Endrey-Nagy Ágoston versei

Endrey-Nagy Ágoston versei

Borsos Zoltán: 03204 FAMOUS LAST WORDS

 

Kihűl

Torka tele mézzel, mindig köhögve ébred.
Muslincák fröcsögnek ki száján. A vacogás
megszokottsága szétárad tagjaiban. Délután
kiül, hogy mozgást napozzon ízületeibe.
Az erkélyen juharlevelek zörögnek,
mint utolsó fizetési felszólítások.

Ikrás beszéde úgy lassul, ahogy a tavak
hűlnek, és mire a nádasok visszavonják
a nyirkos testeket, már alig tud szólni.
Levánszorog a tóhoz. Azokat képzeli a túlpartra,
akik többé nem látogatják, virgonc, dús hajú
leszármazottait. Hátat fordít, visszamegy.

A csövekben megkeseredik a kihűlt víz,
a gázvezetékbe beköltöztek a magány ízeltlábúi.
A tévé előtt gomolygó leheletét bámulja,
hideg konvektoron a döglött legyeket.
Száraz fejbőrét vakarja. A csukott ablakon át
belekrákogja a ködbe, hogy semmi közöm hozzád.

 

 

Menekülő

 

„Nincs senki hús-vér ebben a ködben”
Kali Ágnes

 

Te, akiből lettem, szikkadsz most a nyitott
ablak előtt, fonalak táncolnak a huzatban.
Hajadba lepke akadt, a vergődés fokozatai,
a hímpor foltjai, mint jóllakott pókot, idegesít
a rángásotok. Itt hagylak, agyadat a beszéd.

Titkon szövetkeztem a földdel: téged felfal,
engem jóllakat. A ködön túlra menekülök,
mert ha a felhőkben tárolnak mindent,
akkor a köd a kakofónia sistergő fala,
(átjutni rajta, átjutni rajta)
kell legyen valami, ami kiválik belőle
és megül karszőreimen.

Az abszolútumokat átvegetáltam,
most a változások évszakai szerint élek,
és képtelen vagyok mit kezdeni a fénnyel.
Nem hagyom szemembe sütni, nem veheti
át látásom helyét a vak ünnep,
a születés, a szex, a szikkadás ünnepe.

Reméltem, ha kilépek a rendszerből,
örök színes pulzálás vesz majd körül,
túl a válságok bestiáriumán,
de a köd túloldalán minden fehér.
Karomon a szőrök is, mint egy tanulság.
Egyetlen zaj maradt: az ígért föld önmagát
mantrázza, és a te nevedet.

 

 

Endrey-Nagy Ágoston (2002, Mór)

Költő, az ELTE BTK magyar szakos hallgatója, a KULTer.hu szépirodalmi rovatvezetője. Málik Roland-díjas, verseit eddig többek között a Műút, a KULTer.hu, a kolozsvári Helikon és a FÉLonline közölték, valamint az Umami és a Lehetnék bárki antológiák.