Koszorús Flóra: Kertész Imre és a nők (tanulmány)

Kertész Imre szépprózai alkotásainak fő jellemzője az életrajzi ihletettség, túlélését regényekké alakította át. Számos vizsgálódási lehetőséget kínáló írásainak elemzését sok irányból megkísérelték már, ám az életműben megjelenő női karakterekkel ezidáig viszonylag kevesen foglalkoztak. Tóth Sára volt az első, aki tanulmányának középpontjába a Kaddis női szereplőit állítja, és a feminista irodalomkritika szempontjai alapján vizsgálódik.1 Jómagam szintén megkísérlem megközelíteni a témát. Tanulmányomban főként arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen azonosságokat és eltéréseket mutatnak a Kertész-művek szereplői, valamint az életműben megjelenő nőalakok a hagyományos zsidó nő- és férfimodellel, illetve a zsidókról alkotott sztereotípiákkal.

A nő mint  az apakomplexus  áldozata

Kertész regényeiben többségben vannak a férfi szereplők. Legtöbbször a férfielbeszélő lelkivilágát tárja az olvasó elé, a férfi szemén keresztül mutatja be a világot. Az író a műveiben szereplő nőalakokat is a férfi karaktereken át ismerteti meg az olvasóval. A Kertésznél leggyakrabban előforduló nőfigurák közé sorolható az anya, a feleség, illetve a szerető.

A Kaddisban egyetlen női szereplő található, B. volt felesége. Kertész a volt feleség karakterét nem szólaltatja meg a műben, minden, ami elhangzik róla, az B. véleményét tükrözi. Tehát a férfi az, aki beszél, miközben a nő csupán a domináns férfi elbeszélői hang néma háttereként jelenik meg.2 A nő másodrendű szerepe a műben a weiningeri nőképet idézi meg. Otto Weininger filozófiai munkájában, a Nem és jellemben kiemeli a női és a férfi beszéd különbségeit. Szerinte a nő megkapta a nyelv adományát, de nem a beszédét, ezzel szemben a férfiak beszéde a világ „értelmességének és érthetőségének artikulációja.”3  Kiemeli a nők hallgatását, amelyet a férfiak gyakran valódi hallgatásként értelmeznek, miközben a nők így próbálják leplezni a léleknélküliségből adódó némaságot.4 A nő némasága egyértelműen megjelenik a Kaddisban. A mű nagy részében, amikor B. a gyermekvállalás elutasítását indokolja feleségének, a nő hangja teljesen eltűnik, és háttérhangként is csupán a záró passzusban tér vissza.

A nő alárendelt szerepkörében a zsidó kultúra nőkhöz való viszonyulása is felismerhető. A zsidó nők hatásköre főleg az otthoni teendőkre koncentrálódott, a vallási, illetve a társadalmi élet legtöbb területéről az idők folyamán szinte teljesen kiszorultak, s a férfiak vették át az uralmat. Ha a műre imaként, kaddisként tekintünk, amit a férfi elbeszélő mond el, akkor akár ezt is a nők vallási másodrendűségére való utalással azonosíthatjuk. Ugyanakkor a volt feleség karakterét Kertész sokkal összetettebbre alkotta meg: egyes jegyeiben valóban közel áll a klasszikus zsidó nő jellemzőihez, de sok esetben el is tér tőle.

