Forgács Miklós versei

Alagi Mihály felvétele

A háromszög szétszerelése

I.
zokog a háromszög-szétszerelő
mind le vagyunk ragadva
vigasztalhat a szakértelem?
ha jól csinálom akkor tudni kéne
látni lehetne érzékelni kellene
hogy most ez összerakás vagy szétszedés

van egy mozdulatom
(mozdulat-moduláció)
ahogy közelít az ujjam a hangpulthoz
(demonstratív duplacsavar)
nagyívűn teátrálisan térben ritmusban
(saját időt kavarok)
alaposan megkomponálva
(fagyott karmester mágia)

van az a mozdulat amikor
lugosi béla csuklómozgása találkozik
az átszellemült hangosítóéval
esztetizálás a senki földjén

II.

színház hangosítás együttműködés
elbújva a fekete takarófal mögött
szépen nyúlok a hangerőhöz
tetszetősen töröm meg a csendet
lenyűgözően finoman úszik el a hang
radikálisan ragaszkodom a testtudatomhoz
hízelegve neked megadom a módját
gondolok valamit és teszem a dolgom
koreográfia a praktikum
üzenet az elegancia

semmi sem történhet csak úgy
nem fogalmazok a mozdulat tündököl
gáláns rabszolgaság
rokokó háttérmunka
összetéveszthetetlen személytelenség
neked mozdul a bármilyen sorsra érdemes kezem
zenél táncol cirógat
rád simítja a jóleső szemérmetlen nagyzoló jelent
fényt sötétet egyaránt félreértő végtelen zavart
jelentés nélküli belefeledkezést az érzékszerv-nélküliségbe
lesütve minden odakozmált mozdulatolvasás
a boldogság a fegyelem pofátlan terrorja
az a mozdulat a legfölöslegesebb vallomás

III.

sír a felelőtlen háromszög-szétszerelő
többet már nem képezi magát tovább
megkopott tudása pont ő maga
könnyezve áll a háromszögek gyáva szerelője
szét vagy össze már egészen és félig is egyre megy
szakértelem helyett bőg és azt se önfeledten

szeretem ahogy bánsz a fénnyel
ahogy megtervezted a fényt a hangot
szeretem ahogy beadod a derengést és a verőfényt
ahogy figyelsz milyen hanghullámokat vetek
legyen az moraj vagy rikoltás
együtt működünk
színház kell ehhez
most már megint a képzelet bizsergése
álom helyett laza nemtudás

Táv

lépkedni is öltözés vetkőzés
átadni magad a reményteli imbolygásnak
letétbe helyezni az ismerős körvonalakat
a kerülőút édesízű diadal

van a félelemnek használati utasítása
de sosem azon a nyelven
a távolodás a szakértelem eleganciája
mindig vakolat a szégyen

sorra kerül a hasznok lepedéke
a belakhatatlan alakzatok tétje
a nyitott szem hasztalan vágya
most csak a séta meséje

Nagybrehm-simogató
(négykezes)

szarvasbogárként járom a várost mostanában

átsuhanó szarvasbogárnyomok

a várost azt hiszem értem

az entomológus a gyilkos

végigalligátorkodni az olykor végtelennek tűnő időt

a forróvérű herpetológus

kis bamba alligátor, ne félj a lassú szarvasbogártól

a szarvasbogár hiszékeny

alligátorként már nem kell félned

Megjelent az Irodalomi Szemle 2025/6-os lapszámában

Forgács Miklós (1973, Léva)

Költő, dramaturg, rendező.