Zuzana Husárová versei Merva Attila fordításában

Alagi Mihály felvétele

JOANNÁK

írod, hogy legrosszabb az egész helyzetben a reménytelenség
sötét egészen a partig, kihez jutsz át, kinek nyújtasz kezet
sötét az emberi hangokban, határidőnaplókban, az emeleteken
a borítóitokba beivódott és a felületeken kúszó sötét
már szétfolyt a szekreterben lévő poharak és csészék között
akár egy piócákkal, nyüvekkel és balszerencsével teli teástasakból
betöltötte azt, ami még lélegzett
együtt nézem veletek, drága lengyel nők
a krízishelyzetben lévő összeomlás gyáva elfedését
de azt nem ti tartjátok kezetekben, nem ti szülitek
szia, hogy vagy? bírod még?
ha rosszra fordulna a dolog, gyere hozzám, még itt vagyok
itt, mert ez a bomba még nem robbant fel
bár a robbanóanyag már megérkezett a raktárba
egyforma emberek, a múltba feledve, önmagukba
egyenes adásban nyalogatják toxikus sebeiket a tükrök előtt
és újra nyereményként és alamizsnaként kínálják az anyaméhet
az ő világuk terhei a testedre zuhannak
szavazataitok milliói nem fagytak meg a tereken
szabad választást és a változás elkerülhetetlenségét kérve
készségesen horgolva az új kormányoldalakat
elszántsággal nem csak a lengyel konyha kitakarítására
az összes mobiltelefonból titeket hallunk
a szoláris energia áramlataiban
perspektívák alveolái
gondolok rád, drága Joanna, Malgosia, Anna, Kasia, Ola, Magda és Zofia
bármikor, ha észak felé szegezem tekintetem
amikor üzenetet akarok küldeni egy másik világból
és újra palástfűteát áztatni neked

CSEPPEK

ez is lehetséges?
bárcsak mondanátok, hogy itt jó helyen vagyok
hogy ez fontos, hogy ez számít
bárcsak a minden megenné ezt a teret és a másodperceket
bárcsak tudnám, hogyan mozdítsalak meg benneteket
ezért jöttem, ezért távozom
az ujjamat húzogatom és átrendezek
párhuzamos képernyőket a kvadrofóniában, rétegzett világűrt
de te irányítod
a konstansok villogását, a spirálban lévő dimenziókat, az ergodikusság húrjait
a plafon felpuhult és elnehezedett, zuhan, nézz fel
a ma animációit kikapcsoljuk, önmagunkban fekszünk
a zsákokon és a folyón és a teremben
magunkba zuhanunk akár a villanások a diszkógömbben
an invitation to the dance?
lágy és csúszós, lágy és átitatott, lágy
és a szemek az emlékek után
kifolynak, impressziókkal teli
hullámzó körvonalak
ha villanyt kapcsolsz, végeztünk?
a fal repedezik és megnőtt
a rovarpáncél lemezkéi a szemhéjainkra ültek
még csak ez hiányzott
tenger mi pedig a közepén
ahol úszni sem tudunk, elsüllyedünk
minden egy másik perspektívából
a levegővételeknek értelmük van, érezni a logikát
az ősóceán csupán beállítás kérdése
pendrive-val a heterotópiáig
az idő lejárt, a pálya elmozdult
a vörös sejt mondja, vegyetek magatokhoz, merüljetek el
arany okozat
vibráló fény, elnyellek
erről már álmodtam, elmondjam, hogyan kell leírni?

legyintés az ujjal, a szemeid, minden lehetséges
olvasod szavaim, hallgatva
hogy hol végződik a látomás és hol kezdődik a költészet?
az ujjammal húzom a nooszférát, látod?
tessék, lépjen be, azt nem mondod
és mi lesz, ha itt együtt maradunk?
távozol és megérkezel
távozol és megérkezel
távozol és érkezik a nő
ősanya, ő már mindent megélt
az idő itt nem működik
a tükörben szétfolyt az árnyék
külső nézet erre a belsőre
ugyanaz
mindegyikünk a saját kockacukrát szopogatja
és mégis felépítettük az iglut
te talán nem is alszol
üdv a fiktív világokban
a metalepszis fóliaváltozatában
az üvegház sátorokban
on the island of the true fake
ahol elég csak megillatozni a hamis holnapokat
de itt, itt a féregjárat robbant fel velünk
kérem, a távozáskor ezt ne felejtsétek el

FIKCIÓK

a hálózatok már megrajzolják a szöveget
kiszámítják a realitást, amely nem létezett
sem áramlásokban, sem sötét zugokban
a képernyőn por, két árnyék vektor átlaga, nap sehol
aláírások nélküli posztdigitális ekfrázisok
maradjunk még itt egy darabig
másként rajzolnak meg bennünket, mint a drogok és a szerelem és a végesség tudata
nem rajzolnak meg
can you feel the beat?
az életünk fikciósodik
másként, mint ahogy a pólódon viselt összetaposott csigák holografikus memoárjait viseled
a kádban botok által írt versekkel pecsételed össze a hátad
és újra átrágod a habits of associationst
megint csak fikciósodik, és te csak bámulod
beolvasom a videót arról, hogyan jött létre
de önmagamnak kell majd dekódolnom
akár az embert, aki welcome to california pólóban
ül a főpályaudvaron egy magnóval és az i’m on my way-t énekelgeti
round and round it goes
az abdukció melyik szintjét jelölné be nekem Peirce?
mit szólna hozzá Hume?
olyan szexi vagy: god sends you his dick pics felhőalakokban
szétspriccelt az ejakulátum
a dark net semmit sem vett észre
a kéjlakban
eleredt az eső

LÉLEGEZTETÉSEK

24 órán belül jön érted a mentőkocsi
én már rég elmentem, vágta rá a férfi és befejezte az olvasást
azzal kezdődik, hogy megjelölöd az összes
jövőbeli állomásodat egy véres ponttal
senki sem beszélt még neked az átlagosról és kezdetek és végek kapcsolata-
iról
senki sem merte megjósolni a fekete köd kiterjedését
ketten is belélegezték és szívüket szakította szét
a lélegzetük még mindig lecsapódik a tükrökön
Juraj és Matúš
hogy a szívélyességről se feledkezzünk meg
a visszaverődés a szavak kereteinek eredménye, melyek többet tesznek
megrajzolni az összekötő ösvényeket a bebetonozott rácsok alatt
és nem hagyni, hogy elvegyék az ablakokat, szorításokat és álmokat
felszítani, együttérezni, nem feledni
lélegezz még, mert erre így csak te vagy képes
megfelelő mennyiségű elem, meggyőződés és illat
a lenyomataidban lépkedek, továbbiakat képtelen vagyok modellezni
a tapintható térképek a bőrbe ivódtak, beszélnek
lélegezz még, mert csak te
tekinteted jövőbeli jeleneteket vetít
lélegezz még, így
nem tűnsz el
lélegezz még, mert így
ez nem végződhet
lélegezz még, mert
számoltam vele, hogy fokozatosan álomba merülsz
és te mit gondolsz, hova mész, bébi?

Megjelent az Irodalmi Szemle 2026/9-es lapszámában

Zuzana Husárová (1983, Malacky)

Szlovák költő, egyetemi oktató (Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola)

Merva Attila (1978, Dunaszerdahely)

Műfordító, irodalomtörténész.