A Kaddisban a volt feleségről annyi derül ki, hogy zsidó származású, B.-től fiatalabb, „Auschwitz után született”5, szakmáját tekintve bőrgyógyász, akitől B. még a válás után is „recepteket remél.”6 Foglalkozásából látni, hogy egy modern zsidó nőről van szó, aki már iskolázott, és önállóan is képes helytállni az életben, de számára mégis a család jelentené a kiteljesedést. B.-vel egy baráti összejövetelen találkoznak, ahol a nő kezdeményezi a beszélgetést, ugyanis nagyon megfogták őt B. írásai és érdekelte a véleménye. Ez a szokatlan érdeklődés B.-t is meglepi: „bármilyen furcsa vagy szokatlan legyen is ez, ezt a mellettem haladó, a kopogó magas cipősarkain mellettem haladó nőt, akit így oldalról és az éjszakai derengésben csak homályosan láttam, de nem is igyekeztem látni, mert bennem volt még a képe, ahogy alig egy órája még átkelt egy zöldeskék szőnyegen, felém, mintha tengeren jönne, tehát, hogy ezt az oldalamon haladó nőt érdekli, amit mondok.” 7 A nő rajong B.-ért, főleg az írásai miatt, melyekből megtanulta, hogy „az ember maga dönthet saját zsidósága felől.”8 Úgy érezte, hogy B. az, aki élni taníthatja őt, megértetheti vele, mi is az a zsidóság, mert eddig, az „Auschwitz jegyében telt”9 gyermekkor miatt a zsidóságot úgy élte meg, mintha „iszapba nyomnák a fejét.”10 A műben többször is előkerül az apakomplexus problémája, amely a modern nyugati civilizáció gyökereiben rejlő maszkulin agresszióból ered.11  A „világméretű apakomplexus”12 az oka annak, hogy az emberek felnéznek a vezérekre, diktátorokra, és ennek a végeredményeképp jelenik meg Auschwitz is. A volt feleség B. iránti rajongásán szintén az apakomplexus jelei fedezhetők fel. Bár a volt feleség családjáról nem sok minden derül ki a műből, de az iszapba nyomott fej hasonlatból érezhető, hogy nem egy ideális gyermekkor áll a nő mögött. Elképzelhető, hogy az apai gondoskodás kimaradt, vagy nem volt megfelelő az életében, és emiatt felnőttként próbál maga mellé olyan társat találni, akiben az erőteljes apai maszkulinitás jegyeit ismeri fel. A volt feleség ezeket a vonásokat B.-ben, aki önfelszámolásának részeként próbál azonosulni a maszkulin agresszióval, sikeresen meg is találja. B. ugyan próbál a maszkulin agresszió jegyében működni, viszont ez az azonosulás nem mindig sikeres, amit jól tükröz az a kávéházi jelenet, amikor B. meghallja két nő beszélgetését arról, hogy ők sosem tudnának szexuális kapcsolatot létesíteni egy idegennel: arabbal, négerrel, zsidóval, melyre B. a következőképp reagál: „egyszerre mégiscsak fordult velem egyet a világ, egy hirtelen, gyomorszorító és zuhanásszerű érzéssel, és, gondoltam, ha ez a nő most rám néz, átváltozom: kopasz nő leszek a tükör előtt, piros pongyolában, ettől az átoktól, gondoltam, nincs menekülés, nincs, gondoltam, és csak egyetlen kiutat látok, ha, gondoltam, most rögtön felállok az asztal mellől, és ezt a nőt, gondoltam, vagy megpofozom, vagy megbaszom. Kell-e mondanom, hogy egyiket sem tettem meg.”13 Később amikor B. elutasítja az apaságot, szintén a maszkulinitás egyik jegyétől fosztja meg magát. A feleség először nem veszi komolyan a nemleges választ, ezért B. feltárja előtte múltjának összes fájdalmas eseményét. Hirtelen zúdít rá feleségére mindent, aki a teher alatt próbálja Dante Beatricéjéhez hasonlóan kivezetni a férfit a „mocsárból”14, de B. ezt nem engedi, elengedi a kezét és futni kezd „vissza a mocsárba.”15

A férfi karakteren ezen a ponton megmutatkozni látszik a zsidó sztereotípiák egyike, a feminin vonás, amely szintén Weiningert juttathatja eszünkbe. Azáltal, hogy a férfi elutasítja az apaságot, a nemzőképessége is kétségbevonhatóvá válik. Az utódnemzés már a mitológiában is hozzátartozott az életerős férfi kifejező jegyeihez. Azzal, hogy B. megfosztja magát az apaságtól, a feleség számára vonzó maszkulinitását is elveszíti. A feleség előtt világossá válik, hogy B. nem tudja kiteljesíteni az életét, emiatt viszonyba kezd egy másik férfival. A femininné tett zsidó sztereotípiát a műben az új férj teljesíti ki, akiről a nő azonnal közli, hogy „nem zsidó.”16 Az új férjtől később gyermekei is születnek a nőnek, így a mű végére a nem zsidó férfi válik a férfiasság, az apaság szimbólumává, akiben a nő megtalálta azokat a maszkulin vonásokat, amelyek B.-ből hiányoztak.

A Kaddis végére körvonalazódni látszik a két nem Weininger ihlette megformáltsága. Kertész valószínűleg a Schopenhauerhez sokban hasonló Weininger elméleteit is kedvelte, írásaiban is gyakran említi a századforduló filozófusát. A Kaddisban megjelenik a weiningeri nőt idéző másodrendű, néma alak, a negatív pólus, de ennek ellentéte, a pozitív pólust képviselő férfi nem a főhős karakterében, hanem a nem zsidó férfiban tűnik fel. Kertész a főhősnek meghagyta a zsidó férfit, aki önfelszámolásában femininné teszi önmagát, s ezáltal a weiningeri filozófia szerint a nővel válik egyenlővé.

Judit,  a femme  fatale  képviselője

A Kaddisban Kertész nem szólaltatja meg a női karaktert, jellemét és tulajdonságait csupán a férfi elbeszélőn keresztül ismerteti meg az olvasóval. Ezzel szemben a Felszámolásban újra megjelennek a Kaddisból ismert szereplők, de az író a volt feleséget itt már nem csak a férfi visszhangjaként hallatja. A mű elején B. halálával a férfihang elhalkul, s ekkor lép színre a női karakter, aki a Kaddisban még a névtelenség homályában létezik, a Felszámolásban Juditként jelenik meg.

