Leck Gábor versei
angyal
átlagos testalkata volt
átlagos humorérzéke
átlagos szárnyai voltak
különös ismertetőjele egy feje fölé képzelt glória…
utoljára mikor láttam
szotyit köpködött egy vidéki focimeccsen
az illuminált halandók között
emlékszem szeretted
az eget kémlelni, számlálni a foszló
kerozincsíkokat
akkor még hittük a tér végtelen szabadság
akkor még nem kényszerítettek folytonos
meghunyászkodásokra elvtelen
kompromisszumok
tudom a beporzást szeretted
vonzó idomok buja világában
s Hitschkok madarait, akik
fellázadtak az emberi kegyetlenség ellen,
Van Gogh napraforgóit
a mindenféle csecsebecséből összetákolt
mennybéli kirakatokat
de tudtad itt minden csak a látszat
az élet pedig nem több mint végtelennek
tűnő álom egy elképzelt világban
halványan skizofrén érzéseid voltak
akár pszichológusok áldozata is lehettél
volna egy füstös díványon
tudom néha úgy érezted magad
mint a letaglózott jancsibohóc
lelkedben meg játszottak szomorú vonók
átlagos volt
lehetett volna magas szőke férfi felemás cipőben
vagy öreg mozifilmvetítő, aki már csak
filmkockákban látja az életet
most mindenki őt keresi mert az angyalok
halandóbbak mint mi tébolyult
lelki fakírjai az életnek
kösz
csonka perceket hoztál
zilált hajótörött időt
implantáltál ideákkal
kirúzsozott képzeletembe
faggyúként hűlő érzéseit
megsárgult napjaimnak
magamra öltöttem álarcként
a bárányok beletörődő szerénységét
a megszolgált beteljesülés utáni jóleső
teltségérzetet már tudom neked köszönhetem
s azt is ha elfajult eszmék közt bolyongó
elmémbe rügyfakasztó békét oltasz
megszoktatsz a naponkénti létbe ébredésre
s illemhelyi óráimon az ihlettelen gondolatkeresést
a négy fal közti tapétagondolatokat
bukdácsolást végtelen sakktáblákon
bár kínáltál alternatívaként ponyvás
csöpögős életérzést csábító neonfényeket
rózsaszín álmokat ringató bordélyházakat
mégis bölcs Robinsonként tűröm szigetóráimat
túl a ránk rohadt szemfedőkön
most már boldogan
most
miért ne lennék mocskosul ideges
mikor a riadt arcú mindenre elszántak
összezsugorodott lelkiismerettel
legszívesebben megfingatnának
a végrehajtás késik ám az ítélet végleges
a múlt vászna megint felfeslik szétreped
s fogan az agyakban sok spicli gondolat
a csőcselék ha tudná még álmában is forogna
nem az a balhé hogy kedélye bágyatag
hanem hogy ez a rohadt élet reggelente
dörzsöli ki szeméből a dédelgetett álmokat
figyelj most rám brader hegyezd a füledet
a törvény itt papírfecni
akár egész nap verheted…
fejedet a falba
akárhogyan lavírozol belecsusszansz a szarba
a kurvák arcán is csak színlelt a mosoly
s te felnézel álmaid gőze alól s látod a múlt tükrét
ahogy szilánkokra megreped
így kap a jövő szűz testére mélyülő hegeket
téged meg cipel magával a kóbor képzelet
most sértetlen női idomok bája jár az eszedben
bocsánatkérés
baby immár ne haragudj
engem is csak pányván tart
s kába letargiába taszít az élet
most gátlásait ledobván
fennkölt szeánszra szomjazik
a boncasztalra kiterített lélek
szíved pitvarában motoz az ábránd
fölgerjesztett kéjre éhesen
önszadista fakírként tűröm
hogy minden porcikámban
izgató nyelvedtől remegek
flörtre csábítanak gyanús mozdulatok
