Részlet Száz Pál A szentek városa – A szarajevói evliják nyomában című útiesszéjéből

A szerző portréja (forrás: Új Szó)

Hasszán, a boza-árus

Hasszán buzadžija, azaz buza- vagy boza-árus volt. Édes, erjesztett italát ott árulta minden nap a szarajevói főutcán. Házából minden reggel azon az úton ment le a Baščaršijára, amely mellett ma az a kupolás dzsámi áll, amelyet a szóhagyomány szerint ő épített. Mivel jámbor ember volt, és félte a Magasságost, már jóelőre kinézte a helyet: ő itt bizony dzsámit fog egy napon építtetni, hogy akár a homokszem a sivatagot, úgy bizonyítsa a járókelők előtt az ar-Rahman ar-Rahím végtelen könyörületességét. Megépíti, persze, amint némi pénzre tesz szert. De a pénz útja különbözik a könyörületétől (rahmet), ő pedig feleségével csupán a szinte könyöradománynak beillő bevételből tengette életét. Bárhogy igyekezett, bármily korán is indult útnak, bármily későn tért haza, s bármekkora hordót vitt is magával, nem ment jól az üzlet.

Egyszer éjnek idején valaki bekopogtatott háza kapuján. Kérdésére, hogy ki az, az ismeretlen úgy válaszolt, vigye le azon nyomban az összes bozáját, mind amennyije csak van. Két hordót vitt magával Hasszán, s leballagott Gázi Huszrev bég hamamja elé. Hirtelen támadt vevőinek alig győzte a buzát osztogatni. Ekkor vette csak észre, hogy vendégeinek csak egyetlen orrlika van, s ebből rögtön felismerte, hogy nem embereknek, de dzsinneknek szolgálta fel italát. Amikor minden buzáját szétosztotta köztük, szerényen a fizetségét kérte. A vendégei mind a legöregebbikükre néztek, aki úgy tűnt, mintha a vezérük lenne. Ez aggastyán kora ellenére iszonyú haragra gerjedt. „Hogy ezért a lőréért fizessek ennek a szerencsétlen nyomorultnak, amiért ilyen posovánnyal kellett itatnom ezer és egy gyermekemet? Hát jó! Legyen a fizetséged érdemed szerint.” Majd megparancsolta a többieknek, hogy rakják tele mindkét kiürült hordóját homokkal. Hasszán a dzsinnek bosszúságától tartva hátára vette a súlyos hordókat, s minden erejét latba vetve – mintha saját elfuserált életét vinné a hátán – elindult a hamam előtti sarokról hazafelé, felfelé a lejtőn. Otthon aztán kimerültségében és bánatában, hogy semmit sem keresett, bedőlt az ágyba, s kisvártatva el is aludt. Amikor felébredt, szólt az asszonynak, hogy öntse ki a hordókból a homokot, mossa ki őket, és töltse meg őket buzával, hadd mehessen minél hamarabb a čaršijára. Feleségébe még a sikoly is beleszorult a nagy álmélkodástól, amikor a homok helyett arannyal csurig telt két hordót megtalálta.

Hasszánt nem vakította el a hirtelen támadt gazdagság, s szíve tisztaságának fokmérője lett a dzsámi, amelyet szent fogadalmát betartva építtetett. Ó, mennyi gazdag vagyon ma a föld kerekén, akik csupán Allah dzselesánuhu csak végtelen könyörületességének köszönhetik, hogy nem sújtja le őket! És az ő Prófétáját követve légyen!

Ím, ez épületet a jó emberek számára
Az adakozók büszkesége emelte
Fejzur, a szolga, tarihját mondja:
Édeni lakás, jó emberek hajléka.

A dzsámi felirata ezen utolsó sorának arab betűi adják ki az időpontot, a történelmet, a tarihot, tehát az építtetés idejét, amelyet az arab betűk számértékének az összeadásával kapunk meg: a hidzsra 963-dik (azaz Krisztus születésének 1555/6-ik) esztendejét.

A Buzadži hadži Hasan dzsámi, amelynek alapítójára a régi városi szóbelisége mondával emlékezett, a város szíve fölött, a szarajevói Josip Stadler érsekről és Logavin sejkről elnevezett utcák kereszteződésében áll. A város hét kupolás dzsámija közül időrendben az ötödik: előtte emelték a Skenderiját (1518), amely ma már nincs meg, a Čekrkčijina dzsámit (1526), a vele szinte szomszédos Baščaršija dzsámit (1528), s végül a fődzsámit, Gázi Huszrev-bégét (1531).