A Kaddisban Kertész a volt feleséget egy kevésbé domináns női alakként ábrázolja, aki magában hordozza az apakomplexus bizonyos jegyeit, és a férfiakban a biztonságot jelentő családot keresi. Ezzel ellentétben a Felszámolásban ugyanez a nőkarakter sokkalta erőteljesebb képben jelenik meg, és leginkább a femme fatale jellemvonásai ismerhetők fel rajta. A mai nyugati kultúra gyökereit a görög, illetve keresztény-zsidó világfelfogásban lehet keresni. Akár a görög, akár a zsidó kultúrát nézzük, a nőt gyakran értelmezik csapdaként, aki a csábítás erejével bír, és ezáltal veszélyt jelent a férfira.17

A zsidó kultúrában olyannyira fenyegetésnek érezték a férfi számára a női vonzerőt, hogy azt is erkölcstelennek minősítették, ha egy férfi meghallotta a női éneket, s még a templomban is elkülönítették egymástól a két nemet.18 A görög mitológiában ilyen veszélyként jelennek meg a szirének, akik énekükkel kísértésbe ejtik a tengerészeket, elcsábítják őket, majd pedig végeznek velük. Tehát a csábítás, a vágy mellett a pusztítás is megjelenik a nőkben, s ezt a kettősséget testesíti meg a későbbi irodalomban a femme fatale-nak nevezett nőtípus, avagy a végzet asszonya. A zsidó mitológiában szintén találkozhatunk a démoni nővel, aki a férfiak csábító végzete, és egyben a pusztulás jelképe. A legenda szerint ez a nő a sokat vitatott Lilit, Ádám első társa, akit Isten Ádámmal egyenrangúnak teremtett. Ők azonban az első pillanattól kezdve csak veszekedtek, Ádám uralkodni próbált Liliten, de a nő ezt öntudatosan hárította, majd pedig elhagyta Ádámot, és elrepült a Vörös-tengerhez. A férfi az Istenhez fordult segítségért, aki három angyalt küldött a szökött asszony után, ám Lilit nem volt hajlandó visszatérni. Emiatt az Isten azzal büntette, hogy démoni sarjai közül naponta száz haljon meg.19

Lilit története több írót is megihletett, alakja újra és újra visszaköszön az irodalmi alkotásokban, mi több a modern zsidó feministák ősanyaként tekintenek rá. A Kaddisban szereplő volt feleség karakterén szintén megmutatkoznak a démoni asszony egyes jegyei. Bár a nőkarakter a Felszámolásban bontakozik ki igazán, Kertész már a Kaddisban is utal a nő szépségére. Mikor B. a társaságban megpillantja a nőt, azonnal felfigyel szépségére, „de szép zsidólány!”,20 gondolja magában. S ezt még a válás után is így gondolja, egy későbbi találkozás után B. a következőképp beszél volt felesége szépségéről:

„és elnézem előrehajló fejét, az arca mellett lehulló fényes, sűrű haját… néha most is azt gondolom még: de szép zsidólány!”21 A szépség a végzetasszony karaktertípusának egyik fő jellemzője, a veszély és a csábítás forrása. Gondoljunk csak a görög mitológiában Heléna alakjára, akinek szépsége volt a trójai háború eredendő oka. Bár a Kaddisban B. már az elején tudja, hogy önfelszámolása miatt házassága is halálra van ítélve, mégis szerelmes a nőbe, s a Felszámolás történetéből az is kirajzolódik, hogy válásuk után még mindig a volt feleségét, Juditot szereti. A Felszámolásban B. halála után kiderül, hogy viszonyt folytatott barátja feleségével, Sárával. B. öngyilkossága után Sára feltárja kapcsolatuk titkait Keserű előtt, és elmondja, hogy B.-vel gyakran beszélgettek az előző feleségről, Juditról. „Sárának az volt a meggyőződése, hogy B. még mindig Juditot szerette; én magam ezt nem firtattam, ellenkezőleg, óvakodtam, sőt, ha őszinte akarok lenni, azt is mondhatnám: menekültem a Judittal kapcsolatos további kérdésfelvetések elől”,22 mondja Keserű a műben. Az idézet igazolja, hogy B. valóban szerelmes volt a nőbe, de akárcsak Ádám Lilitet, B. is próbálta maga alá temetni Juditot. Ennek megnyilvánulása például a Kaddisban B. domináns hangja, a gyermekvállalás elutasítása, illetve az, ahogy a múltját rázúdítva megpróbálja magával rántani a nőt az önfelszámolásba. Kettőjük kapcsolata egyfajta héjanász az avaron, szeretik egymást, de eltérő céljaik vannak az életben. Judit Lilithez hasonlóan menekülni akar a nyomasztó kapcsolatból, „így hát lassan felderengett bennem a szabadulás módja. Ha nehezen is, de felismertem, hogy Auschwitz az én vőlegényem”,23  olvashatók a nő szavai a Felszámolásban. Mindhárom történetben, a Kaddisban, a Felszámolásban, illetve a mitológiai Lilit legendájában megjelenik a tenger, amely a női erő ősi szimbóluma.24 Lilit a Vörös-tengerbe menekül, Judit pedig „átkelt egy zöldeskék szőnyegen, mintha tengeren jönne.”25 A tenger a születés, az átalakulás és az újjászületés helye, amely egyszerre utal az életre és a halálra, akárcsak a femme fatale-féle asszony.26 Judit átkelése a tengeren a mitológiában megjelenő csábító nőkre enged asszociálni. Párhuzamba hozható Lilittel, de akár a habokból felmerülő Aphrodité születésével is. Annak tudatában, hogy Kertész regényeiben gyakran alkalmazott beszélő neveket, mint a Köves vagy Keserű, érdemes kitérni a volt feleség, Judit névválasztásának lehetséges magyarázatára. A zsidó irodalomban található Judit könyve, amely 16 fejezetben mondja el egy hősies asszony történetét, aki szépségével megmentette Betulia városát. A történet szerint Nebukadneczár (Nabukodonozor) asszír király hadvezére, Holofernes seregeivel ostrom alá vette Betulia városát. Egy bátor zsidó özvegyasszony belopódzik Holofernes táborába, és bort, olajat, kenyeret visz a férfinak, de ő maga nem eszik a lakomából. A nő szépsége megigézi Holofernest, s Judit fölhasználva a férfival való egyedüllét pillanatát, levágja a hadvezér fejét. Juditot hősként ünneplik, neki köszönhetően a város felszabadult az áldozatokat követelő ostrom alól.27  A képzőművészetben Gustav Klimt igazi femme fatale-ként örökíti meg a zsidó asszonyt. Judith című festményén a szecesszió stílusának tükrében látható Judit erőteljes szexuális kisugárzása, miközben kezében tartja Holofernes levágott fejét. A Kertész által megalkotott Judit hasonló tulajdonságokat képvisel, szépségével csábít, ugyanakkor a megsemmisítés, pusztítás attribútumát is birtokolja.

