Baka L. Patrik: Nyomozás helyett magánmitológia-építés

(Kertész  Erzsi:  Éjszakai  kert.  Misztikus meseregény.
Zsoldos Réka  illusztrációival)

Kertész Erzsi meseregénye, az Éjszakai Kert2 a szöveggel szembeni elvárások lebontásában, egy magánmitológia kiépítésében, valamint a világrendet meghatározó, látens kapcsolatháló érzékeltetésében érdekelt.

Amikor a mű elején Senora Cupapanas („Csupapanasz”) végigvonul a Tisztasor utcán, hogy felkérje a város két legjobb detektívjét, Miss Spontán Teóriát és Mr. Korrekt Tódort, hogy leleplezzék egy rablás elkövetőjét, két dolog tűnik nyilvánvalónak. Egyfelől, hogy a műben kulcsszerep jut a (beszélő)neveknek, másfelől pedig, hogy a folytatásban egy gyerekkrimire számíthatunk. Amíg az előbbi azonban mind nagyobb jelentőségre tesz szert, utóbbi fokozatosan háttérbe szorul. A mű ugyanis rendre kizökkenti a krimi műfaji elvárásait. Eleinte azzal, hogy egy helyett két mesterdetektívet szerepeltet, akik egymás vetélytársai, segítőtársuk nincs, munka híján egy kis honoráriumért pedig bármit elvállalnak. A folytatásban azzal, hogy a Senorától abszurd módon nem mást loptak el, mint a dísztavát, Koi pontyostul, fülemüleszittyóstul és tómedrestül. Végül pedig azáltal, hogy az Éjszakai Kertben nem annyira a nyomozásra, mintsem egy egészen új világ megismerésére kerül sor, a kertmester meséin keresztül.

Tódor és Teória szinte mindenben egymás ellentétei, amire a lány szerint még a nevük is utal. „Az enyém legalábbis finoman elegáns és bűbájosan dallamos. A Tódor viszont úgy kopog, mint a jégverés az ereszen.”3 Az ikerház, ahol élnek, két külön világhoz tartozónak tűnik. Teória erkélyein burjánzó futónövényzet, Tódorén csak a króm csillog. Az egyikük kéményéből még a füst is indázva, a másikéból szögegyenesen távozik. Teóriát az intuíció, a gyermeki kíváncsiság vezérli, Tódort pedig a „felnőttes” vaslogika,4 ami nyelvi szinten is megmutatkozik. A lány beszéde élénk, sziporkázó és nyitott, a férfié hivatalos, körülményes és kimért.

„A görög »teória« jelentése »elmélet«, míg a Tódor névről Kármán Tódor, a híres gépészmérnök, matematikus és fizikus juthat eszünkbe.”5  A munkájuk iránti szenvedélyen és az Éjszakai Kerttől való ódzkodásukon kívül látszólag semmi nem köti őket össze. Pedig a Senora látta: a tolvaj a Kert felé iszkolt.

És a Kert? „Nem annyira veszélyes – ellenkezik Tódor –, mint inkább sajátos. Túlságosan fura és szokatlan és… / – … ijesztő – fejezi be Teória. […] Aki oda bemegy, néha örökre ottragad.”6 Ha a kertet szimbólumként értelmezzük, „[e]lsőként a világ juthat róla eszünkbe, hisz annak kicsinyített mása, melyben ugyanazok a folyamatok játszódnak le: a természet körforgása, az évszakok váltakozása, születés és elmúlás.”7 A Kert tehát a mindenség és a változás helyszíne.

A liget kapujában azonban egy újabb kardinális szereplő várja, majd tessékeli be őket. A kecskeszakállas kertmestert Noxnoktisznak hívják, aki a szereplők szerint leginkább egy madárijesztő, egy mágus és egy csavargó keverékének tűnik. A Tódor számára egyértelműen unszimpatikus, Teória által kétkedve figyelt férfi az idegenvezetőjük lesz, és egyszersmind a további részek központi beszélője, mesélője is.

