Filotás Karina versei

Irene Vrettou felvétele

Párbaj

Bármoraj, üvegkoccanás.
Vörösben ülök,
ilyenné formáltak az
egy-egy éjszakára imádott kezek.
Észreveszel,
megkezdődik a corrida.
Rohamod lassú,
a koreográfia pontos.
Ki támad, ki hátrál.
A pillanat lándzsahegy,
kifeszített kötél.
Mosolyod bordáim között jár.
Közeli győzelem vagy.
Csend csorog a padlóra.
Szemed új célponton.
Pillanatnyi botlás csak,
megremeg a muleta.
Koccannak a poharak.
Valaki nevet, valaki távozik,
valaki halott lesz megint.

Ez a délután

A távolban elnyújtóznak a Kopárok.
A párkányon nevelt növényeim.
Csengetnek, a kaputelefonhoz kapok.
Csak ajtót kellene nyitnom
annak, aki nem is engem keres.
Két emelettel feljebb furulyaszó.
Vitáznak a falszomszédok,
strigulát húz a szeretetlenség.
Főzelékillat, cigarettafüst.
Valaki telefonál a gangon.
Odakint a fény keresztbe vágja az utcákat,
majd nekidől a házfalnak.
Visszajáró szomszéd macska,
nyújtózik ez a délután.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/5-ös lapszámában

Filotás Karina (Székesfehérvár, 1997)

Budaörsön él, banki ügyintézőként dolgozik. Első verseskötetét írja.