Napló

Elhunyt J. D. Salinger
91 éves korában, január 27-én meghalt J. D. Salinger. Az író családjának köz-lése szerint január 27-én  New Hampshire-i otthonában érte a halál. Az évtizedek óta szinte teljes elszigetelségben élő író mindössze négy hivatalosan megjelent kötetével és néhány folyóiratban publikált, de kötetbe nem rendezett írásával lett a huszadik századi amerikai próza meghatározó alakja. 
1919. január 1-jén született Manhattenben, itt is járta ki az általános iskolát és középiskola első két évét. Ezután a Valley Forge Katonai Akadémiára került, majd a New York Egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1938-ban szülei Bécsbe küldték, hogy apja cégénél dolgozzon (apja húsimporttal foglalkozott), egy hónap-pal az Anschluss előtt tért vissza Amerikába. Pennsilvaniában a Columbia Egye-temen folytatta tanulmányait, majd 1942-ben behívták a seregbe; részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. Feleségül vett egy alacsony beosztású német hivatalnoknőt, akit magával vitt Amerikába, kap-csolatuk azonban néhány hónap után megromlott, az asszony visszatért Német-országba.
1948-tól kezdett publikálni a New Yorkerben. Slight Rebellion off Madison című – egyébként hat évvel korábban keletkezett írásában – jelenik meg először Holden Caulfield, a Zabhegyező főszereplőjének karaktere. A regény 1951-ben jelent meg, szókimondó, szabadszájú hangvétele miatt több amerikai államban és más országokban is betiltották, a regény sikere azóta is töretlen. Az egyik legnagyszerűbb elsőkönyves debütálásnak tartják azóta is. 1953-ban jelent meg Kilenc történet című novelláskötete. 1961-ben adta ki második regényét Franny és Zooye címmel. 1963-ban a Magasabbra a tetőt, ácsok (1955) és Seymour: Bemutatás (1959) című kis-regényeivel folytatódott a Glass-tematika. A három regény központi témái az egyén útkeresése, a család, a zen buddhizmus és a második világháború.
 1955-ben összeházasodott Claire Douglas egyetemistával, akinek a kedvéért abbahagyta tanulmányait. Két gyermekük született, Margaret és Matthew, 1965-ben elváltak. 1965 óta nem jelentetett meg új művet, és korábban folyóiratokban olvasható novelláit sem rendezte kötetbe. A teljes elvonultságot választotta. 1980-ban adta utolsó interjúját, azóta csak azon kivételes esetekben hallatta hangját, amikor valamelyik művének sérthetőségét érezte veszélyeztetve. Salinger nem járult hozzá, hogy feldogozásokat készítsenek könyveiből. (Egy rendezőhöz írott zseniálisan szellemes levelében fejtette ki az okokat, hogy miért lehetetlen megfilmesíteni a Zabhegyezőt). Legutóbb júniusban perelte be Fredrik Colting svéd írót, aki ki akarta adni a Zabhegyező folytatását. A könyvet végül betilották az Egyesült Államokban. Többen megkísérelték megfilmesíteni más műveit is, egy arab alkotás el is készült a Franny és Zooye-ból, ám Salinger annak a forgalmazását is megakadályozta. Személyes jogai védelmében fellépett akkor is, amikor korábbi szeretője, Joyce Maynard 1999-ben el akarta árvereztetni egymáshoz írt szerelmesleveleiket. Maynard anyagi problémái és gyermekei iskoláztatásának költségei miatt akarta eladni a leveleket, amiket Peter Norton, szoftverfejlesztő vett meg 156 ezer dolláért és vissza-juttatta őket Salingerhez. Maynard ugyanebben az évben kiadott egy önéletrajzi regényt is, amelyben részletesen taglalta Salingerhez fűződő kapcsolatát és azt az egy évet, ameddig együtt élt vele New Hampshire-i otthonában. A regény magyarul is megjelent Otthon a világban címmel – itt olvasható róla olvasónapló. Salinger lánya az ezredfordulón adta ki visszaemlékezéseit Dream Catcher: A Memoire címmel, amelyben sok Salinger-legendát cáfolt meg.
Nem sokat tudunk a világtól elzártan élő Salinger utóbbi négy évtizedéről, annyi azonban bizonyos, hogy nem hagyott fel az írással, ám műveit csak magának szánta. Az egyik legsikeresebb amerikai írót a hatvanas évek után nem érdekelte többé a siker, a csillogás, nagyon kevesen vannak, akik olyan szerencsések, hogy tudják, milyen íróvá is vált Salinger az utóbbi negyven évben. Az örökösökön múlik, hogy ez így is marad-e. A találgatások máris szárnyra keltek, minden bizony-nyal nem kell sokat várni, hogy valamelyik kiadatlan regényét olvashassuk.
(MTI, Litera)