Markó Béla – Tizennégy haiku

Feladat
tavasztól őszig
egy láthatatlan formát
teletölteni

Nyelv
az Isten sokkal
rövidebb szó mint az hogy
tücsökcirpelés

Újrafelhasználás
mennyi pazarlás:
száz hangya kitelne egy
szarvasbogárból

Pirkadat
feketerigó
csőrében lángra lobban
egy szem cseresznye

Ébresztő
ömlik a kertből
a veréb-esszencia
nyers csiripelés

Reggeli nap
egyszerre nyílik
a pitypang mint a taps egy
színházteremben

A szépség meghatározása
ahogy kiléptél
otthagyott mindent a szél
és neked támadt
Pillanat
fehér virágon
alvó káposztalepke
elmúlik minden

Arány
hány tücsök kell hogy
észre se vedd ha egy már
többé nem cirpel?

Saját lomb, virág
ülnek az ágak
a fullasztó sötétben
s várják a telet

Félelem
rémült sündisznó
lapul a ritkás fűben
hagyja hogy nézzük

Örökkévalóság
Jézust megölni
s gombostűre hópelyhet
tűzni mint lepkét

Halál
mint amikor a
következő falatról
mégis lemondasz

Olvadás
pelyhenként gyűlt meg
s egyből lecsúszik a hó
a háztetőről