Arra már kitértem, hogy milyen utalások fedezhetők fel a regényekben a nő szépségével kapcsolatban, azonban a vonzerejének másik fontos bizonyítékát a szeretők és a megcsalás momentuma jelenti. A Felszámolásból megtudhatjuk, hogy Judit B.-vel való házassága alatt viszonyt folytatott Keserűvel. Judit Keserűt csupán eszközként használta, elcsábította, mert tudta, hogy ő B. legjobb barátja, s ezáltal akarta felébreszteni B. érzelmeit, aki akkortájt már csakis kizárólag az önfelszámolásával foglalkozott. A későbbi férjének így nyilatkozik Judit a szerelmi háromszögről: „Igen, a szeretője voltam. Becsületére legyen mondva, eléggé nehezen viselte: megcsalta barátját, mentorát, bálványát. Nem sok megértést tanúsítottam az erkölcsi problémái iránt: nekem ő kellett, pontosan ő. Valamilyen szenvedély hajtott akkoriban, el akartam pusztítani a testemet, mert akit szerettem, Bé, a férjem, akkor már meg sem érintette.”28 A nő átgázol Keserűn, hogy visszaszerezze B.-t, ezzel szemben Keserű a csábítás áldozatává válik, és bűntudat gyötri a barátja feleségével folytatott viszony miatt. A férfi rájött Judit mesterkedésére, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért a viszony végeztével hallani sem akart a nőről: „óvakodtam, sőt, ha őszinte akarok lenni, azt is mondhatnám: menekültem a Judittal kapcsolatos további kérdésfelvetések elől”,29 mondja Keserű a Felszámolásban. Végül Judit egy újabb férfi, Ádám karjaiban köt ki, akivel sikerül új életet kezdenie. B. halála azonban mindent felforgat, Keserű újra találkozni akar Judittal, ugyanis meg akarja szerezni a nőnél lévő kéziratot, amely valójában a Kaddis. Judit először elutasítja a találkozást, de ezzel még inkább felkelti Keserű érdeklődését, egyik telefonbeszélgetés alkalmával Keserű „bestiának”30  nevezi a nőt, de mégis alig várja már, hogy újra láthassa Juditot. A nő azonban végig kimérten, mondhatni lenézően viszonyul Keserűhöz, többször is hangsúlyozza, hogy ő már más életet él, ennek ellenére Keserű képtelen ellenállni a nőnek: „csak valami forró zűrzavarra emlékszem, erőszakra, küzdelemre, testmelegre. A tenyeremben volt a melle, a másik kezem hüvelykujja a klitoriszát szorította, a fehérneműn keresztül. Végül arra eszméltem, hogy nem történik semmi. Egy fadarabot tartottam a kezemben, egy bábut, egy hullát. Csak most fogtam fel, hogy mit művelek. Elengedtem.”31 Keserű Judit iránti rajongásából és a szerelmi háromszögből megmutatkozik a nő végzet asszonyát idéző karaktere, a vonzerő és a csábítás együttese, de mindemellett Judit a démoni nő pusztító mivoltát is felfedi a műben.

A Felszámolásban a megsemmisítés két mozzanata is Judit alakjához köthető. Az egyik B. halála, a másik B. kéziratának felszámolása. A Kaddis végén B. újra találkozik volt feleségével „újabb recepteket remélve, a megszokott eszpresszóban vártam.”32

A Felszámolás elején B.-t halva találják a lakásában, és halálát gyógyszer-túladagolás okozta. Ebből arra következtethetünk, hogy Judit közvetetten B. gyilkosa, hiszen tőle kapta a gyógyszert, amivel öngyilkosságát véghez vitte. A Felszámolásból később kiderül, hogy B. „morfinista” volt, s gyakran felkereste Juditot a rendelőjében, hogy hozzájuthasson a veszélyes kábítószerhez. Ez némelyest felmenti Juditot a közvetetten elkövetett gyilkosság vádja alól, mivelhogy B., aki életét önfelszámolásként élte, valószínűleg a nő segítsége nélkül is megtalálta volna a módját az öngyilkosságnak. Ugyanakkor ott van Judit másik „bűne”, a kézirat megsemmisítése, amelyre elmondása szerint B. kérte meg őt halála előtt. Judit elégeti a regényt, s ezáltal ő lesz az, aki befejezi B. felszámolását. A végső ítéletet szabadversszerű sorokban a nő férje, Ádám mondja ki Juditra:

