Körzőütem – Demény Péter esszéje a Robin Hoodról

Robin Hood a Wembley-n

„Kopog-kopog a rossz vidéki valcer / és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.” Gyakran jut eszembe Kosztolányinak ez a két sora, gyakran is idézem. Könnyen rámondjuk valamire, hogy giccs, de a személyes élmények megemelik azt is, ami abszolút értékben középszerű.

Henry Gilbert Robin Hoodját olvasom. Gyerekkoromban ezerszer is átlapoztam, és mindig azoknál a jeleneteknél időztem el, ahol Robin Csöpp Johnnal vagy Tuck atyával verekszik meg. Gyűlöltem Isenbart de Belame-ot, Niger le Grymet és a többi gaz lordot. Front de Boeuf-re is innen emlékeztem, de kiderült, hogy mégsem: ő az Ivanhoe-ban van.

Mert az is érdekes, hogy hogyan viszi tovább az embert a műveltség a műveltségbe. Walter Scottot Henry Gilbertnek köszönhetően olvastam, és bizonyos értelemben így ismertem meg a Lammermoori Luciát is, amelynek szövegkönyvét Scottból írták.

Ám a Robin Hood, ez a könyv azért is elkísért, mert abban a zárt világban került hozzám, amikor semmi más: külföldi könyvet alig lehetett kapni. A kolozsvári Dacia könyvkiadónál megjelent kötetet Deák Ferenc illusztrálta: lendületes vonalait akkor is fel tudom idézni, ha nincsenek előttem. A földönfutó (a magyar kultúrában tán inkább betyárnak mondanánk) most már örökre az ő szemének és kezének köszönhetően marad meg bennem.

Innen kanyarodtam el aztán Erroll Flynn, s későbbi kedvencem, Kevin Costner felé. Az elsőnek a filmjét ma már bizonyára reménytelenül nevetségesnek érezném, de hát az iskolaudvar is hatalmasnak tűnt, közben meg kilencedikes koromban úgy fociztam rajta, mintha a Wembley-n lennék. Könnyű nevetni egykori önmagunkon, aztán mégis nehéz.

Ma már azt is észreveszem, hogy Gilbert a normannok és a szászok harcában az utóbbiak mellett foglal állást, szóval a Robin Hood tendenciózus könyv tulajdonképpen. De hát Marton Lili Totyi és Peták a nagyvilágban című ifjúsági regénye is az volt, arról szólt, hogy a szocialista tábor gyönyörű. Közben meg millió egyébről, és megteremtett két feledhetetlen kölyköt.

Ma már az Egymás szemében is iszonyú érzelmesnek tűnne számomra, ennek a halmozottan művelt, kíméletlenül irodalmár olvasónak a számára. De nem így születünk, nem így gyerekeskedünk, és persze könnyű letagadni, hogy valaha mi is sebezhetőek, frissek, gyermetegek voltunk. Csak hát – minek?

Demény Péter Körzőütem című esszésorozatának korábbi részei itt és itt érhetők el!

Demény Péter (1972, Kolozsvár)

Író, költő, fordító, a Matca Literară című bukaresti folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Forog bennem (esszék, Komp-Press, Kolozsvár, 2023). Portréját Ema Cojocaru készítette.