Nagy-Laczkó Balázs prózája

npkishi felvétele

Mikrómakróméter

A Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi őrei X. pocoknak nevezték el az első pockot, aki bizonyítottan neomatériát (új anyagot, jelen esetben nejlon lisztesszákot) használt vacka kibéleléséhez. A negyedévente megismételt rágcsálóüreg-feltárások alapján sikerült egy statisztikai görbét felállítaniuk: az x tengelyen X. pocok tevékenykedésétől balra (a múlt felé), valamint jobbra (a jövőbe), az origón helyezkedett el az a bizonyos 0. pocok, akit a tudósok az „Újítónak” neveztek.

Vita tárgyát képezi, mikor is élhetett az Újító. Egyes feltételezések szerint csak valamikor a kétezeres években láthatott neki az elhagyott kukászsákok és napheve porlasztotta mosószeresflakonok újrahasznosításának, melyekre az út széli dzsumbujok és facsoportok illegális szeméttemetőiből tehetett szert. Mások jóval korábbra, az ezerkilencszázhetvenes és -nyolcvanas évekre teszik földalatti tevékenységét, mely együtt járt térségünkben a műanyag bálakötöző madzagok és a fóliás zöldségtermesztés elterjedésével.

Mint mindig, most is a szélsőségesek véleményei a legnépszerűbbek. Az egyik végleten az Újító már a második világháború alatt, sőt akár előtte is megjelenhetett valamely csatatéren átrágva magát a lövészárkok drótjain és bakelitjein. Egy másik radikális kutatócsoport szerint viszont a 0. pocok egyáltalán nem a 20. században élt, hanem a legújabb évszázadban, alig egy-két évvel X. pocok előtt, akinek talán valamelyik szép- vagy ükapja, esetleg ükanyja lehetett, és X. pocokra a családi hagyomány révén szállt a tudás a poliészter szálazásáról, a damilok megfelelő hosszra való ropogtatásáról és pofazacskóban való szállíthatóságáról.

X. pocok üregrendszerében három, elsősorban falevelek és nejlon liszteszsákszálak elegyével bélelt, tehát csak részben műszálas textúra szolgálja a nappali és éjszakai pihenést. A három vacok egyazon útvonalon helyezkedik el cikkcakkosan – ez kissé megnehezítette a tudósok kamerájának mozgását a járatokban –, feltehetően az időjáráshoz igazítva. Hűvösebb vagy csapadékosabb idő esetén az alsóbb szintek jelentenek biztosabb menedéket, míg száraz, meleg időben a fenti, nyári lakok is jól használhatók. X. pocok a nappali, háló- és pihenővackok mellett különböző raktárakkal, kamrákkal is rendelkezik, melyek számos, szintén cikkcakkos útvonal segítségével közelíthetők meg. Ezekben a raktárakban javarészt gabonát találunk, de – minden bizonnyal X. kényelmességéből eredően – akad közöttük egy purhab, habszivacs, azbeszt- és tollraktár, valamint egy poliészterszálakat, emberi hajat és különféle méretű befőttesgumikat tartalmazó „gyűjtemény” is. Az üregrendszer egyéb, emberi eredetű tartozékai közé sorolandó továbbá három negyedik századi szarmata kerámia töredék; egy Árpád-kori ujjperc; egy Lipót korabeli garas; öt darab 19. századi ólomlőszer, melyek feltehetően Babály Gyurka helyi betyár kergetése közben kerülhetettek ide; számos az elmúlt száz év során elvesztett traktor- és kombájnalkatrész, a közeli tehenészetből származó gyógyszeres üvegcsék, ólomfedelek; két, a szántások során erősen roncsolódott sörös- és energiaitalos doboz; továbbá nem egy sörétes hüvely elsősorban zöld színű műanyagból; végezetül pedig az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza által osztogatott színes szórólap egy példányának maradványa az alábbi nehezen értelmezhető felirattal:

Az Úr …. …eg …

… …hozat.

Vitatott, hogy az emberi eredetű tárgyakhoz sorolható-e az üregben talált régészeti korú lófog és marhalábszárcsont – eme állatok ugyanis kizárólag az ember közvetlen vagy közvetett jelenléte során kerülhettek X. pocok gyűjtési területére, ahogyan sokak szerint ide lenne érdemes sorolni a monokultúrákból származó valamennyi gabonát, a kender, szilva- és akácszárakból és -levelekből származó rostokat, mely növények szintén emberi közvetítéssel jutottak el X. pocokhoz. A tudósok egy része a nemzeti park természetvédelmi őreinek közléseit olvasva joggal vetette fel azt is, hogy az üregrendszer tartozékaként magát X. pockot is érdemes lenne megvizsgálni, hogy ő vajon az üreg természetes alkotóelemei vagy mesterséges részei közé, esetleg az előbbi kettő metszetébe sorolandó-e. X. pocok ugyan fajára nézve vitathatatlan őshonossággal bír, amennyiben fajtájának elmúlt nyolcezer éves, bizonyítható táji jelenlétét annak tekinthetjük, ám az máig nem tisztázott, hogy X. pocok ősei az eurázsiai sztyeppe legnyugatibb nyúlványában alakultak-e önálló fajjá, esetleg a természetes pocoknépmozgás következtében vándoroltak szét egy eddig ismeretlen pocokőshazából (Magna Pocokia) a nemzetközi pusztán a szélrózsa minden irányába; de az is előfordulhat, hogy a potyamagvak reményében követték az első földműveseket a mai Iránból, Törökországon és a Balkánon át egészen a magyar Alföldig úgy, mint a házijuh, a macska vagy a hajtetű.

