Gyarmati Dominik versei

Sven Beyersdorff felvétele

Rutin

A második kávét húzóra issza,
a fia már indulna, lánya visít,
hogy húz a fésű, a feleség meg
hogy ne hisztizz már. Minden
reggel ez a fesztivál. Te meg
vegyél fel vastagabb pulcsit,
és a kocsi, azt is én csináljam.
Megy már, rohan, majd ebédet
pakol, ha elmentek. Hol is van a
hólapát, az udvaron már valaki
tolt el belőle, akkor lesepri a havat
a tetejéről, beindítja, hogy járjon
a motor, melegedjen, olvadjon,
de mi ez a szag. Ó, baszdmeg,
nehogy most legyen valami bajod,
Istenem, kérlek, megöl az asszony,
rámegy a gatyám is, gondolja,
és nyitja a motorháztetőt. Előző
este, amikor leparkolt, még sokáig
melegen maradtak az alkatrészek.
Itt altatta három kicsinyét az egyik
környékbeli kóbor macska, örökre.

Kecskeduda temetéskor

Hallgatózó virágok,
csöndkaparás.
Fogaiba beitták
maguk a szavak,
a hit megszokott
csonttörészaj.
Csámcsogás,
hogy elvetéljen.
Fogjuk egy égire,
a hátán viszi el.

A némaságba

A buszon épp annyi neonfény van,
hogy a lehelet láthatóvá válik.
Sok kis gyárkémény kint és bent,
aztán a kintiek lemaradnak.
Zavaros tengervíz a pusztai köd,
tökéletesen beleillik gurulásunk.
Elalszom, és hiszem, jókor ébredek.
Halak vagyunk, kicsit túl sós itt,
valahol mégis várok magamra,
mióta megláttalak csillagként.
A tejútról a tejködbe nevettél.
Tudom, ez az út, ez a várakozás
önmagáért van, és nem beszél.
A buszon épp annyi neonfény van,
hogy a lehelet láthatóvá válik.

Megjelentek az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

Gyarmati Dominik (2000, Debrecen)

Költő, zenész. A Debreceni Egyetem hallgatója. Portréját Mikula Szilvia készítette.