Gyurász Marianna verse

Liam Moody felvétele

Fényes kenyérmorzsák

Mikor az uborkát hajszálvékony szeletekre vágom,
áttetsző blúzokat varrok meg tavaly nyári szakadások mentén
vagy fénymásolok,
nagyon kell vigyáznom, hogy ne sebezzem meg az ujjam,
mert a sebekből kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás szüremlik elő:
tizenhárom egész nyolc billió éves, kihűlt, megvénült fotonok,
akik bennem találtak menedéket,
az ősi, átlátszatlan plazmából kilövellő morzsák,
úton, mióta, úgymond, láthatóvá vált az univerzum,
a legkitartóbb és legkimerültebb utazók

Néha mégis előfordul,
hogy megszúrom az ujjam hegyét a frissen kicsomagolt szikével,
elkaparok egy makacs kiütést,
vagy úgy alakul, hogy lehorzsolom a térdem:
ilyenkor, amilyen gyorsan csak tudok, pár milliliter meszkált öntök a sebre,
megszárítom, és fekete sziloxán réteget helyezek rá,
hogy lezárjam a rést,
ne engedjek szabadon több fénymorzsát

Szörnyen nehéz összegyűjteni őket:
két, elefántcsont markolatú,
nagyanyáimtól örökölt tükör közt ejtem csapdába őket,
majd egy ónixból készült szelencébe zárom, amíg elég nem gyűlt össze ahhoz,
hogy az esti kanál halolajjal együtt lenyeljem őket

Ahogy telik az idő, egyre kevesebben vannak,
vörösebb és keserűbb az ízük,
nehéz nem öklendeznem,
miután lenyeltem őket

De lenn kell tartanom mind,
nem szóródhatnak széjjelebb vagy szivároghatnak el

Ijeszt a hőhalál gondolata

Őriznem kell, amíg tudom

Morzsáit

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/2-es lapszámában.

Gyurász Marianna (1991, Révkomárom)

Költő, író, molekuláris biológus.