Részlet N. Tóth Anikó Fedezz fel! című múzeumi mesekönyvéből

Arnold Eszter felvétele

A SZÖKÉS

Messziről hallani a papucsa klaffogását. Amiből azt is rögtön tudom, jókedve van-e vagy duzzog, dúl-fúl, netán háborog. Sajnos most háborog, aminek általában nincs jó vége. Ilyenkor mindig történik valami visszafordíthatatlan. Dermedten várunk.

Malvina megáll az ajtóban, lecsapja a vödröt a kőre olyan erővel, hogy a fele víz kiloccsan, ráadásul belevágja a felmosót is. Szétnéz nagy dérrel-dúrral, és megakad a szeme…

Szerinted, kedves Olvasó?

1. a sarokban hintázó pókon?
2. a terem jobb sarkában álló üvegszekrény ajtaján éktelenkedő folton?
3. a szemközti falon függő festményen álmodozó Sternbach kamaragróf bajuszán?

Malvina előránt a köpenye zsebéből egy narancssárga rongyot, és nekiesik az üvegajtónak. De hiába sutykolja percekig, bizony a folt nem múlik, sőt, mintha még nagyobb, egyre maszatosabb lenne, ezért gyanakodni kezd, hogy az talán nem kívülről, hanem belülről csúfítja az üveget. Mégpedig olyannyira, hogy nem is lehet felismerni a mögötte tárolt tárgyat. Ezért kutatni kezd a zsebeiben, és nemsokára meg is találja a megszámlálhatatlan picike kulcsból álló óriási kulcscsomót. Hosszas illesztgetés, böködés után végre eltrafálja azt, ami beleillik a szekrényajtón látható parányi nyílásba. Miután kis nyikkanás kíséretében kinyílik az ajtó, megismétli az előző suvickolást. A folt azonban nagyon makacs, Malvina pedig egyre dühösebb, hol az ajtó külső, hol a belső felét csutakolja. A haragos mozdulatok közben könyöke egyszer csak nekiütődik az üvegszekrényben kiállított tárgynak, és akkor következik be a visszafordíthatatlan…

Malvinának ugyanis igencsak hegyes könyöke van.

Elsötétül előttem a világ…

Tippeld meg, mi lehet a maszatos üvegajtó mögött?

1. egy agyagedény
2. egy bányászlámpa
3. egy díszes látogatóköpeny

A QR-kód segítségével megtudhatod, nemcsak azt, mit tárol az üvegszekrény, hanem azt is, mi volt a rendeltetése ennek a tárgynak.

(A kód feloldása: Ezt a köpenyt egy fontos férfi viselte, bár csak nagyon rövid ideig. Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia fia, a későbbi kalapos király, II. József 23 éves korában – még hercegként – járt Selmecbányán fivérével, Lipót herceggel. A látogatás része volt a bányák felkeresése. A városi tanács rangjukhoz méltó díszes köpenyt készíttetett a hercegeknek, ebben szálltak le a Glanzenberg táróba, ahol jelképesen ércet fejtettek, amit magukkal vihettek emlékbe. II. József látogatóköpenye a korabeli udvari divatot is tükrözi.)

Amikor végre magamhoz térek, bizony sokáig tart, hogy felfogjam, mi is történt.

Az a bizonyos hegyes könyök az oka mindennek. A cérnaszál már egészen elvékonyodott, nem kellett sok, hogy elszakadjon. S mivel már nincs mibe kapaszkodnom, legurulok az arany sujtások között, szinte – legalábbis Malvina számára – alig hallhatóan odaütődök az üvegszekrény aljához, majd lezuhanok, még egy darabig gurgulázok, aztán beszorulok a parkett résébe. Malvina persze ebből mit sem vesz észre.

Bezzeg Sternbach kamaragróf! Úgy tűnik, mégsem kizárólag álmodozással múlatja az időt! Úgy rajtam felejtette a szemét, hogy csak na! Ráadásul szúr a tekintete!

Na jó, lehet, hogy inkább csak csiklandoz.

Igazából nem marad időm eldönteni, szúr-e vagy csiklandoz, mert ismét veszélybe kerülök: Malvina éppen befejezi az üvegajtó-sikálást, amivel szemlátomást még ennyi erőfeszítés után sincs megelégedve, de nem időzhet tovább, hiszen még fel kell porszívóznia a talajt. Ha viszont ideér a szippantóval, nekem bizony végem. Hogyan meneküljek? Ki tud rajtam segíteni?

–  Hát én!
–  Nahát! Nem gondoltam, hogy ezt ilyen könnyen megúszhatom!
–  Ne álmélkodj, inkább működj együtt velem!
–  Persze, szívesen, de megtudhatnám…

Nem valami szívélyes a megmentőm. Kicibál a parkett réséből, jól megmarkol, aztán futásnak ered. Mondjuk teljesen igaza van: Malvina önmagát meghazudtoló gyorsasággal és a porszívót rángatva vészjóslóan közeledik…

– Rodi vagyok, lihegi futás közben szabadítóm, és nagyon vigyáz arra, hogy ki ne csússzak a markából. – Teljes nevem Rodokrozit, de ezt sokkal nehezebb megjegyezni. Amúgy mesterkristály.

Szívesen megtudnék róla többet is, de menekülés közben erre nincs túl sok esély.

(Te, kedves Olvasó, viszont megtudhatod a QR-kód segítségével: Ez a kőzet mangán-karbonát, a nevét rózsaszínes színéről kapta, a görög rhodo – rózsa és a chroma – szín szóból. A 12 mesterkristály egyike, a boldogság kövének is tartják. Ékszereket készítenek belőle, de gyógyító hatása is van: élénkít, jókedvet okoz, tettre serkent.)

– És jobb, ha tudod: nem Malvina a legnagyobb ellenség – világosít fel egy óvatlan pillanatban.
–  Hogy-hogy-hogy – dadogom.

Ugyanis kicsit meglepődök, mert Malvinát eddig egyáltalán nem tartottam ellenségnek. A szeszélyeit már egészen megszoktam. És szerencsére csak ritkán nyitogatja az üvegajtót. Igaz, most ez akár csúful is végződhetett volna.

Amikor elhaladunk a cirádás ráma alatt, Sternbach kamaragróf mintha ránk kacsintana …

N. Tóth Anikó (1967, Zselíz)

Költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem).