Öllős Edit – Haditerv
rendszerbe sem véve akadnak kezembe
torzszülött naplójegyzetek bénának
süketnémának vaknak mutatkozók de
én mégsem hiszem hogy csak
ócskavasnak valók sóhajtva kijelentem
nem is kellene ennyire szégyenkeznem
amiatt hogy
hogy
hogy – és itt elakad a filmszalag
tükör előtt sem éri meg pózolni
ebéd után anélkül is zuhanok egy
nagyot fakoronák helyett többször
dohos pincékbe ott vergődni kezdve
megint sok lesz a kiagyalandó
(vagyis a magamnak spontán
beprogramozandó)
írtam én már a globális csendről is
de csak a glóbuszom került fókuszba
lettek képzelt nézőterek meg
képzelt tapsviharok aztán addig-addig
forgolódtam (jobb híján kitartóan)
míg tudatomat egészen laposra nem
nyújtottam és nem gondolkodtam vajon
az Északi-sarkon vagy ausztrál
bennszülöttek között vagy bárhol
máshol lesz-e a vesztőhelyem úgysem
lenne elég több évszázad sem vallomást
tennem (a beépített kacajok nélkül is
leállíthatatlan helyzetkomédiákról meg
persze az előttem is ismeretlen
titkaimról)
mondjuk azt
szilárdan tudom hogy
hitemben napirenden megmártózom
el is heverészem benne (miként
teszi azt a kecske is jóllakik
a káposzta is megmarad elve)
a kaszkadőrös feltámadások úgysem
fogadnak be mindig a talpnyaló
billenések sem pofoznak meg mindig
hullafáradtságot tettetve is jólesik
egy-egy kiadós önkritika aztán hogy
kiszállhatok-e majd ott egyszer ahol
a magam mérkőzését játszhatom
a magam sakktábláján
a magam figuráival
mikor smink sincs jelmez sincs
súgó sincs a nézőtér képzelten is
üres és már esetleg csak oda
térhetnék vissza ahol kezembe nem
került életem forgatókönyve
(ki tudja már szándékosan vagy
puszta véletlenből-e)
hát sok lehetőséget elblicceltem
de csak így lehetett ennyi
izgalmasan bizarr ennyi pezsegve
zűrös szerep csak így
tobzódhatott fel ennyi abszurd
kabaréjelenetet
egyébként ezeregy kifogással
betolakodva sem fogadtam volna én
el azt a szerepet hát szaporíthattam
aztán mesterségesen a sok
kényszerbukfencet pehelysúlytalanságok
állapotában elmélázódhattam tükröket
kiirtva hogy minden zsigerem minden
mágnesének csakis negatív
lehessen minden pólusa
(a tervek most már mehetnének
abba a bizonyos füstbe én
merészen mégis csak beledobálom