Sokak azonban nem is a vitatható vérvonala folytán vonják kétségbe X. pocok természetességét. A holisztikusok, az úgynevezett kognitívek és bihévőristák szerint önmagában az, hogy X. pocok életmódjának elengedhetetlen tartozékát képezik az emberi eredetű anyagok, ideértve a poliészterszálakon túl az akácrostokat és a kukoricát, már önmagában kérdésessé teszi X. pocok vadak közé sorolhatóságát.

A materialisták ennél is továbbmenve tervbe vették X. pocok kézre kerítését anyagi összetételének fizikai és kémiai kiértékelése miatt. A nemzeti park munkatársai azonban ebben korántsem mutatkoztak túlzottan együttműködőnek, ráadásul a járási és megyei bürokrácia a kormányhivatallal karöltve egyaránt hátráltatta X. pocok kézre kerítését, minek következtében a materialisták letéve eredeti szándékukról úgy döntöttek, hogy a nemzeti park területén kívül található, magánkézben lévő napraforgótáblából kerítenek egy X. pocokéhoz hasonló életmódot folytató rágcsálót. A napraforgótábla szerencsétlen lakója az X/2-es nevet kapta (a materialisták ezentúl következetesen X/1-esként utaltak X-re, és talán nem is olyan meglepő módon X/0-ként az ismeretlen Újítóra).

X/2 a boncolási jegyzőkönyv tanúsága szerint kézre kerítése közben is éppen egy adag poliésztergolyóval igyekezett az otthona felé. A béltartalma jelentős mennyiségben foglalt magába a közeli temetőből származó gyertyaviaszt és művirágdarabokat, napfény aprózta fekete fóliadarabokat és a temető mellett található műfüves focipálya gumi granulátumait.

A szövettan megállapította, hogy X/2 pocok szerveiben jelentős mennyiségben halmozódtak fel mikroműanyagok, növényvédőszerekből származó kemikáliák, valamint olyan gyógyszerszármazékok, melyek feltehetően az istállótrágyával kerülhettek ki a marhák és lovak alól korábban a pocok élőhelyére. X/2 szervezetében elhanyagolható mennyiségben fogamzásgátlóból származó hormonmaradványok és designer drogok is kimutathatók voltak, melyért talán a szennyvízhálózat nem megfelelő működése vonható felelősségre.

Mindezek ellenére X/2 egészen egészséges pocok volt, de a materialisták azzal számolnak, hogy ez csak fiatalkorának – pár hónapos példányról van szó – és a nyári befogásnak tudható be. A materialisták véleménye szerint, tekintettel arra, hogy a neomatériák nem nyújtanak sem kellő meleget a vacokban – a bevásárlózacskó igen rossz hőszigetelő –, sem elégséges táplálékforrást, az X/2-höz hasonló rágcsálók naturalista beállítódású fajtársaiknál legyengültebb szervezettel kénytelenek szembenézni a tél viszontagságaival.

A materialisták tanulmányára válaszul a nemzeti park munkatársai közölték, hogy X. pocok jól van, gondosan rendbe tartja üregét és már legalább kétéves (!). X. pocok rokonsága és utódai jobbra (a jövőbe) haladva az x tengelyen az üregkutatások alapján szintén magukévá tették annak a bizonyos 0. (az Újító) pocoknak az életszemléletét, változatos módokon igyekezve gazdálkodni a két lábbal a fejük felett járó faj, az ember termékeivel. Ugyanezt teszi a földlakók mind nagyobb és nagyobb sokasága az egerektől a földikutyán és a vakondon át egészen a borzokig és rókákig.

Előreláthatóan egy napon, az öregségtől elgyengülve, talán éppen egy szalagos kazettát vonszolva maga után ürege bejárata felé X. pocok egy ölyv karmai között végzi, aki kazettástól, szalagostúl viszi majd a fészkébe, ahol a szalag kiváló fészekkötözővé, X. pedig egy egészen új anyaggá, neomatériává avanzsál.

Nagy-Laczkó Balázs (1989, Gyula)

Kisprózái az Élet és Irodalomban, a Tiszatáj Online-on, valamint a Kötőszavak (Cuvinte de legătură) című kétnyelvű antológiában jelentek meg. Rendszeresen publikál tudományos ismeretterjesztő írásokat a Csabai Mérleg hasábjain és a Napi Táptudás nevű blogon.