Jana Micenková: A vér csak víz (próza, Vályi Horváth Erika fordítása)
Klára már évek óta a hátsó padsorban ül, és üres tekintettel figyeli a körülötte lévő világot. Leggyakrabban a körzőjével szurkálja a radírt, más alkalommal pedig mindenféle alakzatokat döfköd a padba vagy a tenyerébe, rosszabb időszakokban...