Noxnoktisz origóvá válik, amit az is jelez, hogy a kertbe lépve az ő lírai, megszemélyesítő, képekben gazdag beszédmódja uralkodik el a szövegen. Pozíciója nagyon közel kerül a mindentudó, élőbeszéddel, kiszólásokkal operáló narrátoréhoz („ne firtassuk”,

„lássuk be”, „ha tekintetünket a ház homlokzatára emeljük”), s a meseregényen belüli mesék alatt át is veszi annak szerepkörét. Sőt, a kerten belül a narrátor megszólalásmódja a kertmesteréhez látszik igazodni, a legtöbb szöveghelyen pedig eldönthetetlen lesz, épp melyikük beszél. „Hölgyem és uram, mint hamarosan tapasztalni fogják, különleges helyre érkeztek. Tudják, az Éjszakai Kertben a szokásosnál jóval lassabban csordogálnak a napok. Mert az Idő ebben a különös Kertben nem siet sehova. Kényelmesen bandukol, néha le-leül egy mohos sziklára, ha nehezére esik az ólomlábakon lépkedés. Olyankor a pókok sem szövik tovább a hálójukat, a madarak sem pittyennek, a levelek pedig hullás közben a levegőben függve, lebegve mozdulatlanná dermednek, és még a Levélhordó kezében is megáll a lombseprű.”8 Noxnoktisz lírai nyelvét csak a nyomozókkal folytatott párbeszéde, a lány lezser és a férfi komoly stílusa töri meg. E három jelenti a szöveg három poétikai kódját is.

Noha a kertmester személye végig homályba burkolózik, a sorok közt felsejlő világte relgető szerepköre, bölcsessége, természetfeletti ereje, valamint vándorkalapja és palástja révén „alakjában koncentrálódik a bibliai istenképtől, Gandalfon át Dumbledore-ig a világot bölcsen igazgató, a gonosz erői ellen egyensúlyt tartó teremtő”,9 ahogy az a magyar gyerekirodalomban legutóbb Lakatos István Széklábjánál volt megfigyelhető. A kertmester transzcendens szerepkörét erősíti latinos neve is, amit az éjszaka szó megkettőzéseként, a „noxnoctis” nyomán pedig éjek éjeként fordíthatnánk. Utóbbi azonban a nappalt is jelentheti: a fényt az éjszakában vagy az éjszaka után.10 Ha pedig Noxnoktisz az isteni instanciával, úgy kertje a Paradicsommal lesz azonosítható, amire metaforikusan a mű zárlatának számos szöveghelye utal.

A Kert (és a mű alcímben is jelölt) misztikumát, szakralitását az illusztrációk módosulása is jelzi, amint a nyomozók átlépnek a kapuján. Az addig élénk képek helyét

– melyeket néhol mediális beékelésekként híven letükrözött feliratok, névjegytáblák, jegyzetek tarkítottak – monokróm ábrák veszik át, a színeket pedig ismétlődő, spirális minták és alakzatok helyettesítik.11  Mindez ugyancsak a szféraváltás jeleként értékelhető, ami analóg a szöveg líraibbá válásával.12

A nyomozásra vonatkozó alapelvárások Noxnoktisz egymásba kapcsolódó mese füzére révén fokozatosan átadják a helyüket az Éjszakai Kert kibontakozó magánmitológiájának és szimbólumrengetegének.13 A realitás helyét a fantasztikus világépítés, a cselekményességét pedig kvázi állóképek veszik át.

Sajátos népcsoportok, különleges szereplők és sorsok sokaságát ismerjük meg, akik  persze  mind  a saját  munkájukat tartják  a legfontosabbnak. Megismerjük a Rügyeknek Éneklőket, akik elhozzák a tavaszt és a szabadságot, s a Varjakat Vigasztalókat, akik megnyugtatják a tél hírnökeit, hisz ismerik minden varjú nevét. A Rezzenéstelen Pillantású Macskát, aki mindent lát a kertben – még az olvasót is, hisz éjszaka fényesen villan a szeme a borítón, mely utóbbi koncepciója, s a macska bemutatása is mintha a Mona Lisát idézné.14

A macska számos intertextuális kapcsolat kulcsfigurája. Amikor Teória több alkalommal is „lecicusozza”,15 óhatatlanul Örkény Gondolatok a pincében című egy percese juthat eszünkbe, a következő szakasz pedig egészen Csuang-ce pillangójáig vezet el: „Szemei olyan erőt sugároznak, hogy talán azon sem lepődnénk meg, ha kiderülne, csupán ő képzeli, ő álmodja az egész Kertet.”16 Utóbbi alapján a Macska ugyancsak azonosítható volna a narrátorral.

