Gunnhild Øyehaug: Egy jó nevű mérnök (A. Dobos Éva fordításai)

A gyermek Rimbaud a konyhaasztalnál szeretett üldögélni a család charleville-i otthonában. Csendben ült a széken, az asztalra könyökölt, állát a tenyerébe támasztotta, tekintete elkalandozott; nézett kifelé az ablakon. Lógatta a lábát.

Később, kamaszkorában megírta a világirodalom legvitatottabb műveit, szerelmi kapcsolatba került egy Verlaine nevű illetővel, aki később átlőtte a lábát (és aki egyébként szintén költő volt, és a Rimbaud lábára leadott lövést követő börtönbüntetés alatt írta legszebb verseit). Rimbaud Afrikába utazott, ahol először egy kereskedelmi cég szolgálatába szegődött, majd fegyverkereskedelemmel foglalkozott. Egyes állítások szerint később egy stockholmi cirkuszban volt konferanszié. (Mások szerint csak jegyszedő volt a cirkusznál.) Egyesek szerint rabszolga-kereskedő is volt, de én ezt nem hiszem. Erre nem találtak semmiféle bizonyítékot. Egy abesszin nővel élt vadházasságban, de gyerekük nem született. Ekkor már nem írt. Az írást 1873-ban hagyta abba, miután megírta a világirodalom egyik legvitatottabb életművét. Tizenkilenc éves volt. Mikor Afrikában irodalomról faggatták, akkor csak unottan legyintett: ugyan.

Többet nem mondott.

Az Afrikában töltött évek után, ahol sokat gyalogolt és sokat utazott, legyengült és megbetegedett; az egyik térdén fájdalmas daganat keletkezett. A fájdalom típusáról és okáról sok találgatás folyt; egyesek szerint szifiliszes tünet volt, mások szerint leesett egy lóról a Righas testvérekkel folytatott vadászaton. Azt is beszélték, hogy miután először jelentkeztek a térdében az iszonyatos fájdalmak, felült egy lóra, és vad vágtázásba kezdett, hogy távol tartsa a fájdalmat, de a ló eliramodott, és Rimbaud-t úgy dobta le a hátáról, hogy a fájós térde egy fához csapódott. Rimbaud mindenesetre levélben kérte az anyját, hogy küldjön neki hosszú, meleg, térdet is takaró harisnyát. A harisnya megérkezett, de Rimbaud-nak mit sem segített. Kénytelen volt visszamenni Franciaországba. Rimbaud-t tizenkét férfi vitte ki a vállán és tette hajóra az afrikai kikötőben.

A marseille-i orvos mást nem tehetett, amputálnia kellett Rimbaud lábát. Rimbaud mankóval bicegett ki a kórházból, és vissza akart menni Afrikába, de előtte meg szeretett volna nősülni. Egy életerős, jó családból való francia lányt akart elvenni; mintha nem tudta volna, hogy ő, a reményvesztett, láztól gyötört, amputált lábú, pénztelen férfi nem éppen álomlovag egy életerős, jó családból való lány számára. A lány egész mást képzelt magának. Rimbaud-nak, röviddel a halála előtt, amelyet a levágott lábon keletkezett fertőzés vagy a láz vagy a rákbetegség okozott, újabb ötlete támadt: megnősül, gyermeke születik, egy fiú, aki jó nevű mérnök, gazdag ember lesz, aki csak a tudománynak szenteli életét, aki nem riad vissza semmitől, hanem magasra tör és világot hódít.

A. Dobos Éva fordításai