és hormonokat sarkantyúznak ereimben
a behatoló manőverre heccelő szavak
majd hajcihő nélkül lódul meg
a herék alagútjaiban az örökítő anyag
rapszódia
ha a gengszter nem trutymó nem is kopik fel az álla
halomra gyilkolja a fütyiket a pesti éjszakában
dumám akkor fain ha polgárpukkasztó
kioperálja a magot a rohadó narancsból
labilis lelki egyensúlyotokból billent ki provokatív szövegem
ha bionarkót kamáltok csókolom a seggetek
bármerre is nézek heréim túltermelésre serkentik a bulák
nem csoda ha erektől duzzadva bedagad a cerkám
nyomom a rappet nyálkás rímekben tűrvén
hogy szatyros nénik megszólnak a közértben
de tudd meg engem nem tankol túlzottan a közérdek
két martini közt enyhülök akár menő seggdugaszok 007- es
filmekben agyamban túlpörög a nyomásmérő szerkezet
s ha szuszhoz juttat a sok átkozott szerep
egy maszatos papíron rögzítem irritáló szövegem
mert féregként rág mi belülről fáj
ha megőrjít a feszkó kitálal bagólesőm
vodkával öblítem a garatot sőt
kocsmában lumpolok ha nem enyhül a gubanc
de nincs itt semmi hézag míg ömlik a strici hip–hop
ne bántson minket hogy silány a közízlés
a szar is kelendő ha ízléses a körítés
a helyzetet aligha cicomázom ha elkottyintom neked
csak egy liter whyskit nyaltam be s máris izzad a belem
rohadtul morcos leszek és szétcsapok a placcon
legalizálom a motyót csak legyen rá sanszom
de most gyere baby had szívjam ki könnyű kis véredet
reggel aztán betakarhatod kihűlő helyemet
reakció
fullánkos bosszú, sunyi hadviselés
elmeprostitúció, vérre szomjazó kés
téveszmékbe gabalyítanak az elszabotált napkelték
riaszt a dögkeselyűk nyálcsorgása
előrevetített tétlenségünkben megrohaszt az elfojtott züllöttség
mi még mindig táncolunk a megtaposott örömök romjain
nem szomjazva a szolidaritás erőltetett könnyeit
itt hagyom kivert fogaim a trófeaprotézisbe
száműzött istenetek a hit meddő magvait hinti közétek
köztetek sakkfigurák között keresem a helyem
a billboardokról visszanevetnek reklámarcú majdnememberek
csápjukat tisztítják szabad préda reményében a férgek
zsebében rumos flaskóval tántorog vén vurstlisként az élet
ti pedig díszes kriptára ítéltek kussoljatok a kárpátok alatt
már körvonalazódnak az újjászületés stigmái
hát ne veressék még félre a fülsüketítő harang
nem tudom szabad-e bepörögnöm új időknek új dalaira
mondassék ki a végítélet örömböjtök csaholó démonjaira
egyre többször fogy el szuflám a holtponton
élek itt mint ijesztett strucc az aszfalton
Átváltozás
Most már nyomasztó ez a
hirtelen támadó felindulás
E nyomasztó tenni nem tudás
Amikor már isten sem…
Ki jót mulat néma bárányai
Önsanyargató játékain
Bizony végbélbe kívánt helyzet ez
Mikor nem kínálják magukat
Idegeket kényeztető örömök sem
A pokolban mennydörögnek
A mennyben fekete hegedűk sírnak
Mert uram itt semerre a kiszabott irány
Újjá épített partjainkat pedig
Minduntalan beomlasztja
A pusztulás tarajos hulláma
Nem vigasztal az a szózatokban
Elsiratott szülőföld
A torként megült könnyfakasztó ünnepek
Ez a nyomorult kisebbségi feeling
Éjjelente képzelt holdra vonyítok
Bordáim sorban kipattognak
Életre kel bennem a farkasemeber