Bódi Péter naplopója

Helen Anderson felvétele

 

Július 24., hétfő: Csak akkor ülök le megírni egy szöveget, amikor már nagyon zavar, hogy nincs megírva, amikor már alig tudok másra koncentrálni.

Ez egy ilyen nap.

Óriáskávé, kiülök a teraszra, belekezdek egy háromórás technomixbe, elszívok egy cigit, majd hideg zuhany, kétszer fél perc. Kész vagyok.

Írok.

Elfelejtettem lehalkítani a telefonom, csipog: Juhász Tibi, hogy írjak naplót a hetemről, ha van kedvem.

Van – nem is lennék igazi író, ha nem szeretnék magamról írni.

Lehalkítom a telefonom, felhangosítom a mixet, flow-élmény, késő délutánig írok.

Kimegyek futni, Duna-part, ösvények az erdős részen. Sződligetnél fordulok vissza. Mire hazaérek, a karomat szétkaristolják a faágak, a lábam tele csalánkiütéssel.

Legalább nem aszfalton futottam.

Este hat körül reggeli, rántotta zöldségekkel.

Lefekvés előtt megnézem a hétvégi UFC-t. Chill. Gluténmentes zabchipset eszem, rozmaringos ízesítéssel. Jobb, mint amilyennek hangzik. Lecsúszik két gluténmentes sör is. A főmeccsen Tyburának szukrolok, Aspinall az első menetben kiüti.

 

Július 25., kedd: Arra kelek, hogy alig tudok ráállni a lábamra, a kézfejem viszket, kiütések a bőrömön. Allergiás reakció, nem tudom, mire. Lehet, futás során érintkeztem valamivel. Kurvaéletezések között csinálok kávét.

Utálom ezt.

Biztos, hogy nem ettem glutént. A harmadik oltás óta minden szarra allergiás vagyok – pár éve a kiütés szóról még bokszmeccsek ugrottak csak be.

Szerkesztem a tegnapi szöveget, majd azon agyalok, hogy vajon melyik folyóirat fogja elfogadni. Már mindenhova küldtem prózát az idén, ahol nyitottak a faszságaimra. (Nem kell valakinek egy tízoldalas novella?)

Unalmas egyesületi papírmunka következik, még magamnak sem részletezném.

Kurvára bosszantó, hogy nem tudok edzeni, fáj mindenem.

Rizst eszem, párolt zöldségekkel.

Később bemegyek Pestre. A húgom lediplomázott. Család.

Hajnal háromig nem tudok elaludni.

 

Július 26., szerda: Nyáron nem járok terembe. Szabadtéri kondiparkban edzek, egyből a kávé után. Négy szett vízszintes, négy szett függőleges húzógyakorlat, négy szett tolódzkodás, négy szett fekvőtámasz. Egy kellemes deep house mix, Spirit Izma, napsütés, szél.

A receptoraim megkapják a jól megérdemelt endorfinjaikat.

Csirkemell, uborka, paradicsom. Só, bors, semmi más.

Biciklivel megyek Dunakeszire – Gödön semmit nem lehet elintézni. Megállok kamaszkorom kedvenc péksége előtt, először, mióta azt mondta az allergológus, hogy nem ehetek több glutént. Itt csinálják a világ legjobb pogácsáját. Wiedermann Pékség, a Gyártelepi állomástól három perc séta.

Banki ügyintézés, közjegyző, nyomda, posta. Szerződési dokumentumokat szerzek be és írok alá, órákon keresztül. Mégis jó, szép idő van, bicajozom, deep house-t hallgatok.

Kapok egy mailt: elfogadták egy novellámat, ráadásul egész jó helyen. Dopaminlöket.

Este egy darabig online szociális életet élek, a külföldi barátaim leveleire válaszolok. Egy üzenet Prágába, egy Varsóba, egy Szkopjéba és egy Kijevbe.

Mindenki panaszkodik, kivéve Kijevet. Jellemző.

Esti chill: Cholnoky Lászlót olvasok. 10/10-es a faszi.

Belekezdek egy filmbe, de unom. Lefekvés előtt YouTube-ra feltett, szervezett utcai verekedéseket nézek Göteborgból.

Most könnyen megy az elalvás.

 

Július 27., csütörtök: Kávé, cigi, papírmunka az egyesületnek, majd néhány félhivatalos levél külföldi és hazai partnereknek. Csomó fasza ötletünk van a jövő évre, remélem, a fele legalább összejön.

Még egyszer megnyitom a hétfői szöveget.

Rettenetesen meg vagyok elégedve magammal.

