Hajtman Kornél versei
Jens Mattke felvétele
Beton
bedeszkáztam ágyékomat
gyalulatlan deszkával
ha erekcióm lenne fájjon
hitemet bekereteztettem
az ágy fölé tettem a feszület
és az esküvői kép közé
csak törvény szerint szerethetek
fekete márványgolyót cipelek
gurítani nem lehet
ez is meg van írva
forró déli éjszakák emléke
vágja le nyakamról a kötelet
nap mint nap
Emlékeztető
Minden nap imádkozom,
nehogy elfelejtsem Istent.
Magány
fekete perceket
kaparok le az éjszakáról
már látni a hajnalt
vádló gyermekszem
hová tetted az anyám?
vádló apa-tekintet
a feszület a falon
vak
Mese
letéptem a róka fülét
megértette
tövestől téptem ki a rózsáját
legyintett
összetapostam a vulkánjait
még örült is
legyintett
– gyerek – mondta
elmeséltem neki a halált
nem a könnyűt a sárga kígyóval
a nehezet ami után csend van
a gyermeki arcokat a homokóra-tetoválással
már nem akar hazamenni
megölte a bárányt
Rutin
a halál völgyében iszom reggelente a kávét
itt nincs fény
csak halvány napsugár világítja meg
csészémet nap mint nap
aztán csend és sötét
a sziklafalban körülöttem
Braille-írással vésték bele a zsoltárokat
nem ismerem a jeleket
nem értem Istent
túl régóta vagyok Jónás
marja a gyomorsav a testem
Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/6-os lapszámában.