„Ő megölte benned a gyermeket
Te megölted a könyvét
Tűzben égetted el akárha Auschwitzban
Méltó bosszú talán tudat alatti ahogyan mondják
Melyikőtök gyilkos én nem firtatom de szörnyű belelátni…”33

Kertész  viszonya  a nőkhöz

Kertész írásművészete a ’80-as évektől sokkal esszéisztikusabbá vált. Javarészt ekkortól kezdenek megjelenni önéletrajzi írásai, a különböző naplók és feljegyzések, melyek hiteles képet adnak az író magánéletéről. A K. dossziéban sokat ír gyermekkoráról, édesanyjáról, valamint első feleségéről, míg a Végső kocsma című műve inkább a második házasságába enged betekintést.

Elsőként érdemes megfigyelni, hogy milyen volt Kertész kapcsolata édesanyjával, mivel az anya-fiú viszony a későbbiekben nagyban befolyásolja az író nőkhöz való kapcsolatát. Édesanyja, Aranka szegény családból származott, ám ennek ellenére próbált feltörekedni a társadalmi ranglétrán. Már tizenhét éves korában állást vállalt egy cégnél, hogy ki tudjon törni a szegénységből. Első házassága (Kertész apjával) válásba torkollott, ám nem sokkal később hozzáment Seres Lászlóhoz, egy nagyvállalat vezetőjéhez, akivel a Rózsadomb alján béreltek lakást. Kertész nagy szeretettel ír édesanyjáról, céltudatos nőként jeleníti meg, akinek két szökéssel végül a budapesti gettóban sikerült átvészelnie a háborút, s még egy Gestapo tiszttel is szerződést tudott kötni, hogy lakásuk épségben megmaradjon.34 A háború után a Budapest-Salgótarjáni Gépgyárban kapott munkát, s csekély jövedelméből kellett fenntartania magát és fiát. Aranka később újra férjhez ment. Külkereskedő férjével Pesten volt lakásuk, ám a ’60-as években huzamosabb ideig Belgrádban éltek, ahol Kertész jó néhányszor meglátogatta őt.35 Annak ellenére, hogy Kertész édesanyja a háborút megelőzően kevésbé vállalt aktív szerepet a gyermeknevelésben, későbbi magatartásában mégis a klasszikus zsidó anya karaktere ismerhető fel. A tradicionális zsidó családokban gyakran előfordult, hogy a feleségnek kellett gondoskodnia a család anyagi megélhetéséről, így fejlődött ki éles üzleti szelleme és erős személyisége. Az anyának fel kellett áldoznia magát gyermekei jólétéért, ugyanakkor nem gátolhatta azok függetlenségi törekvéseit. A klasszikus zsidó anya a sokszor szinte túlzásba vitt gondoskodás megtestesítője. A gondoskodás áldozata általában a fiúgyermek, aki az anya figyelmének kizárólagos tárgya, egész életének központja.36 Kertész édesanyja szintén minden tőle telhetőt megtett fia jóléte érdekében. Mikor értesült fia elfogásáról, félelmet nem ismerve, sárga csillaggal a mellén ment be a Hadügyminisztériumba, s követelte, hogy adják vissza a fiát, vagy legalább mondják meg, hogy hová vitték. Bár az őrnagy hazudott, és azt mondta, hogy a fiút fakitermelői munkára vitték, mégsem mert ellenszegülni a határozott anyának.37

Ugyanakkor a K. dossziéban megformált anya figurája mögött egyfajta bűntudat, illetve rejtett anyakomplexus is húzódik. Bár Aranka gondoskodott fiáról, mégis távol állt a „szelíd, ölelésre kész, megértő anya”38 alakjától. Fiával való kapcsolata kevésbé a szereteten, mint az anyai ambícióknak való megfelelésen alapult. Az anyai gondoskodás mellett az elutasítás is megjelenik az anya-fiú kapcsolatban. Többször is magára hagyta fiát, többek között az Ermer Árpáddal kötött házassága idején, valamint Kertész internátusban töltött évei alatt. Később Albinával szemben is hasonló elutasító magatartást mutatott, aki „nem az a dekoratív növény volt, akit fia mellé elképzelt.”39 A Sorstalanságot és fia írói pályáját szintén kritikusan fogadta: „eddig legalább vígjátékokat írtál, most meg ezzel jössz… és most mit fogsz csinálni?”40 Kertész nem tudott megfelelni az anyai ambícióknak, emiatt sosem tudott egy szereteten alapuló kapcsolatot kialakítani édesanyjával. A szeretet hiányából fakadó bűntudatot leginkább anyja hosszadalmas haldoklása idején érzékeli az író. „Ahol szeretet kellene, ott most csak a szorongás lakozik, akár elmulasztott kötelességek háborgása.”41 – írja Kertész a Gályanaplóban. A kínzó bűntudatot és önvádaskodását végül a K. dossziéban ábrázolt anyakép enyhíti, mellyel Kertész jelzi, hogy már nem érez haragot anyja iránt, akit nem tudott eléggé szeretni. Számára az édesanya örökké a K. dossziéban megformált fiktív figurával válik egyenlővé. Az anya-fiú kapcsolat, illetve a rejtett anyakomplexus később Kertész nőkhöz, illetve a művészethez fűződő viszonyát is nagyban meghatározza.42