A kertben találjuk még a Sziromszámlálót is, aki a szirmok által látja a jövőt, és ősidők óta várja szerelmét – ám soha nem hull páros szirom; s a Kőkoptatót, aki boldogan koptatja selyemmel a köveket, hisz a világ úgyis a helyes irányba halad. De ott egy Loki-szerű figura is, A Lány, Aki a Csillagokat is Lehazudja az Égről – szó szerint, s Az, aki a Feje Tetején Áll, hogy ezáltal is másként lássa a világot. Többjükről kiderül, hogy a külvilágból kerültek be a Kertbe – a Levélhordó például postás volt –, hogy átlényegülve ott találják meg tényleges életcéljukat.17

Kertész Erzsi névadási stratégiája egyszerre idézi Oscar Wilde és Csukás István megoldásait. A nevek eszerint predestináló hatásúak. Sorsunk, szerepkörünk a nevünkbe kódolt, s nagy erőfeszítés szükségeltetik hozzá, hogy szembeszálljunk vele.

A karakterek történetei komplex hálózatként szerveződnek: minden történet (fejezet) központi szereplőjének (csoportjának) neve feltűnik az azt megelőző fejezetben, s minden történet tartalmazza annak a szereplőnek a nevét is, akiről a következő történet szól majd. Ezen felül említhetnek olyan figurákat is, akik korábbi vagy későbbi fejezetekben tűnnek fel, de olyanokat is, akikről nem szól különálló mese. Utóbbiak feltűnése mindazonáltal kisebb, az ikonikus szereplőké pedig jóval nagyobb eséllyel érvényesül. A kötetben formálódó magánmitológiát a növekedés és a népszerűségi kapcsolódás érvényesülése okán ilyenformán skálafüggetlen hálózatnak is nevezhetjük.18 Az elhallgatottnak is mondható mesék hiánya pedig mindezen felül továbbgondolásra, társalkotásra is ösztönzi a befogadót.

Tényleges nyomozásra viszont ritkán nyílik tér. Jószerével végig burjánzó világépítés zajlik, ami bár kétségkívül újszerű figurákat teremt, egy-egy szakaszon mégis túlszalad, és a szöveg inkább emlékeztet mesébe szedett, szócikkszerű karakterleltárra, mint meseregényre.

A legnagyobb felfedezés vélhetően mindenek összefüggésének észlelése. Hogy sokszor olyan elemek között is kapcsolat állhat fenn, ahol első ránézésre nem is gondolnánk. Az ilyen „véletlenekre” a szöveg a transzcendencia révén szolgáltat választ. Ám nem annak deus ex machina-szerű, direkt ráhatásával, hanem a Kert (Gaia, a Föld, a Világ) és a kertész (a benne működő erők) enyhe, rezdülésnyi behatása révén, ami sokszor esetlegesnek tűnő háttérkapcsolatok kiépítésével segíti elő a cél(já)t. A végjáték felől nézve Tódor és Teória esetében például azt, hogy észrevegyék: amit kerestek, valójában kezdetektől ott volt a szemük előtt. A nyomozásuk nem egy abszurd bűntényre, hanem erre irányult. Teória egyébként maradéktalanul azonosul Noxnoktisz történeteivel, Tódor azonban végig jegyzetel és a nyomokat fürkészi. Ám hiába derít fényt a lopásra, a Kert őt sem ereszti: visszahív ja.19

A rezdülő transzcendencia segítsége azonban nem azt jelenti, hogy az univerzum egészét alkotó elemek (a szereplők, az olvasók) egyéni akaratára, törekvésére ne volna szükség a változáshoz. Hiszen elsősorban ez kell ahhoz is, hogy legyen mit elősegíteni. Hogy legyen hol megtalálni a fogódzókat. A Lány, Aki a Csillagokat is Lehazudja az Égről, csak úgy tudja elhagyni predestináló nevét, ha maga is akarja, és tesz is érte.

A mű történetei bár szomorú felhangúak, mégsem szomorítanak el, hiszen minden mese mélyén meghagyják a remény szikráját. „[A] kísértetiesség barátságossá válik”,20 a gyermekolvasó pedig nem félni, hanem csodálni fogja az éjszakát.21 Ehhez járul hozzá a szöveg humora is, ami a fejezetcímeket kibillentő alcímekben, a nyelvjátékokban (a Ködcsapolók „ködös” fogalmazása, a Levélhordó „lelombozódása”), a képekben („kertészeim fésülik a gyepet”) s a kortárs anglicizmusokkal kevert („finisbe”, „felturbózta”) archaizálásban („kebelén”, „átallották”) is megmutatkozik, mely utóbbi kortalanná is teszi a művet.