Core edzés: néhány antirotációs TRX gyakorlat, csípőemelések, bird dog, kipróbálok egy dead bug variációt, háromszor egy perc plank lábemelésekkel, csak hogy lássam, könnyebben megy-e mint korábban. Az eleje könnyebben megy, a vége nehezebben.

Hm.

Elagyalok ennek az okán, részletesen kifejtem a naplómban, majd kihúzom az egészet, mert még nekem is unalmas.

Mozzarella, saláta, néhány abonett.

Olvasok.

Befejezem a Cholnokyt. Kár a végéért, az utolsó három írás unalmas volt. De még így is ő az egyik legjobb magyar novellista, akit valaha olvastam.

Eltekerek a Penny Markertbe, mert ott jó áron van gluténmentes sör.

Este Hajdu Levivel és Gara Ádámmal kimegyünk a felsőgödi Duna-partra. Sörözünk. Levente a FISZ-táborról beszél, megjegyzi, milyen jólesett neki, hogy két tudósításban is megemlítették. Beleírom a naplómba, hogy ez is jólessen neki.

Viszonylag korán hazaérek.

Eszembe jut, hogy nemrég kaptam ajándékba egy szivart, elszívom az erkélyen. Öregszem. Korábban sosem esett jól szivar, most viszont kifejezetten tetszik. Erről beugrik, hogy amikor először ittam sört, azt se szerettem. És hogy amikor először olvastam Bukowskit, azt se szerettem. Aztán ezeket a dolgokat mind megszerettem, az egyiket túlzottan is, és ez meg is látszik a korai írásaimon.

 

Július 28., péntek: Kávé, cigi, hideg zuhany.

Elkezdem megírni a naplót – eddig csak töredékekből állt. Délig a mosdóba se megyek ki.

Nem írom túl.

Valamiért úgy érzem, hogy Juhász Tibin és édesanyámon kívül senki sem fog eljutni idáig a szövegben.

Az írás az egyetlen olyan dolog, amiben valamiért egyből elveszek – legalábbis mikor azt írom, amit szeretnék.

És én mindig azt írom.

Papírmunka: ÁNYK, NAV, EBEV, Netbank stb.

Olvasok: Richard Brautigan. Az eleje tetszik. Már olvastam tőle valamit tíz éve, a Pisztrángfogást. Az is tetszett. Érdekes, hogy Bukowskit egyből akartam még olvasni, hiába nem tetszett elsőre, Brautigan meg a polcomon csücsül tíz éve, mint egy jó, de olvasatlan író.

Késő délután elmegyek kick-box edzésre. Mióta leköltöztem Gödre, ez hiányzik a legjobban Pestről. Néha kipróbálok a környéken egy-egy új helyet, ez az első, ami meggyőzőnek tűnik. Jófej társaság. Jövő héten visszamegyek.

Este néhányan úgy tervezzük, megnézzük az Oppenheimert.

Előtte megiszunk valamit.

Nem jutunk el az Oppenheimerre.

 

Július 29., szombat: Az elmúlt napokban körvonalazódik bennem egy új novella, de még nem ülök le megírni. Most még kibírom nélküle – ez abból is látszik, hogy nem ültem le megírni.

Átolvasom inkább a naplót.

Hm.

Nem tudom megítélni.

Olyan érzés, mint amikor tükörbe nézek.

Házimunka, takarítás, főzés. Nincs kedvem edzeni, szóval csak néhány sorozat intervallt futok. Ehhez be kell lógnom egy lezárt focipályára.

Azon agyalok, mennyire más lenne a szöveg, ha a következő vagy az előző hétre kaptam volna a felkérést.

Aztán azokon a dolgokon, amiket nem említhetek meg egy ilyen naplóban.

Valamit ki kéne még találni a délutánra, valami vagány, felvágós programot, mert nem lesz időm már a naplón dolgozni, holnap meg nem akarok – reggel mozogni kéne egy kicsit, aztán pedig Storno Milánnal megnézzük az év eddigi legfontosabb UFC gáláját, és utána, ismerem magam, ehhez nem lesz már kedvem.

Végül nem találok ki semmit, csak beállítom a Gmailen, hogy pár órával később küldje el a szöveget Juhász Tibinek, aki így azt hiszi majd, hogy nem tudtam le szombat napközben az egész hetes naplómat.

Pedig de.

Chill – hétvége van.

 

Bódi Péter (1991, Miskolc)

Író. Könyvei: Szétírt falak, Ab Ovo, Bp., 2012.; Hipster, Kalligram, Bp., 2017.; Engedetlenek, Kalligram, Bp., 2018.; Hype, Kalligram, Bp., 2021. Portréját Nagy Elena készítette.