Nagy-Laczkó Balázs prózája

Mandy Kerr felvétele

Fodrok a víz tetején

A Karib-térségből érkező langymeleg légáramlat magával ragadta az antiguai apró, pirospöttyös, ámde kék színű nyílméregbékák majdnem teljes állományát, majd Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Horvátország vidékein könnyű nyári zápor kíséretében földre tette azokat. A békák többsége épségben átvészelte az utazást.

Szokatlan, de nem példa nélküli jelenség. A langymeleg légáramlat ugyanakkor mást is hozott Antiguáról.

A szigetország az utóbbi években jelentős bevételre tett szert az Egyesült Államok szövetségi könyvtáraiból származó kiselejtezett könyvek feldolgozásából. A pépesítésre váró, már ledarált könyveket különböző telepek udvarain hatalmas dombokban halmozták fel, amelyeket a szabályok szerint fóliával vagy hálóval kellett volna betakarni a balesetek elkerülése miatt.

Aki takart már be dombokat Tolnában vagy a Zselicben, tudhatja, hogy ez a munka képes felőrölni még a legedzettebbek idegeit is. Az antiguaiak is hamar maguk mögött tudták a felesleges protokollt. A józan ész győzelmének évente alig egy-két leguán, a nyomukba szegődő kisgyermek és segédmunkás látta kárát. A finom, nyomdafestett papírhulladék rendkívüli érdeklődést mutat a nedvesség iránt, sajátos kémiai összetétele elsőrangú mumifikáló tulajdonságokkal ruházta fel.

A langymeleg légáramlat – mely Antiguán és Barbadun egész mangrove mocsarakat tarolt le, szállodákat hagyott vendégforgalom nélkül és a szerencsétlen véletlen folytán éppen azokban a napokban a mangrove fák csúcsain nászénekükbe kezdő kék békákat is magával ragadta – még azelőtt lekapta a papírhalmok tetejét, mielőtt a nyomában lezúduló esőt szivacsként magába nyelő halmok hatalmas papírmasszaként öntötték volna el a San Juan és Saint John néven ismert városokat.

Közvetlenül a halálos mérgű békahullás és a pusztító esők előtt az azori-szigeteki Szent Lázár székesegyház lépcsőjén landolt összeaszott leguánt a hetekkel korábban elhunyt érsek gyászmiséjéről hazafelé igyekvő hívek egyike, egy meddő asszony, gondosan bepólyálta, az Üdvözlégy Mária… kíséretében rózsabalzsammal bekente és esténként maga mellé fektette az ágyba. Hetekkel később az asszony különös fájdalmat kezdett érezni a dereka táján, majd alig egy hónapra rá fokozódó melegség töltötte el.

Lázas volt, a megfelelő szűrővizsgálat talán még idejében fényt derített volna a kezdődő petefészekdaganatra, amely áttétekben és a végzetes kimenetelű belső vérzések sorában csúcsosodott ki. A hatalmas eső nyomán túlterhelt azori kórházaknak azonban kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint ezen a nyáron is lefolytatni a szokásos szűrőkampányokat.

Az Atlanti-óceán északkeleti partvidékén – Portugáliától elindulva Írországon át egészen Norvégiáig – a könyvtárak selejtje napokig szállingózott. A többségében angol nyelvű mondat- és szótöredékeket a gyerekek és a művészek botladozó nyelvvel, kuncogva olvasták fel egymásnak.

A józan kisebbség sepregetni kezdett. Az élelmesek az összegyűjtött fecnikből brikettet sajtoltak, amit a rákövetkező télen jó pénzért el is adtak. A még élelmesebb techcégek a szövegrészletet és a tipográfiát alapul vevő könyvfelismerő alkalmazásokat dobtak piacra.

Mire elérte a kontinens belsejét, a légtömeg megszabadult a fecnik nagyrészétől. Az itt-ott felbukkanó foszlányokat megelőzte a nyugati szöveghullás híre, így a szerencsések, akik egy-egy darabra ráleltek reggel a szélvédőjükön vagy a járdán séta közben, már pontosan tudták, mivel van dolguk. Ekkorra a fecnik elemzése nyomán kisebb botrány bontakozott ki az Egyesült Államokban, minthogy az adatok alapján egyesek arra következtettek – nem minden alap nélkül –, hogy a szövetségi könyvállomány selejtezésének gyakorlata bizonyos, a kormányzatéval meglehetősen sok egyezést mutató ideológiát követ. Magyarul is olvasható cikkek sokasága szólt arról, hogy számos nyugati állam pert indított Antigua és Barbuda ellen a szövegkárok megtérítése ügyében, illetve, hogy bizonyos gazdasági megállapodásokat is felfüggesztenek mindaddig, amíg a hurrikán sújtotta szigetország fel nem számolja az uniós szabályokkal összeegyeztethetetlen körülményeket biztosító könyvtelepeket, azaz be nem szünteti a felelőtlen tevékenységet. Szintén hazánkban is elérhető cikkek íródtak arról is, hogy az Egyesült Államok azonnali segélyekkel sietett az Antillák és a Karib-térség megsegítésére, minek nyomán az unió is az azonnali retorziók elhalasztását helyezte kilátásba.

