(Háy János: A mélygarázs) Háy Jánost jó néhány alkalommal hallottam régebben szerzői estjein arról beszélni, mit jelent számára a nyelv, a prózaírás. Miért nem alkot, miért nem alkothat újabb meg újabb műveket azonos...
Ma úgy keltem fel, hogy azt hittem, a torkomon át kifordulok magamból. De nem. Csak öklődtem, és éreztem, hogy jön föl valami a gyomromból, ami marni kezdi a nyelőcsövemet. Nem akartam meginni a kávémat, mert undorodtam tőle, de megittam.