Kertész fiatal korában élte a pesti ifjúság pezsgő életét. Baráti társaságával moziba, gőzfürdőbe, pingpongterembe járt, és kezdte fölfedezni a lányokat. Főként a jómódú polgári családokból való lányokhoz sodródott. Akkoriban még édesanyja fizetéséből éltek, emiatt az írónak sosem volt annyi pénze, hogy kifizesse a polgári lányok számláját.43 Többek között ezért kezdett el egy rövid ideig az osztályharc és a kommunista párt iránt érdeklődni. „Gyilkos vitákat folytattunk az élet értelméről és a pénz alantas szerepéről. A vitákat megnyertem, a lányokat nem.”44 – emlékszik vissza egyik írásában Kertész. Később Kertész gyakran megfordult a különböző éjszakai lokálokban, így ismerkedett meg ’53-ban első feleségével, a tőle majd tíz évvel idősebb, pincérnőként dolgozó Albinával.

Albina Kertész anyjához hasonlóan egy rendkívül érdekes női karakter, aki nagyban hozzájárult az író sikereihez. Jómódú zsidó polgári családba született Szabadkán 1920-ban. Polgári neveltetést kapott, zenére, balettre járatták, illetve több idegen nyelvet is elsajátított, köztük a németet, angolt, franciát és az olaszt. Már tizenhat évesen férjhez ment a királyi Jugoszlávia Párizsba kinevezett nagykövetéhez, ám a nászúton férjét halálos baleset érte. A második világháború ideje alatt Albina a jugoszláv partizánok összekötőjeként dolgozott, míg a Gestapo fogságába nem került. A hónapokig tartó rabság ellenére sikerült életben maradnia.45 A háború után férjhez ment egy tehetős üzletemberhez. A kommunizmus alatt férjét egy kirakatperhez használták fel, ami vagyonelkobzással járt. Albinának azonnal el kellett hagynia a nagy, polgári lakást és kénytelen volt munkát vállalni. Mivel rendelkezett gépkocsi-vezetői jogosítvánnyal, a TEFU nevű állami teherfuvarozó vállalatnál helyezkedett el. Később a vendéglátóiparban talált munkát. Miután Kertésszel összeházasodtak, Albina az Abbázia nevű kávéházban kapott pincérnői állást, miközben férje otthon Schopenhauert olvasgatott.46 A kapcsolatban ismét a nő került a családfenntartó szerepébe. Az édesanya által betöltött gondoskodó női szerepet Albina folytatta tovább. Kertész nem törekedett munkát vállalni, egy ideig sikerült szert tennie némi bevételre a Kállai István barátjával írt sikeres bohózatokból, Albina tiltakozása ellenére rövid időn belül felhagyott a link szövegek gyártásával, s komoly írói karrierbe fogott. Negyedszázadon át kizárólag Albina fizetéséből szűkölködve éltek. A nő dolgozott, fájt a lába, dereka s mindezt megelégelve komoly lépésre szánta el magát, amely végül meghozta a Sorstalanság első írói sikerét.47 Spiró György írásában olvasható a történet, mely szerint Albina bejelentkezett a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatójához, kezébe nyomta a Sorstalanság kéziratát, és azt monda: „az én férjem nagy író, én tartom el, adjon nekem fizetésemelést.”48 Az igazgató a kézirat elolvasása után másfélszeresére emelte Albina fizetését. Kertész és Albina kapcsolatában a férfi és női szerepkörök eltérnek a klaszszikus mintától. A nő leginkább az anyához hasonlítható, gondoskodásával megpróbálja egyengetni férje karrierjét és életét. A nő feladata a pénzkeresés és a családfenntartás. A nő feláldozza életét férje karrierjéért (akárcsak a zsidó anya gyermekei jólétéért), nem panaszkodik, ugyanakkor néha vágyik a klasszikus női szerepkörre. Spiró írja, hogy Albina szeretett főzni, de konyhaművészeti fantáziáját sokáig nem tudta kiélni szegényes, konyha nélküli garzonjukban, csak miután Kertész édesanyjának lakásába költöztek.49

