Kósa Eszter verse

kerosin felvétele

Aratás

1.

Hajlonganak a szélben, megroppan a derék,
a fájdalom magja felreped, csíráját kibontja.
Erősödik, fut a gerincen, akár a kerítésoszlopon
a dudva. Töviseket szúr az idegekbe, kacsokkal
szorítja a csontokat. Amikor elér a fejhez,
a jajgatás nedves talajából kilép, bimbót nyit
és virágzás után elrohad. A test magokkal tele.

2.

A szívben arató angyalok. Be vannak zárva
és nincs kaszájuk, gyönge kézzel szedik
a gyomot. Egyet kitépnek, száz megfogan.
Elszínezi szárnyukat a vér, esténként kefével
súrolják tollukat. Ha a test elalszik, ők is
alszanak, és az apró, képzelt paplanok alatt
a lábuk, akár a tészta, feldagad.

3.

Ti keféket és pengéket kaptatok, mert minden test
átkozott görcsökkel tele. Fésüljétek ki az arany
tincseket, mert a szálak közé ragadtak levelek, tövisek.
Vágjátok le, amit már nem lehet kibontani. Vágtassanak
a pengelovak, szikkadjanak a borotvált mezők.
Mossátok meg, ami maradt, és amíg erőtök engedi,
ragyogjatok, akár a sebzett fejbőr felett a nap.

4.

Ha a test elalszik, ti ne aludjatok.
Rágjátok ki a mellkast, hasznos részeinkből
építkezzetek, akaratotok szerint egyetek,
igyatok. Amikor végeztek,
hunyjátok le a szemeket, és repüljetek
az ég felé. Hordjátok fel, amire szükségetek van,
hagyjátok rohadni, ami itt marad.

5.

Ti, akik fenn csapkodtok, ragyogó szárnyakkal,
és erős fényű glóriával világítjátok meg az eget,
miért féltek emberi testekre, állati tetemekre
visszaemlékezni. Gyámoltalanok vagytok
és védtelenek, akár tollak nélkül a bőr.
És rátok száll a bizonytalanságunk,
mint a rothadó szőrre a legyek.

6.

Én ismerem kiirthatatlan fájdalmatokat.
Én figyelem, ahogyan az örökös gyomlálásban
száradnak, sárgulnak ujjaitok. Én átkozom
hervadó gerinceteket. Én látom, ahogyan
szégyenkezve tépkeditek a felhők szélét,
mint a terítő szélét a gyerek, aki megszólalni fél.
Én látom, ahogy szeditek az eső gyökereit.

7.

Szégyenkezem a pusztaságért, ami a bőrben
kezdődött és az erdőkben folytatódik,
de megbocsátok nektek. Vezekeljetek, tépjétek
ki tollaitokat. Siessetek, hogy mire a termést
bemutatjuk és megünnepeljük, visszanőjenek.
Mert veletek kezdődött, bennetek zajlott,
és bennetek fog beteljesülni az aratás.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/5-ös lapszámában.

Kósa Eszter (2001, Nyíregyháza)

Az ELTE TTK fizika alapszakos hallgatója. Verseit többek között az Alföld, a Kalligram, az Eső, az Új Forrás, az Irodalmi Szemle, a Zempléni Múzsa, a Parnasszus, a Pannon Tükör, a Szkholion és a KULTer.hu közölte. A Hajdúböszörményi Írótábor többszörös díjazottja, a Versműhely tagja. 2020-ban KULTer stART díjra, 2021-ben Petri-díjra jelölték, 2022-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat kapott. Jelenleg első kötetén dolgozik. Szabadidejében fest és zenél.