Magyar hangja bemutatja – Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről

Bemutatja Sepsi László, író, kritikus

Kevés veszedelmesebb közhely létezik annál, hogy az egyszerűség erény. Samko Tále egyszerű lélek: 44 éves, testi és értelmi fogyatékkal élő kis ember, nagyjából egy tízéves kisfiú szellemi adottságaival. Samko Tále azzal töltötte napjait a kommunizmus utolsó évtizedeitől az ezredfordulóig, hogy „tolikocsijával” járta Komárno utcáit, papírt gyűjtött és figyelt. Figyelte a családtagjait, a rokonait, az ismerőseit, mindenkit, aki csak az útjába akadt, és most egy esős napon nekiült, hogy a helyi kocsma alkoholista orákulumának tanácsára „írjon egy könyvet a temetőről”, és ezzel együtt szükségképpen az életéről. Samko Tále lehetne „szent bolond”, akinek mindent látó tekintete és gyermeki nyelve nyomán feltárulnak a kommunista diktatúra, majd a rendszerváltás utáni időszak visszáságai, de az írói alteregó mögött rejtőzködő Daniela Kapitáňová szerencsére nem ámítja olvasóját az (ál)naiv perspektívából fakadó olcsó tanulságokkal. Samko Tále hiába tűnik kezdetben a reflexszerű olvasói empátiára bazírozó együgyű teremtménynek, néhány oldal után nyilvánvalóvá válik, hogy a Könyv a temetőről elbeszélője megrögzött rasszista, aki szinte kivétel nélkül gyűlöli az összes kisebbséget, amiről valaha is hallott, és nem mellékesen a pártállam önkéntes besúgója, akinek lelkén legalább féltucatnyi tönkrevágott élet szárad.

Az először 2000-ben, „Samko Tále” álnév alatt megjelent Könyv a temetőről szerteágazó irodalmi előzményei közt éppúgy megtaláljuk Günter Grass Bádogdobját, mint Kurt Vonnegut ugyancsak banálisnak tetsző tényállításokig redukált nyelvezetét (ráadásul Vonnegut, Samko saját kezűleg készített illusztrációihoz hasonlóan, a Bajnok reggelijében szintén bemutatta rajztudományát), ám Kapitáňová a pangó szocializmus groteszk életképein és az abban evickélő antihősén keresztül az elődöktől markánsan elkülönülő regényvilágot teremtett. Az anekdotákból összeálló, precízen strukturált tudatfolyam ugyan hamar elárulja magáról, hogy nem lehet egy imbecil első irodalmi próbálkozása, ezzel rövidre is zárva a szerepjátékot, Samko Tále ezzel együtt is bámulatosan megalkotott figura, aki magába sűrít szinte mindent „az emberi állapot” árnyoldalaiból. Mintha a társadalom perifériáján létezve afféle érzelmi zsigergubóként gyűjtötte volna magába az irigységet, bosszúvágyat, a kényszeres szabálykövetést és a kényszeres önfelmentést, hogy mindezt bárgyú mosollyal arcán vesse végül papírra. Olykor taszító, máskor szánalomra méltó bűnbak, akinek refrénként visszatérő mantrája nem hagy kétséget afelől, hogy torz személyisége mennyit köszönhet az őt körülvevő társadalomnak:

„Mindenki azt mondta, hogy úgy kell neki.
Én is azt mondtam.”

Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című regénye a Magvető kiadó gondozásában jelenik meg a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, Mészáros Tünde fordításában. A szerzőnek magyar nyelven ez az első kötete.

Mészáros Tünde, a kötet fordítója