Élő Csenge Enikő versei

Marko Slavkovic felvétele

nálunk senki

ezüstszálas abrosz
kopott szélű Zsolnayk
nagyanyám zörgő gyógyszerei
ünnepi asztal

a régi szobámon nem volt ablak
nem zavart
éjjelente az üvegajtón átszűrődő
fényekben báboztam

azt hittem a meszelt falak az égig érnek
és ott él az Isten a szobám fölött
minden este megnézi a bábjátékom
nevet a félarcú állatokon
megvárja míg elfárad a kezem

ahol a templomfalon nincsenek szentek
az istentiszteleten nincs fűtés
arra a hegyre mászom húsz éve

az asztal körül a horoszkópot bújják
ha úrvacsorát kínálok
gluténérzékenyek
ha állatkertet bábozok
a falaik akkor is csak a plafonig érnek

az én falaim tetején
Ő tapsol
 

folyamatos jövő

le fogod venni a kabátját
gombról gombra
a sűrű szövet simítja ujjbegyeid
lekerül minden
egyre halkul
végül hajlatához enged

talán eszedbe jut
a kókuszillat lökéseid között
megmászott dombjaim
násza
intelmeink az évek
apró mellem is

haját durvának találod
fénylő tincseit
vakító prizmának
kezére nem támaszkodsz
ágyneműt nem kaphat
levedlett
régi bőr lesz

de gondolkodni nem fogsz
betartod a mozdulatsort
használod
a jól bevált technikát
megteszed
mert egy férfi cselekszik
ugye
és sohasem hezitál

Élő Csenge Enikő (1992, Sopron)

A KRE BTK Vallástudomány mesterszak végzős hallgatója. Verset, novellát ír, 2015 óta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Első kötetén dolgozik.