A Kaddisban megjelenő nő Albinához hasonló pozíciót képvisel. Orvosként ő a családfenntartó, támogatja férje írói pályáját, mégis az anyaszerepben tudna kiteljesedni igazán. A férfi tudat alatt vágyik az anyai gondoskodás folytatására, melyben valószínűleg rejtett anyakomplexusa közrejátszik. Ezt az Albina és közte lévő kilenc év korkülönbség is bizonyítja. Ugyanakkor az állandó törődés, a sok esetben a nőnek alárendelt státusz feminin tulajdonságokkal ruházza fel a férfit. Kertész feminin vonása a későbbiekben is érzékelhető. Annak ellenére, hogy a Kaddisban megjelenő volt feleség bizonyos aspektusokban párhuzamba hozható Albinával, a karaktert mégsem első feleségéről mintázta az író. Erre Clara Royer Kertész Imréről írt életrajzi esszéjében hívja fel a figyelmet. A műből kiderül, hogy B. feleségét, a „szép zsidólányt”50 egy 1983-ban kezdődő nagy szerelem ihlette. A kapcsolat legmeghatározóbb pontja az abortusz melletti döntés volt. Bár a beavatkozásra végül nem volt szükség, a szándék okán a pár sokáig lelkifurdalással viaskodott.51 Valószínűleg ez az esemény nagyban hozzájárult a Kaddis későbbi megszületéséhez. A Kaddis megjelenése után a regényt sokan vallomásként értelmezték, s az elbeszélőt, B.-t Kertésszel, míg a volt feleséget Albinával azonosították. Az író azonban többször is hangsúlyozta, hogy „a Kaddis teljes egészében fikció”52, és a nő, aki „átkelt egy zöldeskék szőnyegen, mintha tengeren jönne”53 nem Albina volt. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy amennyiben a pár gyermeket szeretett volna, Albinát meg kellett volna operálni. Kertész elmondása szerint felesége sosem akart gyermeket.54

1995 őszén Albina meghalt. Spiró említi, hogy többször is kérte Kertészt, írja meg Albina történetét, „de hát őt sem írta meg, mint annyi minden egyebet, amire pedig ő lett volna hivatva.”55 Végül Kertész 2016-ban megjelent A néző című alkotásában többször is felidézi volt feleségének elvesztését, a gyász fájdalmát, amely szinte megváltoztatta azonosságát. A műben olvasható, hogy Kertész egy olyan önéletrajz megírását tervezte, melynek Albina állt volna a középpontjában, s a feleség szemszögén keresztül láttatta volna saját magát. Bár ilyen önéletrajz végül nem született, A néző című könyvében megjelenő másik szemével látott én mozzanatában hasonló perspektíva ismerhető fel.56 Albina halála után Kertész feleségül vette Magdát. 1996 áprilisában volt az esküvőjük Magdi Rózsadomb tetején bérelt lakásában. Ekkor Kertész már mind Magyarországon, mind Németországban ismert írónak számított. Magdi egy amerikai irodát vezetett, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat létesített Budapest és Chicago között. Magdi 34 évet töltött Chicagóban, csak a rendszerváltás után tért vissza Magyarországra. Egy unitárius szertartás keretében adták őket össze, egy katolikust és egy zsidót.57 A 2000-es évektől Kertészt felfele ívelő karrierje ellenére klausztrofóbiás depresszió kínozta. Naplójában sokat ír betegségéről, az öngyilkosság gondolatáról, illetve éjszakai álmatlanságairól. „Az éjszakák nem hoznak többé enyhülést”58… „Önarckép, éjszaka három óra. Egy altatóval teleszívott agyvelő, a hátát fájlaló alak felkel az ágyból, ahol addig tehetetlenül forgolódott.”59 – Ezek, s még számos ezekhez hasonló feljegyzés olvasható a Végső kocsmában. Ha visszatérünk a korábban említett zsidó sztereotípiákra, megfigyelhető, hogy a szorongás és a depresszió szintén feminin vonásként értékelhető. A századfordulós filozófusok a hisztériát (depressziót) kifejezetten a nők betegségének tartották. Freud a zsidó férfiakat a nőkhöz hasonlóan hisztérikusnak tartotta, ezáltal is bizonyítva feminin vonásaikat.60 Magdi végig kitartott Kertész mellett, s az író depressziójára való gyógyírként azt javasolta, költözzenek Berlinbe.

Kertész a Magdival kötött házassága révén az oly sokáig elutasított családi életet is megtapasztalhatta. Magdinak előző házasságából született egy fia, Márton, aki később szintén családot alapított. Kertész érdekesen viszonyul Magdi családjához, kedveli őket, de idegennek érzi magától a fullasztó családi légkört. Magdi unokájának, Vencelnek születését abszurd, de egyben érdekes tapasztalatként éli meg. Miután egész életében elutasította az apa szerepet, most a nagyapa, vagyis, ahogy ő fogalmaz, „álnagyapa”61 szerepébe kényszerült. Magdi Kertész anyjához és Albinához hasonlóan gondoskodó nő, viszont az ő törődésének nem csupán Kertész a kizárólagos tárgya, hanem mellette saját családja, fia, illetve unokái. A Végső kocsma naplójegyzeteit olvasva gyakran az az érzésünk támadhat, hogy Kertész szinte féltékeny Magdi családjára. Szereti őket, de nem tudja megérteni, hogy Magdi számára miért a család a legfontosabb: a reptérről hazatérve miért a menyét hívja fel először, s miért beszél egész vacsora alatt a családról.62 Bár Magdi javaslatára költöztek Berlinbe, a nő nem igazán érzi jól magát családja nélkül, emiatt mindent megtesz, hogy férjét rávegye a hazaköltözésre. Kertész paradox szituációba kerül: próbálja megérteni Magdit, de nem vágyik vissza a „szellemi dagonyába”63 és a „családtól pár lépésnyire eső lakásukba.”64 Egy olyan szereppel kényszerül azonosulni, melyet egész életében megtagadott magától: „egyik életbüszkeségem, hogy elkerültem a korrupciót, amelyet másképpen családnak hívnak. Négygyerekes nagyapa lehetnék ősz szakállal, aki az unokákat legelteti a játszótereken… Ezt a sorsot sikerült elkerülnöm, s ebbe húznának vissza.”65

