Juhász Tibor: Behúzás II. – Görögszőlő

Leginkább egy deformált L betűre hasonlít a Görögszőlő utca alakja, vonalai tompa szöget zárnak be és a Miskolc határát jelző táblánál ágaznak szét. Az észak felé tartó párhuzamo- san halad a hajdani bányaigazgatósághoz vezető Lyukóvölgyi úttal, aztán eltűnik a szeg- regátumban. A másik a városhatár vonalán fut két-három kilométeren át, és egy új építésű lakóparkba hajt. Ezeket a kátyúkkal tarkított, göcsörtös aszfaltszárakat a szóbeszéd szerint arról a különös növényről nevezték el, amelyet a görög polgárháború menekültjei az 1940es években hoztak magukkal. Az érkezés után azonnal burjánzani kezdett.

A következő hónapokban a helyi flóra szinte teljesen átalakult. Azok a szőlőfélék is elsorvadtak, amelyekért sokat vesződtek a tanyákon, a város és az aknanyílások között. Az igénytelen, vastag szárú görögszőlő otthonra lelt ezen az átmeneti vidéken, bár vesszőin egészen más termés nőtt, mint az üldözöttek hazájában. A levelek mögül tüskék bújtak elő gyümölcs helyett, és mindenbe belemartak, ami az útjukba került. A földműveléssel és állattartással foglalkozó gazdák aggódva figyelték a területfoglalást. Megrökönyödve bámulták, ahogyan a tövises nyúlványok átkúsznak a veteményesen, a melléképületeket ostromolják és egyre közelebb merészkednek a haszonállatok végtagjaihoz. Miskolc önkormányzata sietett a segítségükre, megtisztította, parcellákra osztotta a tanyák környékét, majd a nyúlfarknyi földeket az ipari munkások között értékesítette kedvező árakon. Az újdonsült tulajdonosok hétvégi házakat eszkábáltak, mit sem sejtettek az erdőben bujkáló, szögesdrótszerű tekervényekről.

Évtizedekkel később, amikor a vas és acél országa megremegett, ismét menekültek érkeztek a területre. A legszerencsétlenebbek, akik elől a többiek már elfoglalták a hétvégi házakat, a törzsek között vertek sátrat, és a talajhoz lapultak. Számkivetettek, kolóniákat járt szegények népesítették be a tájat. Ekkorra a görögszőlőnek a felszínen már semmi nyoma nem volt. A vállalatvezetők az összes vájárt elbocsátották, majd a földben rejlő ásványvagyon dacára berobbantották az aknák lejáratait, hogy a hátrahagyott értékekhez más ne férhessen hozzá. Olyan, mintha kifejezetten azért hozták volna létre a vájatrendszert, hogy a kábelkötegszerű indák szabadon tekereghessenek, egyre beljebb egyék magukat a szénbe és emberi közreműködés nélkül folytatódhasson a mélyművelés. Senki nem tudja, hogy a görögszőlő tényleg azért szívódott-e fel, mert a föld alatt ideális élőhelyet talált, de az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szegénység gyökeret eresztett ezen a tájon.