N. Tóth Anikó villáminterjúja Mellár Dáviddal a Kovácspatakon megszervezett Alkotó – Bázis Szabadegyetemről

Fotók: N. Tóth Anikó

 

A Bázis Egyesület 2026. augusztus 20-22. között rendezte meg Alkotó – Bázis Szabadegyetem elnevezésű programját Kovácspatakon. A rendezvény főszervezőjét, Mellár Dávidot N. Tóth Anikó kérdezte.

Mi volt a motivációd a program megszervezéséhez?

Az alapvető motiváció az Irodalmi Szemle tábora volt, ami néhány évig működött. Ott ismertem meg azokat a fiatal alkotókat, írókat, akik azóta a barátaim, Gužák Klauditól Nagy Hajnal Csillán át Gyurász Mariannáig. Ezek a táborok aztán megszűntek, ezért gondolkoztunk, hogy mégiscsak kéne valami hasonlót csinálni. Jó, van Gombaszög meg más kulturális fesztiválok, de szerettünk volna egy kis alkotótábort, ahol alkotni vágyó emberek összejönnek és beszélgetnek, együtt lehetnek és alkothatnak. Szükségét éreztük egy ilyennek a szlovákiai magyar színtéren. Idén az Irodalmi Szemle tábora is újraindult, ami tök jó, de szerintem a kettő teljesen jól megfér egymás mellett.

Nemzedéki alapú társaság jött itt össze, ha jól érzékelem. Hogyan határoznád meg ezt a csoportot? Kik vagytok, mit tesztek hozzá, hogyan tágítjátok a kulturális teret?

Irodalmi Szemle-nemzedék, talán így nevezném, merthogy ott jöttünk össze, illetve az Alkotó helyszíne (Kovácspatak) is fontos kapcsolódási pont, mivel régebben – amíg még itt éltek – Hizsnyai Bandiéknál szoktunk összetalálkozni a nyáron.

 

A gyökerek pedig a SZMÍT-táborokba nyúlhatnak vissza.

Igen, de én azokba nem jártam. Aztán megtörtént a törés, megalakult a Bázis. Én úgy is tekintek erre, hogy a Bázisnak egy fiatal alkotó nemzedéke vagyunk igazából. Többen Budapesten és környékén laknak, a fentiek mellett ezért is választottuk Kovácspatakot helyszínül, mert határon van, mindenki számára könnyen elérhető.

 

Kik a meghatározó tagjai ennek a nemzedéknek?

Főleg írók, költők, Gužák Klaudia, Nagy Hajnal Csilla, Gyurász Marianna, Csillag Lajos, Nagy Krisztián…

Mellár Dávid…

Igen, én is ide tartozom. Juhász Tibort szerettük volna meghívni, bár nem szlovákiai magyar, de van kötődése a nemzedékükhöz.

 

És az Irodalmi Szemléhez is.

Igen. És ezt tágítani szeretnénk. Idén ez csak egy próbakör, kísérlet, mennyire tudjuk megszervezni.

 

Irodalmi tábor volt tehát a minta, de ezt ti most kitágítottátok más művészeti ágakkal is.

Igen, mert a barátaink nemcsak az írott kutúra iránt érdeklődnek, hanem sokan más alkotási módok felé is elmozdultak az elmúlt években, vagy mindig is több területen alkottak. Lajos például a zenei alkotásban találta meg magát, Klaudi pedig a képzőművészet szerteágozó területein kísérletezik. És rajtuk, illetve más barátainkon keresztül tágult összművészetivé ez a szabadegyetem. A legelején még a fotót és az újságírást is be akartuk kapcsolni Csambal Tamáson és Czímer Gáboron keresztül. Szerintem a fiatalok számára ez nagyon fontos lenne. Egy csomó fiatal, akiket még az egyetemen tanítottam, most a szlovákiai magyar sajtóban dolgozik, és szerintem javára válna ilyen jellegű nyári egyetem.

Mi történik ebben a táborban?