Konklúzió

Kertész regényeiben, főként a Kaddisban, illetve a Felszámolásban megjelenő nők vizsgálata során arra a következtetésre jutottam, hogy az író rendkívül összetett női karaktereket alkotott meg regényeiben. A volt feleség egyszerre tükrözi az alárendelt, férfi visszhangjaként létező, apakomplexus áldozatává vált nőtípust, valamint a csábító és pusztító végzet asszonya jellemző jegyeit. Az író életére nagy hatást gyakorló nők: az édesanya, a volt feleség Albina, illetve a második feleség Magda leginkább a klasszikus zsidó anya karakterével rokoníthatók. Kertészt fiktív férfiszereplőihez hasonlóan feminin vonások jellemzik, melyek feltételezhetően az anya-fiú kapcsolatból, valamint egy rejtett anyakomplexusból eredeztethetők.

—

1    Tóth Sára, „De szép zsidólány!“, Holmi, 2011/10, 1308.

2    Tóth Sára, „De szép zsidólány!“, 1308.

3    Mészáros András, A pillanat hatalma, avagy Weininger Weininger szerint a nő, Kalligram, 1992/6. http://
www.kalligramoz.eu/Kalligram/Archivum/1992/I.-evf.-1992.-junius/A-pillanat-hatalmaavagy-
Weininger-szerint-a-no

4       Uo.

5      Kertész Imre, Kaddis a meg nem született gyermekért, Bp., Magvető, 1990, 108.

6      Kertész, Uo., 35.

7      Kertész, Uo., 100–101.

8      Kertész, Uo., 107.

9      Kertész, Uo., 108.

10  Kertész, Uo., 107.

11  Tóth Sára, „De szép zsidólány!“, i. m., 1309.

12  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 158.

13  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 36.

14  Kertész, Uo., 161.

15  Kertész, Uo.

16  Kertész, Uo., 163.

17  Stora-Sándor Judit, Évától a zsidó-amerikai hercegnőig, Múlt és Jövő, 1992/1, 43.

18  Uo.

19  Juhász  Borbála, Lilit-démon vagy  példakép, Szombat, 2001/6. https://www.szombat.org/archivum/lilit-demon-vagy-peldakep

20  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 27.

21  Kertész, Uo., 28–29.

22  Kertész Imre, „Felszámolás”, Bp., Magvető, 2003, 89.

23  Kertész Imre, Felszámolás, 135.

24  Juhász Borbála, Lilit-démon vagy példakép.

25  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 49.

26  Pál József, Szimbólumtár, Budapest, Balassi Kiadó, 1997. https://www.tankonyvtar.hu/hu/
tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#tenger

27  Kecskeméti Ármin, A zsidó irodalom története I., Budapest, Bethlen Gábor, 1994, 28.

28  Kertész Imre, Felszámolás, 123.

29  Kertész Imre, Uo., 89.

30  Kertész Imre, Uo., 102.

31  Kertész Imre, Uo., 116.

32  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 166.

33  Kertész Imre, Felszámolás, 151.

34  Kertész Imre, K. dosszié, Bp., Magvető, 2006, 116.

35  Spiró György, Albina, Élet és Irodalom, 2017/4. https://www.es.hu/cikk/2017-04-13/spiro-gyorgy/albina.html

36  Stora-Sándor Judit, Évától a zsidó-amerikai hercegnőig, 46.

37  Kertész, K. dosszié, 20.

38  Royer  Clara, Kertész Imre élete és halálai, Bp., Magvető, 2019, 282.

39  Royer  Clara, Kertész Imre élete és halálai, 284.

40  Royer  Clara, Uo., 283.

41  Kertész Imre, Gályanapló, Bp., Magvető, 1992, 172.

42  Royer  Clara, Kertész Imre élete és halálai, 283.

43  Kertész, K. dosszié, 112.

44  Uo.

45  Spiró György, Albina.

46  Kertész, K. dosszié, 112.

47  Spiró György, Albina.

48  Uo.

49  Uo.

50  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 27.

51  Royer  Clara, Kertész Imre élete és halálai, 266.

52  Kertész, K. dosszié, 196.

53  Kertész, Kaddis a meg nem született gyermekért, 49.

54  Royer  Clara, Kertész Imre élete és halálai.

55  Spiró György, Albina.

56  Polgár Anikó, „Idegenségem nagy szerencse”. A másik tekintet Kertész Imre A néző című művében, Irodalmi  Szemle,  2016/9.  http://irodalmiszemle.sk/2016/09/polgar-aniko-idegensegem-nagy-szerencse-masik-tekintet-kertesz-imre-nezo-cimu-muveben-tanulmany/

57  Kertész, K. dosszié, 235.

58  Kertész Imre, Végső kocsma, Budapest, Magvető, 2017, 109.

59  Kertész, Végső kocsma, 153.

60  Földes Györgyi, Corpus alienum, 189.

61  Kertész, Végső kocsma, 38.

62  Kertész, Uo., 251.

63  Kertész, Uo., 359.

64  Uo.

65  Uo.