ELSŐ NYILVÁNOSSÁG – Finnegans Wake – Részlet James Joyce regényéből

Kuriózumnak számít, hogy  James Joyce 1939-ben megjelent műve, a Finnegans  Wake esetében, melynek a címe is lefordíthatatlan, most kísérlet történik arra,  hogy (a maga sokértelműségében!) magyar nyelvű, „szöveghű“ kiadásban   jelenjen meg. A közelmúltban a LITERA internetes irodalmi újság közölt a készülő   fordításból   egy részletet, melyet az alábbiakban közlünk.

Javában készül James Joyce Finnegans Wake című művének teljes magyar fordítása Bozai Ágota jóvoltából. A Bloomsday alkalmából részletet közlünk a műből, az egybevethetőség miatt mindkét nyelven.

I. könyv
1. fejezet
folyófolyt az Éva és Ádám hajója mellett, a partkanyartól az öböl-bel felé farolva,   elfele kanyarult, komótosan, Commodius viciosusan, az utca mentén visszakörforgat, visz Howth Castle és Eme-kastély-vidéke felé. Sir Tristram, a viola d’amore szerelmes húrjain hegedülő ősúr pas encore, még nem tért haza Észak-Armoricából, a rövid ír tengert még nem szelte át, hogy újra megvívja Howth-i peniszuláris háborúját, a nem elszigetelt fél-szigetért Europa Minor ezen szirtes, szurtos földnyakán: és az Oconee folyóból sem emelkedett még ki a fűrészfogszikla, oly túlzó-burjánzón, hogy a víz dúsan vizeljen Laurens megye gorgószeszélyes széles örvénylő gyármenti partjai közt, miközben a kuncsorgók lélekszáma duplin dublánzódik: és még egy szó sem hangzott el a lánglelkű apostol szájából, tauftauf, megke-resztellek, tevagyakőpétersziklapáter: még nem, bár az áldáscsikaró-csiholó vadhús már megévetett, a fiúmásodszülötti-csínt a vén vakjámbor atya bevette már, áldassék szőr jákobzón neve: még nem történt meg, hogy volt eszter egy lány, illetve kettő, egyférfitszerető. Apa noés fia, Jhem meg Shen, áztat malátát, rohaszt, ősfényszeszség árad, csapolás, papolás, és szivárványárnyán rózsavöröslik gyűrűsen sűrű vízfelület.
 
A bukás
(bababadalgharaghtakamminarronnkonnbronntonnerronntuonnthunnt- rovarrhounawnskawntoohoohoordenenthurnuk!) villámosvillámvilág, utána tűzözön, csodálatos világ, matuzsálom, lepi sálom, ahogy előbb az ágyon azonképpen az életben is, eképpen lészen végevégig az egész keresztény mesterdalnokságon. A külső fal nagy lelaffanása kurtán-furcsán se szó se beszéd eljöve, bezony leomolának, létra roskad, krach, no mennybeballagás, és Finnegan ejtőgernyójának annyi, kész, parazupálás, és magamagaalá alázva puhatolózik nyugatra kutatva óriásgóliátlábanyomát: és ötujjas-talpas-lenyomottlábnyomdokuk ott van sziklába dermeredve a parkban, ahol narancsot plántáltak, nyugbékében rozsdavörösüljön csak a zöldben, a legelső gyimilcs, melyben gyönyörködünk.
 
