Debreceni Balázs: Jaguármancs

A siralomházból a Nappiramis meredek lépcsőfokait látni. Pontosan 365 lépcsőfokot. Lentről nézve: minden lépcsőfok felfelé vezet. Ezek a lépcsők tehát egyértelműen „pozitív” lépcsőfokok. A piramisfal mögött, a kitépett szívként lehulló napkorong utolsó csókjával még bearanyoz egy magányos bárányfelhőt, amely az elszürkült égbolton bolyong. „A Hold most kelhet fel a Holdpiramis felett” – gondolja az indián férfi. „Nemsokára a csillagokat is látni fogom. Az éjszaka pedig balzsamos lesz.” A lány – az indián férfi felesége – egy puha pokrócon fekszik. Szerelmes szeme szikrákat szór. Fekete hajazuhataga sötét kataraktaként omlik alá a csillaggok távoli hadával érkező éjszakába. Óvatosan megérinti a férfit. Az indián férfi hirtelen összerezzen, majd magához öleli feleségét. „Balzsamos éjszaka lesz” – suttogja neki.

A szél, virágillat helyett, édeskés vérszagot hoz. Ám a siralomházban a vérszag elkeveredik a lány nyakában lévő virágkoszorú illatával. A férfi – az indián férfi – mélyeket lélegez e véres virágok illatából s valóssággal delíriumba esik. Az ilyen éjszakák után – mikor a papok isten tudja hányadik áldozatuknál járnak, s az emberek szívéből kiömlő vér végigcsorog a meredek lépcsőfokokon, az ilyen „balzsamos éjszakák” után, hatalmasokat szoktak szeretkezni – gondolja a férfi. S most: a halála előtti estén, még mennyeibb kéjekbe temetkezhetnek. Ő és az asszony. A Jaguártestű-asszony. Aki a Jaguárok-földjéről jött. Akinek szülei mulatságos papagájtollakban páváskodtak, s úgy rázták és riszálták rituális-stációjukat a termékenységi táncban, hogy azt bizony, maguk a Magasságos Esőistenek se győzhették sírás nélkül…

Kár, hogy nem halhatunk meg minden éjjel! – sóhajtja az indián férfi.

