Borbíró Bíborka verse

kerosin felvétele

Megkelesztik

Cüvekelnek a diófaágak.
Bálamadzag van kütve rájuk,
hogy a firfiak az ásót fogva
lássák a peremeket.
Milyeket lílegeznek a labirintusban,
erüs kezeik a nyelet szoríccsák.

Más helyeken tíz centire
kerül a kavics az alapba,
Díván meg az asszonokat pakojják bele,
de itt Bíkisben, Dívaványán
az asszonokat segíteni híjják,
húzzák nekik a firfiak a keverőt a helyirül,

azok meg teszik a lisztet,
cementet, vizet, ilesztűt,
öntik bele a keverüszájba,
jól haggyák kavarni,
közben más munkát vígeznek.

Írzik, mikor kísz van,
felrikkantanak a mosógíp
és a kamraajtó mögül,
hogy ugorjanak a firfiak,
haggyák ott a falazúblukkot meg a hangátlut,
amiket a tíglagyárbul húznak.

Talicskával öntik a firfiak a lyukba a kütéstisztát,
íkszereket és rígi kípeket
dobnak bele talpkoszorúnak,
tarccsák meg az ősök,
tarccsa meg házukat a tíszta.

Napokig konyharuhával meg
sárgult pólyával lefele takarják,
hogy a száraz naptúl meg ne ígjen.
Iskola után gyerekek locsolgattyák,
tapicskol a kis retkes lábuk a rígi anyagba.

Borbíró Bíborka (1999, Dévaványa)

Az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója, a Törzsasztal Műhely és az Alföld Stúdió tagja. Szövegei többek között a Forrás, az Eső, a Tiszatáj folyóiratokban jelentek meg. 2025-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, első verseskötetén dolgozik. Portréját Somogyi Kata készítette.