Baka L. Patrik versei

Liam Moody felvétele

Így mondta

Fogom a magvakat és elindulok,
hogy a világ minden lánctalpas-nyomába
virágot ültessek. Színeseket. Sokat. Szépet.

Segítek a kislányomnak is élet után kutatni.
A kiürült töltényekből olvasztott rácson
keresztülszitáljuk a Szahara homokját.

Michael a régi idők emlékére
talán felrúg majd egy kannát véletlenül,
hogy szivárványkolórra kenhessük
magunkat is, amíg az égen tapicskolunk.

Széttépem és megöntözöm a könyveimet is.

Cérnát fűzök a fenyvesek tűibe.

De a napfényfacsaráshoz –
hogy ismét édes legyen a citrom –
Ti is kelleni fogtok.

Így mondta a tündér.

Nem csak rólad és nem csak erről az oldalról

Hisz tudod, hogy mindig ott volt,
csak nem minden történet szánt teret rá,
hogy arcot is rajzoljon neki.
Vagy kontúrt.
A tavak mélyével is hajlamosak
vagyunk többet foglalkozni a sásnál, pedig…
Az a hang jobban simogat, mint a tenyered
most
ezt az oldalt.
Emlékszel még a falak simaságának
hiányára? A hiányra igen.
A kihagyott lehetőségekre, amelyek
a legfontosabb elemei
minden történetnek.*

*A szerző a versek írásakor a Kisebbségi Kulturális Alap (Fond na podporu kultúry národnostných menšín) ösztöndíjában részesült. A versek a Tükör a nappalokra, menekülőút az éjszakának című kézirat részét képezik.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/12-es lapszámában.

Baka L. Patrik (1991, Brünn)

Író, költő, egyetemi oktató (Selye János Egyetem, Komárom)