Kár hogy nélkülem kel fel a nap kár hogy feleségem hamarosan egy másik indián férfi karjában ébred egy másik rátermett férfi karjaiban aki megittasodva a vér és a véres virágok illatától éjszakánként majd hazatántorog hozzá melléje fekszik az ágyba pontosan a mellei mellé telepedik akit majd bemutathat a szüleinek akik majd örömükben mulatságos termékenységi-táncot járnak… meglehet azonban hogy nem házasodik meg újból a Jaguártestű-asszony hanem hazaköltözik a szüleihez s élete hátralevő részét a gyermekük felnevelésével tölti aki a gyermek a Jaguárok-földjének kiváló harcosa lesz maga is kiváló Jaguárvadász messziről elkerüli a vérszomjas városokat a Virágok-háborújában azonban fogságba esik és követi apja példáját a rendkívül meredek lépcsőfokokon… fogja-e tudni ki volt az édesapja vajon mit mesélhet róla az asszony a most még Jaguártestű-asszony a felesége elmondja-e neki az igazságot hogy költő volt szeretett élni szerette a kávét a kakaót a kokacserjét… és általában a k-betűs élelmiszereket szeretett háborúba és rituális-emberáldozatokra járni kerülte az iszákosokat kereste a papok és más művelt emberek társaságát noha alacsony származása révén sohasem emelkedhetett köreikbe… hogy vesztét egy vers okozta egy vers amellyel megsértette a főpapi osztály egy magas rangú tagját helytelenítve annak kicsapongó természetét s szapulva szellemi képességeit hogy a vers megírása után szívét és vérét az Istenkirálynak ajánlotta s önkéntes halála révén boldogan ereszkedett a Xibalbába… de az is lehet hogy a falut amelyben laknak lerohanják és felperzselik a szomszédos törzsek harcosai az asszony meghal vagy hadifogságba esik és csecsszopó csemetéjüket akinek csodával határos módon sikerül megszöknie a dulakodásból majd egy Jaguáranya fogja felnevelni az erdőn és az évszakok változását majd állati ösztöneiből tudja s véres mancsával és értetlen majompofájával fellapozza egy költő könyvét s látja benne a sűrű ákombákomokat melyekből kukkot sem ért hiszen csak makogni üvölteni és vonítani tanították meg mesterei az erdei vadállatok és előbb-utóbb fogságba esik mivel túl sokat ólálkodik a Város körül és a tömeg a katonák kezére adja és a katonák a templomba viszik és a papok az Istenkirály elé járulnak vele és az Istenkirály tanácsot tart a főpapokkal és a Jaguárkölyök sorsát egymás közt meg hányják-vetik és sohase hányavetik… és a főpapi-osztály egy magas rangú és roppant befolyásos tagja talán pont az a pap akinek annak idején becsületébe gázolt azt a tanácsot adja ne áldozzák fel az Isteneknek a „Jaguárembert” hanem tartsák a templom falai közt akár egy felszentelt vadállatot és hétvégenként vigyék végig a városon a Nyugati Kapu irányába a Halottak Útján hadd láthassák a város polgárai hadd borzongjon és örvendezzen a Város! és az Istenkirály áldását adja erre a felvetésre és kellő ünnepélyességgel kinyilatkoztatja ki: a Háború Istene nem kívánja az ifjú Jaguárember vérét a Gabona Istene nem kívánja az ifjú Jaguárember vérét a Kukorica Istene nem kívánja az ifjú Jaguárember vérét az Ünnepségek etciterázó Istensége… és a hétvégi ceremónián összegyűlt tömeg még izgatottabb vala mint a rituális-emberáldozatok időszakában lenni szokott és jönnek a főpapok díszes ünnepi ruházatban a nép közé tarkabarka virágszirmokat meg papagájtollakat szórva és négykézláb mászik a Jaguárgyermek aki nem beszéli az emberi nyelvet és a katonák sünsűrűségű halándzsák segítségével terelgetik az Úton és a tömeg őrjöng és sikong és borzong fennhangon dicséri a Város vezetőségét és az Istenkirályt nagy ováció és taps közepette – és egy 100%-ig autentikus autodafé után otthon majd hatalmasokat szeretkezik… és a roppantul befolyásos főpap aki időközben még hatalmasabb ember leve noha szellemi képességei aligha mentek át jelentős változáson szóval a Város elsőszámú papja aki már majdnem maga is Istenkirály idővel szelíd érzelmeket kezd táplálni a Jaguárgyermek iránt a dzsungelben született és Istenektől származó Jaguárgyermek iránt akinek papi pályája hirtelen fellendülését köszönheti akinek jóslataiban vakon bíznak akinek áldozatát árgus-szemekkel követik estefele akinek önként ajánlanak fel áldozatokat állatokat vagy embert vagy önmagukat akinek szavára készek halálba menni a meredekfalú-lépcsőn akit hitük szerint az ősi Jaguáristenek küldtek a Városukba akinek áldása termékenyítőbb a táncnál akinek átka a nyílméreg-béka mérgénél hatásosabb akinek a legtöbb hadifoglyot és emberáldozatot köszönhetik a Virágok Háborújában akit szerintük az Északi Szél nemzett egy Jaguárral teljes napfogyatkozáskor… ÉS akinek vérét a Kukoricaisten követeli a 7 éve tartó aszály elhárítása végett az Istenkirály kinyilatkoztatása szerint… DE a felemelkedett Főpap akinek szintén meg kell halnia a Város megmentése érdekében ezt örömmel teszi a siralomházban lágy hangú lanttal bűvöli el a Vad Gyermeket miként a hétvégi ceremóniákon szokta és hajnalba a felkelő Nap legelső aranyával bőrén maga kíséri fel fogadott fiát a meredek Piramis 9 emeletének 365 lépcsőfokán és a vad gyermek szelíden követi nevelőjét mint gazdáját a megszelídített vadállatok és először a Jaguárgyermeket az Ő egyszülött fiát áldozzák föl az Isteneknek majd pótpapája a Főpap következik e roppant befolyásos és nagymúltú személyiség akinek hiányos műveltségét és kicsapongásait gyakorta ócsárolta akinek nevére rímet faragtak háta mögött a bátrabbak ujjal mutogattak az utcán s akinek vére most összekeveredik az Ő egyszülött fiának vérével amikor lecsorog a Piramis negatív-oldalának lépcsőfokain a 365 lépcsőfokon s megtermékenyíti az Anyaföldet vagy legalábbis minden bizonnyal megszilárdítja az Istenkirályság tekintélyét megszilárdítja a Királyságot…