Élő Csenge Enikő versei
Marko Slavkovic felvétele
nálunk senki
ezüstszálas abrosz
kopott szélű Zsolnayk
nagyanyám zörgő gyógyszerei
ünnepi asztal
a régi szobámon nem volt ablak
nem zavart
éjjelente az üvegajtón átszűrődő
fényekben báboztam
azt hittem a meszelt falak az égig érnek
és ott él az Isten a szobám fölött
minden este megnézi a bábjátékom
nevet a félarcú állatokon
megvárja míg elfárad a kezem
ahol a templomfalon nincsenek szentek
az istentiszteleten nincs fűtés
arra a hegyre mászom húsz éve
az asztal körül a horoszkópot bújják
ha úrvacsorát kínálok
gluténérzékenyek
ha állatkertet bábozok
a falaik akkor is csak a plafonig érnek
az én falaim tetején
Ő tapsol
folyamatos jövő
le fogod venni a kabátját
gombról gombra
a sűrű szövet simítja ujjbegyeid
lekerül minden
egyre halkul
végül hajlatához enged
talán eszedbe jut
a kókuszillat lökéseid között
megmászott dombjaim
násza
intelmeink az évek
apró mellem is
haját durvának találod
fénylő tincseit
vakító prizmának
kezére nem támaszkodsz
ágyneműt nem kaphat
levedlett
régi bőr lesz
de gondolkodni nem fogsz
betartod a mozdulatsort
használod
a jól bevált technikát
megteszed
mert egy férfi cselekszik
ugye
és sohasem hezitál
Élő Csenge Enikő (1992, Sopron)
A KRE BTK Vallástudomány mesterszak végzős hallgatója. Verset, novellát ír, 2015 óta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Első kötetén dolgozik.