Az egyes karakterek és kihívásaik az embertípusok és az élet nehézségeinek metaforikus leképződései, ami által a szöveg joggal lesz rokonítható olyan klasszikusokkal, mint A kis herceg, és a mitológiai mellett mindenekelőtt a filozofikus,22  formai szempontból pedig az egy cselekményszálra felfűzött23 meseregények közé lesz sorolható.

Elég csak az Árnyékban Bujkáló történetét felhozni példaként, aki büntetésként éli meg Áttetszővé, másként láthatatlanná válását, és azt, hogy egymillió dolgot kellett széppé tennie a világban ahhoz, hogy visszaváltozzék. Mindezt úgy érhette el, ha mások rajta keresztül (kvázi általa) néztek azokra a bizonyos dolgokra. „Megszépített lányokat a fiúk kedvéért, fiúkat a lányok kedvéért, kutyákat a gazdák kedvéért és eladó lakásokat a vásárlók kedvéért. Megszépítette a városi park növényeit, mókusait és eldobott műanyag flakonjait is – csak úgy, a saját kedvéért.”24 Ám mire elért a célig, rájött, a büntetés valójában értékes tanulópénz volt, az úton járni pedig sokszor fontosabb, mint a hely, ahová elvezet.

A fentebb taglaltakon túl talán ez az Éjszakai Kert egyik legfontosabb tanulsága is.

—

1    A szerző a dolgozat írásának idején a Tempus Közalapítvány által gondozott Fiatal oktatói ösztöndíjban (2021–2022) részesült.

2   Kertész  Erzsi, Éjszakai Kert. Misztikus meseregény (Zsoldos  Réka illusztrációival), Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2020, 112 p.

3    Uo. 62.

4    Kaiser Zsanett, Mesés idegenvezető a sötétben, Könyves Magazin, [2021]. = https://konyvesmagazin.hu/bookline_kids_gyerek/hubby_korhatar_nelkul_kertesz_erzsi.html

5    Pataki Mónika Lilla, Fény és sötétség. Izgalmas szimbólumok, élvezetes felolvasás, Mesecentrum, 2021. = https://igyic.hu/mesecentrum-kritikak/feny-es-sotetseg.html

6    Kertész, I. m., 23.

7    Pataki, I. m.

8    Kertész, I. m., 36–38.

9     Pompor Zoltán, Az Év Gyermekkönyve 2011-díj – Pompor Zoltán Lakatos István Dobozváros című könyvéről, Magvető, 2021. = https://magveto.hu/index.php?action=hir&id=905

10  Pataki, I. m.

11  Papp Sándor Zsigmond, Az eltűnt tó rejtélye, Könyvterasz, 2021. = https://konyvterasz.hu/az-eltunt-to-rejtelye/

12 Pataki, I. m.

13  Uo.

14  Boldog Daniella, Mesterdetektívek az éjszakában. Kertész Erzsi: Éjszakai Kert, Égigérő, 2021. = https://egigero.hu/mesterdetektivek-az-ejszakaban#sthash.0VG9v3W7.dpbs

15  Gajdó Ágnes, A Rezzenéstelen Pillantású Macska Birodalmában, Bárka online, 2021. = http:// www.barkaonline.hu/papirhajo/7759-gajdo-agnes–a-rezzenestelen-pillantasu-macska-birodalmaban

16  Kertész, I. m., 44–46.

17  Uo. 72; 83.

18  Barabási Albert-László, Behálózva. A hálózatok új tudománya, Open Books, Budapest, 2022, 384 p.

19  Boldog, I. m.; Gajdó, I. m.

20  Kaiser, I. m.

21 Papp, I. m.

22 Petres Csizmadia  Gabriella, Fejezetek a gyermek és ifjúsági irodalomból. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2015, 155.

23  Bárdos József, A meseregény műfaji sajátosságai = Uő  – Galuska  László Pál: Fejezetek a gyermekirodalomból, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013, 73.

24  Kertész, I. m., 95.