Az első napon irodalmi workshopok voltak Nagy Hajnal Csillával. Blackout poetryt csináltunk, ami azt jelenti, hogy Csilla kinyírt random szövegeket magazinokból, lexikonokból, ezekből filctollal kihúztunk szavakat, ezekből a töredékekből álltak össze a művek, délután pedig a saját szövegeinkkel dolgoztunk, amiket már előre elküldtünk Csillának. Ezeket ő soronként szétnyírta, és alkottunk két nagyobb művet ezekből a fragmentumokból, sőt, még tovább nyirkodtuk őket. Két téma alakult ki idő közben. Az első téma a rohanó világunk megélése köré épült, hogy sokszor fél szavakkal kommunikálunk egymással, egyik témából a másikba ugrálunk, nem tudunk egy dologra fókuszálni, mindig csaponganak a projektek, gondolatok, semmi sincs igazán befejezve, vagy inkább körüljárva rendesen. A másik téma pedig megpróbált egyetlen dologra koncentrálni, szépen körülírni azt, hogy a végén az egy alaposabb vagy kifejtettebb gondolatmenet legyen. Tök izgalmas szövegek keletkeztek a saját szövegeinket feldarabolva és újra összerakva. Csilla mondta, hogy mostanában a munkájából kifolyólag nem tud sokat írni, és hát én is például házat újítok fel, nincs időm, de most egy kicsit felszabadultan foglalkoztunk a szöveggel, és ez a közös alkotás nagyon inspiráló volt. Ezenkívül pedig volt cianotípia-workshop is Csambal Tamás vezetésével, azoknak, akik nem szövegekkel akartak foglalkozni az első nap. Az volt a koncepció, hogy minden nap egy művészeti ágra fókuszálunk a workshopokon, de akit az éppen nem érdekel, foglalkozhat mással is. Szóval senki sem unatkozott.
A második napon Szőke Erika tartott fotolabor-workshopot, és nagy készülődés zajlott az esti bohóc-performanszra és bábelőadásra is, amelybe bekapcsolódtak a nemzetközi színtérről, Bristolból érkező barátaink is, az egyikük egyébként hamarosan San Franciscóban állít majd ki. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy egy szlovákiai magyar rendezvény így nemzetközivé tágul. Az első nap levetítettük Jankovics Marcelltől a Fehérlófiát, de előtte még Vályi Horváth Erika mutatta be a Szó-kép vándorkiállítást – szlovák és magyar fotósok és írók összerezdüléseit, és tartott egy rendkívül izgalmas és mélyreható workshopot a résztvevők tűréshatárait fókuszba állítva.
A harmadik nap a zenéé volt, sok a zenei alkotó barátunk, főleg az analóg szintetizátorokon való zenélés van a fókuszban, ami számomra egy nagyon izgalmas dolog, hogyan lehet pl. oszcillátorokkal, hanghullámok megtörésével és gerjesztésével kikeverni vagy megszólaltatni melodikus és ritmikus vagy épp torz és zajszerű hangokat. Ezekhez az élő zenei alkotásokhoz varázsoltak valami szépet a meghívott vizuális alkotók a vetítővásznon, amit élőben kevertek a zenéhez. Csillag Lali az egyik zenei alkotó, Horváth Juli és Vass Aranka készítette a vizuált, tehát létrejött egy párbeszéd a zene meg a vizualitás között, és itt volt Pápai Gergő is, aki a Tilos rádiónál és a Direkt 36-nál dolgozik, illetve Szabó Máté, aki pedig belülről ismeri ezeknek a modulátoroknak a megalkotását, mivel ezeket gyártja. Neki is volt egy zenés-vizuál performansza Arankával közösen.

 

Eddig résztvevő voltál az ilyen jellegű rendezvényeken, most főszervező vagy. Hogyan éled meg ezt?

Hát nem olyan egyszerű ez! Szerencsére többen is vagyunk a csoportban: Czímer Gábor, Weszely Zsuzsa, Papp Enikő, Gyurász Marianna, Gužák Klaudia, Csambal Tamás. Nagy az átfedés a résztvevők és a szervezők között, és próbáljuk úgy csinálni, hogy mindenki élvezze ezt az egészet. Én például első nap az irodalmi workshopon vettem részt, így kevesebbet szerveztem, intéztem, de más napokon több felelősséget vettem át. Így nem olyan fárasztó. A művészet egyébként is sok befektetett energiát igényel, a kisebbségi kultúrában pedig még inkább. Nem lehet megkerülni ezt, és szeretnénk is hozzáadni ezt a szervezési részt, bele kell tanulnunk, hogy legyenek ilyen események, találkozzanak a generációnk alkotói. Az In Situ művésztelep is ilyen, ők is nagyon inspirálóak, akik egyébként pár évig ugyanezen a helyszínen alkottak.

Mi a hozadéka ennek az alkotó három napnak?

Számomra nagyon fontos, hogy kommunikáljunk, megosszuk a gondolatainkat, új dolgokat fedezzünk fel egymás alkotásaiban és gondolataiban tükröződve. Erika projektje például a Tű-rés-határra fókuszálva mély beszélgetést inspirált a workshopon, ami személyes traumákat is felszínre hozott bennem és másokban is. A művészethez kapcsolódva vagy művészeti projektből kiindulva nagyon szerteágazó inspirációkat és beszélgetéseket lehet így megélni. Szerintem a fő hozadéka a nyári egyetemnek az, hogy a mai világban alig vannak összetartó közösségek, pedig fontos lenne, hogy ne legyünk elszakadva egymástól. Ne csak az online térbe létezzünk. Minél több ilyen alkalom kellene, amikor az emberek összejönnek, együtt alkotnak, örömzenélnek, bohóckodnak, kefírből élesztik újra az elszenesedett földet. Az együtt levés feltölti az embert, beindít folyamatokat. Ebben nagyon jó indikátorok a külföldi, más kultúrákból érkező barátaink, akik más tapasztalatokkal töltenek fel, ugyanakkor számukra is érdekes ez a posztszocialista világ, amiben élünk, Mindez oda-vissza hat. És itt a Duna és a Burda hegy közelsége is, ami sokat hozzátesz az egész élményhez…

 

N. Tóth Anikó (1967, Zselíz)

Író, irodalomtörténész, egyetemi oktató (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem), szerkesztő (Irodalmi Szemle).