A csekély számú Kelet-Közép-Európában landolt fecnik sajátja, hogy mindegyiket a legvékonyabb hártyapapírra nyomtatták, ez a tulajdonságuk egyben magyarázatot is ad arra, miért nem nehezedtek el a levegő páratartalmától mindeddig annyira, hogy már korábban is földet érhessenek.

A töredékek megtalálói megbizonyosodhattak arról, hogy a hártyapapír használata az Államokban is éppen úgy, mint hazánkban elsősorban az egyházakra jellemző. E töredékek többsége a legkülönbözőbb gyülekezetek, sokszor kizárólag az amerikai kontinensen tevékenykedő szekták kinyilatkoztatásaiból, szent könyveiből, újraírt Bibliáiból származtak. Ugyanakkor némely töredék klasszikus és romantikus német versantológiákból, az 1950-es években megszületett atomfizikai összefoglalókból, az 1930-as évek politikai gazdaságtanából és az 1970-80-as években Louisianában és más déli államokban nagy népszerűségre szert tett „Kertek, konyhák, kandallók (KKK)” életmódmagazinból kerültek ki.

A pirospöttyös kék színű békák egy részét rigók falták fel. A méregtől kótyagossá vált madarakat kóbormacskák kebelezték be. Hamarosan dülledt, véreres szemű, felfúvódott macskák tetemei lepték el az internetet. A pánikoló gazdák a macskáikkal együtt bezárkóztak. Az énekesmadarak populációja szeptember derekára megnégyszereződött, az olasz vadászokból dupla annyi lett.

Az egyesek körében dal és ének néven ismert hajnali hangzavar nyomán a dolgozó lakosság kezében a reggeli kávé majdnem olyan keserűvé vált, mint a kényszeredett búcsúcsókok íze munkába menet. A savanyúuborka-kereslet megcsappant, Szatmárból jelentős népességvándorlás indult a főváros felé. A savanyító üzemek átálltak a nyílméregbéka feldolgozásra. A kétéltű permet kiváló gyomirtónak bizonyult, a hetvenéves is elmúlt kétfedeles mezőgazdasági repülők hajnali három és négy között hintették szét. A pirkadat halványlila köntösben találta a kukoricatáblákat, a lárma is megszűnt.

A békák megjelenése megosztotta a közvéleményt és a tudományos közösségeket. Míg egyesek amellett törtek lándzsát, hogy nem csupán súlyosan mérgező, de veszedelmes, invazív fajról van szó, amely teljességgel tájidegen és amerikaiként semmi, de semmi keresnivalója felénk, addig mások a békák megjelenésének természetes útját hangsúlyozták, az újonnan hazánkban megjelent populáció egészének fennmaradásában mutatkozó nagyfokú szerepére, a helyi biodiverzitásban játszott jelentőségére tértek ki értekezéseikben. A kérdésben a szomszédaink is igen megosztottak voltak és titkon mindenki fellélegzett, amikor egy kezdő herpetológus végül is megjegyezte, hogy nem elhanyagolható tény az apró vöröspettyes kék békákkal szemben, hogy trópusi fajról lévén szó, nagy valószínűséggel egyébként sem vészelnék át a telet.

A még hónapokkal később is egy-egy eső során alálebbenő hártyapapírok holt szitakötők szárnyaiként lepték el Európa vizeit. A Duna és a mellékfolyói hazai szakaszán a hártyák rózsás árnyalatra tettek szert a békapermet nyomán. E jelenségnek hamarosan az egész világon híre ment és csodájára kezdett járni az emberiség azon nyughatatlan része, amely megteheti, hogy folyton úton lehessen.

Végül a kontinens határaira érve, a folyók torkolatvidékein találkozva tengereink sós vizével valamennyi hártya szertefoszlott.

Így kopott ki vizeinkből minden színes fodor.

Nagy-Laczkó Balázs (1989, Gyula)

Kisprózái az Élet és Irodalomban, a Tiszatáj Online-on, valamint a Kötőszavak (Cuvinte de legătură) című kétnyelvű antológiában jelentek meg. Rendszeresen publikál tudományos ismeretterjesztő írásokat a Csabai Mérleg hasábjain és a Napi Táptudás nevű blogon.