Összecsap itt a lesz kontra nem lesz, így és nem így, keleti gótok markolnak istenesen sikamló vizigót-torkokat, élisnemis, halistenit. Brékkek Kékkek Kékkek Kékkek! Kóax Kóax Kóax! Ualu Ualu Ualu! Quaouauh! És lőn békakísértet. Hun van. Ahol a kardos lándzsások még járnak metamatematikamórest tanítani Malachus Micgranes károlynagy sárlömány kerálynak, és a pikarázó Verdon familíciából csókos csuklyás fejű fehér imögös emberzabáló lázadók katapultálódnak. Lándzsa és hajítófanyűvőrengető vihar. Zokogjatok szodomiták, cédák vére, istennépe, féljetek! Szenkkirályvére nehaggye! Gesztustalan ricsajjal jár a fegyver, tér tép. Ölnielölniölelniölelleniölni: egy általán, talán, talár. Micsoda véletlen vétlent lehet ő ségek fonódnak, vonódnak, micsoda védfalak falasodnak és lövetnek körköröskörüli lukasodás céljával széjjel és fáj! Micsoda életetattálok bűndukálódnak micsoda felódozlaktégedekből! Micsoda igazi érzéseik vannak szőrököseik iránt és micsoda fura fals csuklóhangon szólnak! Ó itt, itt, miként terjeszkedik, terpeszkedik a hímporos setétségben minden fájtalan házasságtörők hősatyja, miként szőtte a legleg magasmenny az égbekiáltó hírdetést! Mi az? Ézsaulda! Mik vogymuk? Biztos csatornaforrás? A régi tölgyek komposztba dőlnek, a szilfák a hamuból kinőnek. Az el(le)ső férfi bukik, a bukott nő feláll. Faszomorún kidőlni akarat, felállni muszáj: és előbb vagy inkább utóbb a szántan anyáca mohózat ahogy a nagykönyvben meg van írfa lesz világi főnix; nix.
 
Finnegan építőmester a remegő kezű szabad kőműves a lehető legszélesebb széltelen úton élt szeszkazán fűtéses világításos hátsó szegleten. Eme bír-tokát (hülyék helye) anno nemtudnimikor a józsuai bírák előtt vették számba, amikor a szabadgondolkodó helvét még nem számta magát az írásra, törve törvény summa summarum (egy duhajnalon korkomoran stix passz, dezsába dugta fejét vű nézni, lemosni jövendőt, ám igen hamárost kihúzá, rettenet, móres, Mózes ötölhette ki, a jóféle lé sziszegve sisterge el, és a teremtés e helyt kivonulásba csapott át, az anyag nem marada meg, mintha demonstreálni akarná, milyen fröccsölő, ötökölő faszi a kinéz!) és farul fura évek hosszú során át ez a Bőhuzatú Iszákos culáger cipelt, rakott, kő követ követ, kő övön, házakat parton az élhetőseknek, tehetős Ennekésannak. Vót egy kis félesége, öl-elő’ Annie, szőrnyű teremtés. Párját hajban ritkító nyúlánk táncos. Gyakran dadadog beszívva, fején falszögmérő mitra, istenes spaknit markol, püspökfalatját erős vászonnadrág takarja, különösen kedveli ezt, s mint Haroun Childeric Eggeberth az igazhívők igazizéje kaliguálja több magasság és mélyesség, élesség, homályosság között az igazit, föl-le méricskél, mire az alkoholt szürkületben észre nem veszi, hogy magasra meredő kerek fejű tornya csupasz kőműként áll (hatállmas, elő-élő, örömlő!), akkora mint egy felhőkarcoló, mászik rá inda, (linga), egy fel, szem gyönyörűsége tornyosulás, szinte a semmiből mered az ég felé és mászik a hímföléje, mennyiránt, tetején hierarchetipikusnmagasában égő csipkebokorvessző, hűbele, Bábele, véső visít, lét mérnek itt, és vödrök esnek és lábak dobognak fölfelé.

Vele kezdődik a nemesi kar: Wassaily Booslaeugh, Riesengeborg szülötte, hatalmas úr. Címerpajzsa zöld mezőben ezüst kecskebak, szörnyű szarvú. Címertábláján az első mezőben kifeszített íjú íjász, a második véraláfutás-kék. A H betű hatvanfokos szeszt jelent legalább, és házfenntartó embert, aki hősiesen műveli földjeit. Hohohoho, Mister Finn, maga Mister Finnmegén’ lesz! Nőből is megárt a sok! Hétfőn reggel a bor még jó, vasárnap este savanyó! Hahahaha, Mister Nemfinnom Funn, jön még magára bűnfejtés, isa.