Ezeknek az alapítási éveknek a magyar történelem mérlegével való összehangolása többet mond mindennél. Elveszik a Magyar Királyság befolyási övezetébe eső Travnik (1518), és vele együtt a középkori bosnyák államiság maradványai. Az elkövetkező években az oszmánok sikeresen bontják meg a védelmi vonalakat a Magyar Királyság déli végvárainak bevételével, majd sor kerül a döntő, a mohácsi csatára (1526), két évvel később pedig az ifjú Szulejmán készítheti hadait Bécs ostromára (1929). Az 1531-ben megkötött békében már világossá vált, hogy Magyarország végképp három részre szakad. Ezekben az időkben Boszna pasaluk és Szarajevó virágkorára virradt, amely a budai pasalukkal a későbbi pax ottomana idején való koegzisztencia alatt delelt.

Közben a legenda szerint a jámbor Hasszán, a buzadzsija, a dzsámijáról álmodozott. Amelyet a csodának hála végül a hidzsra 963-ik esztendejében megépíttetett, egyidőben a budai Tojgun pasával, aki Budán ugyanekkor építtetett dzsámit, amelynek elemei a Fő utcai kapucinus templom falában máig láthatóak. Tojgun pasa azonban egyáltalán nem volt olyan jámbor, mint a szegény boza-árus: éppen ebben az esztendőben vívta a déli határvidéket, Szigetvárra és Kanizsára indulva Kaposvárt, Babócsa várát foglalta el. Csak Csurgó mellett sikerült megállítani.

A szájhagyomány ugyan nem nevezi a jámbor boza-árust evlijának, világos, hogy szent, jó ember volt. Az iszlámban pedig nemes cselekedetnek számít a közjót szolgáló épületeket emelni – dzsámit, karavánszerájt, hamamot, imáretet (szegénykonyhát), muszafirhánt (vendégházat), vagy akárcsak egy cseszmát (česma, çeşme = csöveskút). Hasszán ilyen hair-sahibija, jótevő volt.

A történet egy másik verziója szerint azon a bizonyos végzetes éjjelen a fürdő mellett bűbájos szépségű lányok lejtették körtáncukat, s őket kínálta buzájával Hasszán. Amikor a hajnalt jelző kakasszó elhangzott, a nők eltűntek, s az italért kifizetett pénz, amit a kiürült hordóba gyűjtött Hasszán, szemétté változott: hagymahéj, romlott gyümölcs, égett famaradványok egy tűzhelyről, sülttökhéjak, ilyesmik. Bosszankodva indult haza a boza-árus, otthon az asszonynak kiadva a parancsot, hogy takarítsa ki a hordókat. A lányok a régi világban tündérek voltak annál a forrásnál, amelyre korábban a hamam épült. Ugyanebben a bájos történetben a honos vilák szerepelnek a keleti dzsinnek helyett, s világos a korok és tudatok egymásba-élése. A muszlim délszlávok az ősi pogány hiedelmeket a pravoszláv és katolikus köntös alól átvéve saját jelmezükben hagyományozták tovább. De úgy tűnik, Allah dzselesánuhu nem válogatós, s a vilák csodáját éppoly kegyesen fogadja, mint a dzsinneknek köszönhető dicsőségére épült dzsámit.

A hagyomány szerint a rászakadt gazdagságból a zarándoklat, a haddzs parancsolatát is be tudta teljesíteni Hasszán. A hadzsi buzadzsija dzsámija pedig éppen akkora, mint a mekkai szentély. Két zsinórt vitt ugyanis magával Hasszán, a zölddel a Bejtullah kerületét, a pirossal a magasságát mérte le, míg hétszer körüljárta a szent Kábát. Buzadži Hadži Hasszán dzsámija tehát Allah Háza (Beit ul Allah) földi másának bosnyákföldi mása.

Az írás teljes terjedelmében az Irodalmi Szemle 2024/1-es lapszámában olvasható.

Száz Pál (1987, Vágsellye)

Író, a Comenius Egyetem oktatója.