„A téma változó, s mindig aktuális”

Beszélgetés Laboda Róberttel

 Irodalmi Szemle: A napokban jelenik meg az Athenaeum kiadónál Túzások című (slam)versesköteted. Az utóbbi években mint az egyetlen hazai (szlovmagy) slammer lettél ismert, az Országos Slam Poetry Bajnokságon harmadik lettél, az Örkény Színház Slam Poetry versenyén első. A slammelés előtt színjátszóként ismerhettünk. Biztos agyadra megy a kérdés, de mi rántott bele a slammelésbe?

Laboda Róbert: Ez érdekes kérdés, sosem adtam rá két egyforma választ. Valahogy azt éreztem, hogy vannak gondolataim, s azokat le is tudom írni, le is szeretném írni, s meg is szeretném osztani másokkal. Érdekes műfajnak tartom a mai napig, szerettem volna belekóstolni, megízlelni, aztán több lett belőle! Sok volt a szabadidőm.

ISZ: A verseidben fontos szerepet kapnak az identitáskérdések (pl. az „Európai kisebbség”, Levél nagyapámnak) – a kisebbségiség helyzetei, a családi múlt, a (táj)nyelvi áthallások. Mindez mégsem ósdi, kopottas módon szólal meg, hanem szarkazmussal, provokatívan. Lehet, hogy ez a slam „avantgárd”, szókimondó lelkülete miatt van? Tapasztalsz különbségeket a közönség esetében abban, ahogyan otthon és Magyarországon reagálnak ezekre a dolgokra?

LR: Fontos nálam a megmaradás, fontos a haza iránti szeretet – a nem feltétel nélküli szeretet. Fontosnak tartom az egyenlőséget. És az egyenlőség határtól független. Magyarországon és Felvidéken is egyaránt rendkívül befogadóak az emberek.

ISZ: Egészen zenei, ahogy palóc tájszólásban („én egy félig félvidéki palóc gyerek vagyok”) rappeled pesti szlenggel keverve a „frankót”. Milyen reakciók érkeztek erre?

LR: Szeretik a palócságom, nincs is mit nem szeretni benne.

ISZ: Mennyiben más leírva, könyvben olvasni a szövegeket, mint élőben, előadva hallani?

LR: Egy jó slam papíron is megállja a helyét, persze élőben van igazán varázsa. A Túlzások c. kötetben főleg versek vannak, a slam.pont 3- ban fognak megjelenni a slamjeim ősszel. Ja, és igazán akkor van varázsa a slamnek, ha először hallod, de vannak kivételek is, amiket soha nem lehet megunni. Es persze olyanok is, amik nem álljak meg a helyüket papíron.

ISZ: Május végén jött ki a köteted. Milyen reakciókat kaptál eddig?

LR: Nagyon sok volt a pozitív visszhang, rengeteg ember keres fel. Boldogabb ember lettem. Nagyon sok példány elfogyott mar előrendelésben is. Szlovákiában, hála az égnek, foglalkoznak vele az emberek, mint ahogy Magyarországon is. Tehát öröm van! 🙂

ISZ: Sejthető már milyen irányba folyatatod, már a ami az új szöveg(elés)eket illeti?

LR: A téma változó, s mindig aktuális.