Urbán Andrea versei

Borsos Zoltán: 00123 °[&]°

Rekeszidő

Ma éjjel sem bújt elő. A várakozás
nem folytatható. Az akkumulátorok hamarosan
lemerülnek, a memóriatárhely viszont
napok óta ugyanazt a számot mutatja.
Lesben állok. A szürkület jelöli ki aktivitásom
határait. Miután elfogynak a takarófólián túl
a színek, beindulnak automatizmusaim,
a technika biológiája. Nem kell irányítanom
a mozdulatokat, itt csak megfigyelő vagyok.
Felveszem a vízhatlan borítást, biztosítom
a leshelyet, felállítom az állványt a fák között.
Éjjellátóra nincs szükségem: a kioldás után
valami megváltozik az észlelésben a pusztai égbolt
alatt. Csak az ő rezdüléseit kémlelem.
Ideje elrepülnie a lencse előtt,
ideje rögzülnie a képben,
ideje üdvözletet küldenie az őt féltőknek.
Addig itt maradok e rekeszidőn belül.

Almamag

eljátszol a gondolattal ez csak szimuláció
most születik az első ember és hal meg
az utolsó meghosszabbítom az élet-
vonalam a hézagba almamag hull
ha közvetlenül nekem szól fenn-
hagyom a fán a gyümölcsöt nem vágom
ketté a tenyerembe futtatva a kést

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

Urbán Andrea (1998, Szolnok)

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának angol-magyar tanár szakos hallgatója, a KULTer.hu szerkesztője.