző Kar, 131–139.

50  Szegedi,  Lenka.

51  Szegedi,  Palkó.

52  Szegedi,  Lenka, 4.

53  Uo.

54  Kovács, Nemi sztereotípiák… 101.

55  Nyulász, Helka.

56  Nyulász, Ciprián.

57  Susan T. Fiske – Amy C. Cuddy – Peter Glick – Jun Xu, A (gyakran kevert) sztereotípia-tartalom modellje: A kompetencia az észlelt státuszból, a melegszívűség pedig a versengésből ered = A társak és a társadalom megismerése, szerk. David L. Hamilton – Susan T. Fiske  – John A. Bargh, Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 315–389.

58  Nyulász, Helka, 6.

59  Boldizsár, Meseterápia, 80.

60  Nyulász, Helka, 18.

61  Nyulász, Ciprián, 87.

62  Andrea Balázs, Gender z pohledu dětské literatury = Česká literatura v perspektivách genderu, szerk. Jan Matonoha, Praha, 2010, Ústav pro českou literaturu AV ČR –Akropolis, 292.

63  David A. Anderson – Mykol Hamilton, Gender Role Sereotyping of Parents in Children’s Picture Books: The Invisible Father, Sex Roles: A Journal of Research, 2005/3–4., 145–151. https://doi.org/10.1007/s11199-005-1290-8

64  Petres  Csizmadia  Gabriella, Emancipált menyasszonyok és felvágott nyelvű fruskák, Irodalmi Szemle, 2011/5, 31–35.

65  Lovász, Jelen idejű holnemvolt, 5–37.