Tóth Lilith Viktória verse
Ryszardl70 felvétele
Mindennapi rémálmok
1.
hónapok múlva tűnik fel
mintha kihordtam volna
hangtalan vajúdtam
kitéptem magamból
vérrel késsel
édes ízű lányillatú
már nem én vagyok
már nem az enyém
2.
nem tartozol nekem
végre lefeküdhetek
párnám lehet alvadt vér
fülembe csorgó vágya annak
hogy mást akartam
valami drámaibbat
3.
az út kövei
azért vágják a talpam
mert rájuk lépek
4.
a sírás a sötét szoba mélyéről
csak akkor ijesztő ha nincs gyereked
sosem beszélünk róla
a sok kis halálról
mások meg ne tudják
5.
arra ébredtem
hogy alszom
a hajam kuszán pihen a párnán
óvatosan mozdultam
nehogy teljesen felébredjek
6.
akárhogy próbálom
nem tudom felidézni
hol jártam s kivel
mi volt rajtunk
mit ettünk mit tettünk
pedig itt van
a nyelvemen az ízed
egyben nyeltelek le

Költő, író.