Bozai Ágota fordítása

Book I
Chapter 1
riverrun, past Eve and Adam’s, from swerve of shore to bend of bay, brings us by a commodius vicus of recirculation back to Howth Castle and Environs. Sir Tristram, violer d’amores, fr’over the short sea, had passencore rearrived from North Armorica on this side the scraggy isthmus of Europe Minor to wielderfight his penisolate war: nor had topsawyer’s rocks by the stream Oconee exaggerated themselse to Laurens County’s gorgios while they went doublin their mumper all the time: nor avoice from afire bellowsed mishe mishe to tauftauf thuartpeatrick not yet, though venissoon after, had a kidscad buttended a bland old isaac: not yet, though all’s fair in vanessy, were sosie sesthers wroth with twone nathandjoe. Rot a peck of pa’s malt had Jhem or Shen brewed by arclight and rory end to the regginbrow was to be seen ringsome on the aquaface.
 
The fall
(bababadalgharaghtakamminarronnkonnbronntonnerronntuonnthunnt- rovarrhounawnskawntoohoohoordenenthurnuk!) of a once wallstrait oldparr is retaled early in bed and later on life down through all christian minstrelsy. The great fall of the offwall entailed at such short notice the pftjschute of Finnegan, erse solid man, that the humptyhillhead of humself prumptly sends an unquiring one well to the west in quest of his tumptytumtoes: and their upturnpikepointandplace is at the knock out in the park where oranges have been laid to rust upon the green since devlinsfirst loved livvy.
What clashes here of wills gen wonts, oystrygods gaggin fishygods! Br‚kkek K‚kkek K‚kkek K‚kkek! K˘ax K˘ax K˘ax! Ualu Ualu Ualu! Quaouauh! Where the Baddelaries partisans are still out to mathmaster Malachus Micgranes and the Verdons catapelting the camibalistics out of the Whoyteboyce of Hoodie Head. Assiegates and boomeringstroms. Sod’s brood, be me fear! Sanglorians, save! Arms apeal with larms, appalling. Killykillkilly: a toll, a toll. What chance cuddleys, what cashels aired and ventilated! What bidimetoloves sinduced by what tegotetabsolvers! What true feeling for their’s hayair with what strawng voice of false jiccup! O here here how hoth sprowled met the duskt the father of fornicationists but, (O my shining stars and body!) how hath fanespanned most high heaven the skysign of soft advertisement! But was iz? Iseut? Ere were sewers? The oaks of ald now they lie in peat yet elms leap where askes lay. Phall if you but will, rise you must: and none so soon either shall the pharce for the nunce come to a setdown secular phoenish.
 
Bygmester Finnegan, of the Stuttering Hand, freemen’s maurer, lived in the broadest way immarginable in his rushlit toofarback for messuages before joshuan judges had given us numbers or Helviticus committed deuteronomy (one yeastyday he sternely struxk his tete in a tub for to watsch the future of his fates but ere he swiftly stook it out again, by the might of moses, the very water was eviparated and all the guenneses had met their exodus so that ought to show you what a pentschanjeuchy chap he was!) and during mighty odd years this man of hod, cement and edifices in Toper’s Thorp piled buildung supra buildung pon the banks for the livers by the Soangso. He addle liddle phifie Annie ugged the little craythur. Wither hayre in honds tuck up your part inher. Oftwhile balbulous, mithre ahead, with goodly trowel in grasp and ivoroiled overalls which he habitacularly fondseed, like Haroun Childeric Eggeberth he would caligulate by multiplicables the alltitude and malltitude until he seesaw by neatlight of the liquor wheretwin ‘twas born, his roundhead staple of other days to rise in undress maisonry upstanded (joygrantit!), a waalworth of a skyerscape of most eyeful hoyth entowerly, erigenating from next to nothing and celescalating the himals and all, hierarchitectitiptitoploftical, with a burning bush abob off its baubletop and with larrons o’toolers clittering up and tombles a’buckets clottering down.
Of the first was he to bare arms and a name: Wassaily Booslaeugh of Riesengeborg. His crest of huroldry, in vert with ancillars, troublant, argent, a hegoak, poursuivant, horrid, horned. His scutschum fessed, with archers strung, helio, of the second. Hootch is for husbandman handling his hoe. Hohohoho, Mister Finn, you’re going to be Mister Finnagain! Comeday morm and, O, you’re vine! Sendday’s eve and, ah, you’re vinegar! Hahahaha, Mister Funn, you’re going to be fined again!
(Litera)