Tőzsér Árpád Reményi József Tamás halálára írt naplórészlete

Kép: 168.hu

Reményi József Tamásnak, az „utolsó mohikánnak” a halálára

Hát minden barátom, emberi-írói lényegemet értő társam kidől mellőlem?! 74 éves korában, tulajdonképpen fiatalon, meghalt Reményi József Tamás. A kihalófélben levő humanista fajtából való szívember volt, mint, mondjuk, nálunk Koncsol Laci. Ő adta ki 2010-ben (a Palatinus szerkesztőjeként, saját remek utószavával) a kívül-belül legtetszetősebb versválogatásomat, A vers ablakán kihajolva címűt. A kétezres évek legeleje nekem íróként egyébként az egyik legsikeresebb korszakom volt, főleg épp Reményi vagy akár Esterházy Péter, Keresztury Tibor, Varga Lajos Márton rólam szóló írásainak köszönhettem sokat… Te Jóisten!, hová téved a tollam!, nem magamról akarok én itt ömlengeni, a névsorral csak azt akarom érzékeltetni, mennyi kitűnő íróbarátom eltávozott a közelmúltban, a felsoroltak közül egyedül Keresztury él, s ő búcsúztatja Reményi József Tamást is a Literán, egeket vádoló fájdalommal, mindannyiunk nevében: „…üzenem Istennek, hogy ne csinálja ezt tovább, fejezze be, ha már levette a kezét rólunk, elég volt, nem bírjuk már, hogy elmennek a legjobbjaink előzmények nélkül, váratlanul… Reményi Jóska a legtisztább ember volt, akit ismertem… Talán az utolsó mohikán az irodalmi élet beszűkült színpadán, aki irodalmárként, szerkesztőként és kritikusként fenntartotta az irodalom ethoszát, azt az alázatos, a megszületett művet, a teljesítményt maradéktalanul tisztelő attitűdöt, aminek lassan, akárhonnan nézzük, vége van”. Aláírom. Sokszor Reményi tartotta bennem is az írói-költői lelket, úgy éreztem, ha ő mondja, hogy költészet, amit művelek, akkor az úgy is van. És nem egyszer mondta (rendszerint a Vörösmarty tér környékén, a Madal Caféban vagy a Szívem Csücskében) 185 centiméteres magasságának s ősz sörényének teljes tekintélyével – és megbízható versértésével. Legutóbb az Akhilleuszomat (naplókönyvemet) olvasta, így: „A Naplók naplóját köszönöm! Új könyvbe mindig beleszagolok (régen még volt friss, ólmos nyomdaszag), s ha hiszed, ha nem, a 67. oldalon nyílt ki, s ott mindjárt rámkiáltott a nevem. Hiába, a rutinos recenzens…”. S recenziót ígért, őszre, de ez, sajnos, már örökre benne maradt a tollában. – Isten veled, drága barátom! Hamarosan találkozunk a Transzcendentália Caféban!

2023. november 11.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/1-es lapszámában.

Tőzsér Árpád (1935, Gömörpéterfala)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító és egyetemi oktató, érdemes művész.