A doboz alján néhány rongydarab, a gyűrődések ismerős szagúak. Néha valakik a sötétbe nyúlnak, óriási két fej: ők a hold, a nap. Az idő keskeny résen át halad, csak a fények és árnyékok vonulnak, szomjúság jön és érkezik az új nap, amin...
Az utóbbi években többnyire prózában alkotó Tóth Krisztina új verseskötetét olvasva az emberben – sokéves kihagyás után – is alapvetően az otthonosság jut eszébe. A kötet első verse (Hogy vagytok?) régi ismerősként üdvözli olvasóját is, s mi...
87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok, 1. nap, 2016/6/11 „Létezik az offline világ”, állapítja meg széles mosollyal az arcán egy barátunk, aki az éjszakának nekivágva, túl sokat egyébként sem aggódva reménykedett benne, hogy társaságra...