Irodalom és időtlenség Pozsonyban – Beszámoló a FISZ Karaván pozsonyi állomásáról
Szeptember 16-án útjára indult a FISZ Karaván, a budapesti székhelyű Fiatal Írók Szövetségének kezdeményezése. Négy ország egy-egy városában (Budapesten, Kolozsváron, Pozsonyban és Újvidéken), egyazon időben kortárs alkotók ismertették meg a közönséget műveikkel. Az egyes találkozókról felvételek készültek, melyeket az adott helyszín megbízott operatőrei még az este folyamán igyekeztek feltölteni a YouTube-ra, hogy a négy helyszín virtuálisan ugyan, de eggyé válhasson.
A szlovák fővárosban a Pozsonyi Magyar Intézet adott otthont az felolvasóest szereplőinek és közönségének. A FISZ delegációját Bödecs László és Korpa Tamás alkotta, míg a hazai kortárs irodalom Csehy Zoltánnal, Szalay Zoltánnal, Száz Pállal és Tőzsér Árpáddal képviseltette magát. Az uniós csúcstalálkozó idejére szinte szellemvárossá ürült Pozsony e szegletében ülve a szirénatajokkal aláfestett felolvasások hallgatása igazi titkos szeánssz benyomását keltette.
Szalay Zoltán nem is olyan régen az Irodalmi Szemle után az Új Szó napilap főszerkesztői székében foglalt helyet. Saját bevallása szerint az utóbbi időben kénytelen volt kissé háttérbe szorítani papírra kívánkozó gondolatait. Legutóbbi megjelent kötete óta (Drága vendelinek, Kalligram, 2014) azonban született már néhány ciklusokba rendeződő novellája, így elképzelhetőnek tartja, hogy a nem túl távoli jövőben az említett írások kötetbe rendezéséhez kezd. Az est folyamán hallhattunk egy Panda nevet viselő lányról, akivel a történet narrátorának találkozója volt egy ismeretlen helyszínű szomorúfűznél, valamint Samuról, a magát megvalósítani kívánó, éneklő kutyáról, kinek végzete közel sem olyan komikus, mint azt sejtenénk. A hallottak alapján egyenlőre annyit lehet sejteni, hogy a kötetbe kívánkozó novellák közös nevezője a csoda, a létet meztelenre vetkőztető abszurdum lesz.
Bödecs Lászlónak 2015-ben jelent meg első kötete, Semmi zsoltár címmel. A felolvasást követő beszélgetés során felmerült a kötetkrízis kérdése, ám Bödecs könyvének kiadása óta is aktív. Hallhattunk verseket, amelyek már azóta íródtak, hiszen folyamatosan publikáló szerzőként tartják számon. A Szemle olvasói szintén találkozhattak már verseivel. Eddig meg nem jelent, folyamatosan íródó verseit az előzőekhez hasonlóan szeretné kiadni, bár a kötetterv lassan körvonalazódik. Írásaiban tetten érhetőek a lírai én alakváltásai, valamint a lépésről lépésre haladó „önálló hang” letisztulásának folyamata is.
A kötetenként megújuló, kiszámíthatatlan Száz Pál Phytolegendárium munkacímmel ellátott, készülő kötetét hozta magával. A szerző jó ideje foglalkozik a lassan véglegesülő gyűjteménnyel, amely telis-tele van gyógynövényekkel, népi motívumokkal és persze – személyes kedvenc tényezőmmel – ízes tájszólással, tájnyelvi elemekkel. Különösen nagy sikert aratott a Csillagrizsa című mátyusföldi phytoanekdota, izgatottan várhatjuk, hogy a terjedelmes nyersanyagból összeálljon a végleges, kész verzió, s a kezünkben tarthassuk a fiatal szerző harmadik kötetét.
A soron következő Tőzsér Árpád a kortárs magyar irodalom olvasói számára nem lehet ismeretlen. A tavaly nyolcvanadik születésnapját ünnepelő költő számos kötetet tudhat magáénak, nem túlzás a jelenleg is alkotó, sőt állandóan megújuló költőink közé sorolni, akinek poétikája Próteuszként változik kötetről kötetre. Ebbe a tág versvilágba, mint azt a felolvasás is bizonyította, a mitológiától kezdve a rendszerváltásig, sokminden belefér. Talán ennek a nyughatatlanságának köszönheti, hogy a Fiatal Írók olyan szívesen látták Szövetségükben. Maga is tréfálkozott rajta, önmagát a nyolcvan éves kezdőnek titulálva vallotta be, hogy – ha lehet így fogalmazni – kissé beleunt a versfaragásba. Jelenleg naplóinak feldolgozásával tölti napjait, a feladat elvégzése után pedig eddig meg nem jelent tanulmányait szeretné gondozásba venni.
Csehy Zoltánnak tavaly jelent meg Experimentum mundi (Poszt)modern operakalauz című könyve a Kalligramnál. Úgy gondolom, az opera hordoz magában valami egyszerre magasztosat s esendőt – ugyanez megfigyelhető Csehy alkotásmódjában is. Bizonytalannak, egyelőre nem átláthatónak jellemezte jelenlegi irodalmi tevékenységét, bár A színek könyve című készülő kötetével rácáfolt erre az állításra. A kötet verseit egyebek mellett Goethe színtana inspirálta. Kiemelt szerephez jut az irónia, a narratívába pedig jellegzetes közép-európai történet- és traumafoszlányok ékelődnek. A gyűjteménybe kívánkozó versek közül néhányat az Irodalmi Szemlében is olvashattunk.
A félkört Korpa Tamás, „karavánvezető” zárja, aki egyben az est házigazdájának, moderátorának szerepét is vállalta. Alapos munkát végzett, kíváncsiságának és tájékozottságának köszönhetően könnyen bevezette a közönséget az alkotók világába. Versei a természet konkrét helyeihez, tereihez íródtak, soraiban lélegzetelállító, számunkra mégis ismerős tájakat festett meg – melyekből a Szemle olvasói is kaptak már ízelítőt. A hallgató maga elé idézi a Szlovák Paradicsom ködlepte hegyormait, különös alakú fáit, a titokzatos homályt, hogy rádöbbenjen, a tájleírás egyáltalán nem idejétmúlt költői eszköz: Korpa versiben a táj nyelve beszéli el a létbe vetett én dilemmáit.
A felolvasás maratoninak bizonyult, ha a Zsemle rovatába kellene besorolnunk, az Irodalom és időtlenség címet adhatnánk neki. Ez az este azonban csak egy megálló volt. Számunkra az időben, az irodalom számára pedig, bízzunk benne, hogy az időtlenségben. Az alkotók zsebükbe gyűrik a papírt, fülük mögé szúrják a ceruzát, ki-ki visszaáll a sorba, és még maga sem tudja talán merre, de a karaván halad tovább…
Bilás Zsuzsi (1994, Pozsony) A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén kiadványszerkesztést hallgat. Dunaszerdahelyen él.
Fotók: Porczió Veronika felvételei