Szar­ka Lász­ló – „…történelem és tör­té­nel­mi iden­ti­tás nél­kül nincs nem­zet”

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2008
Vadkerty Ka­ta­lin mű­ve­i­ről, mun­kás­sá­gá­ról
Egy­szer­re szok­vá­nyos és rend­ha­gyó, ugyan­ak­kor ered­mé­nyes és min­den vo­nat­ko­zá­sá­ban pél­da­mu­ta­tó tör­té­nészpá­lyát ju­tal­ma­zott eb­ben az év­ben Élet­mű­díj­jal a Posonium díj ku­ra­tó­ri­u­ma.

Vadkerty Ka­ta­lin kö­zel har­minc éven át a Szlovák Tudományos Aka­dé­mi­a Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zete tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa­ként egyi­ke volt a ke­vés szá­mú szlo­vá­ki­ai ma­gyar hi­va­tá­sos tör­té­né­szek­nek. Az aka­dé­mi­ai in­té­zet­ben a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­té­nek 19. szá­za­di gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét, a me­ző­gaz­da­ság és az élel­mi­szer­ipar tör­té­ne­té­ből szá­mos alap­ve­tő fon­tos­sá­gú mun­ka szer­ző­je­ként ré­sze­se volt több cseh­szlo­vá­ki­ai tör­té­ne­ti ös­­sze­fog­la­ló mun­ká­nak. A mai dél-szlo­vá­ki­ai me­ző­gaz­da­ság és élel­mi­szer­ipar egyik nagy­ha­tá­sú si­ker­ága­za­tá­nak, a cu­kor­ipar­nak a tör­té­ne­tét fel­tá­ró köny­ve har­minc­öt év­vel ke­let­ke­zé­se után is a kér­dés meg­ke­rül­he­tet­len alap­mű­vé­nek szá­mít.

Vadkerty Ka­ta­lin majd­nem me­sé­be il­lő for­du­lat­tal, az aka­dé­mi­ai in­té­zet­ben el­töl­tött év­ti­ze­dek után tel­je­sen új és önál­ló ku­ta­tás­ra ad­ta a fe­jét. A Gyurgyík Lász­ló ál­tal ak­kor ala­pí­tott Mercurius Cso­port tag­ja­ként, majd el­nö­ke­ként a kri­ti­kai tör­té­net­írás esz­kö­ze­i­vel, el­sőd­le­ges le­vél­tá­ri for­rá­sok alap­ján, ti­zen­öt év alatt fel­tár­ta a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kö­zös­sé­gi identitása szem­pont­já­ból má­ig meg­ha­tá­ro­zó 1945–1948 kö­zöt­ti évek négy kulcs­kér­dés­ét. A cseh­or­szá­gi de­por­tá­lá­sok má­ig traumatizáló kö­zös­sé­gi él­mé­nyét, a reszlovakizáció nem ke­vés­bé drá­mai kény­szer­hely­zet­ét, a bel­ső te­le­pí­té­sek és a la­kos­ság­cse­re et­ni­kai tér­fog­la­ló had­mű­ve­le­te­it ad­dig jó­részt is­me­ret­len és pub­li­ká­lat­lan for­rá­sok alap­ján ír­ta le. Janics Kál­mán tá­ja­in­kon kö­zel más­fél év­ti­ze­dig til­tott köny­ve – a A hon­ta­lan­ság évei (1979) – fő­leg a ko­ra­be­li saj­tó alap­ján ké­szült. Vadkerty Ka­ta­lin él­ve a le­vél­tá­ri ku­ta­tás le­he­tő­sé­ge­i­vel, mód­sze­re­sen fel­tár­ta a szlo­vá­ki­ai, cseh­or­szá­gi le­vél­tá­rak­nak a reszlovakizációra, a de­por­tá­lá­sok­ra, bel­ső te­le­pí­té­sek­re és a la­kos­ság­cse­ré­re vo­nat­ko­zó anya­ga­it. A ku­ta­tó­mun­ka há­rom gaz­da­gon do­ku­men­tált szak­mo­nog­rá­fi­át, majd a Kalligram Ki­adó oda­adó gon­do­zá­sá­ban ma­gya­rul és szlo­vá­kul egy­aránt meg­je­len­te­tett nagy­mo­nog­rá­fi­át ered­mé­nye­zett. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kö­zös­ség­gé vá­lá­sá­ban meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott idő­szak kri­ti­kai tör­té­ne­ti elem­zé­se, be­mu­ta­tá­sa va­ló­szí­nű­leg egész ge­ne­rá­ci­ók tör­té­ne­ti és nem­ze­ti tu­da­tá­nak ala­kí­tá­sá­ban ját­szik majd sze­re­pet.

Mert­hogy a nem­ze­tek mi­ben­lé­té­ről fo­lyó ré­gi de­fi­ní­ci­ós vi­ták vo­nat­ko­zá­sá­ban egy do­log­ban mint­ha kö­zös ne­ve­ző­re ta­lál­tak vol­na a vi­tat­ko­zók. Kul­tu­rá­lis és tör­té­nel­mi kö­zös­ség­tu­dat nél­kül ne­he­zen le­het bár­mi­lyen egy­nyel­vű, egy­val­lá­sú né­pet nem­zet­té for­rasz­ta­ni. Azok a ki­sebb-na­gyobb lé­lek­szá­mú cso­por­tok, ame­lyek­nek tag­jai nem élik át, nem tu­da­to­sít­ják a töb­bi­ek­kel va­ló kul­tu­rá­lis és tör­té­ne­ti kö­zel­sé­get, azo­nos­sá­got, ha tör­té­nel­mü­ket más, el­té­rő, el­len­té­tes ta­pasz­ta­la­tok, tör­té­ne­tek ala­poz­zák meg, s tör­té­ne­lem­tu­da­tu­kat ezek a meg­osz­tó él­mé­nyek ha­tá­roz­zák meg, azok a cso­portok eset­le­ges, kön­­nyen szét­hul­ló al­kal­mi vagy kény­szer­kö­zös­sé­gek ma­rad­nak csu­pán.

A tör­té­ne­lem – mint kö­zös­ség­for­má­ló té­nye­ző – a nyelv és kul­tú­ra mel­lett akár má­sod­la­gos­nak is tűn­het, hi­szen a tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tok, tör­té­nel­mi tra­dí­ci­ók és a jó eset­ben kö­zös­sé­gi em­lé­ke­zet­té ös­­sze­ál­ló tör­té­ne­ti em­lé­kek jó­val eset­le­ge­sebb­nek lát­sza­nak.

Az em­lék­irat­írók és vis­­sza­em­lé­ke­zők, a kró­ni­ká­sok és tör­té­né­szek ke­ze nyo­mát job­ban fel­is­mer­ni, mint a mon­dák, nép­dal­ok metafóriáiba kó­dolt kö­zös­sé­gi él­ményt. S még­is: tör­té­ne­lem, fel­tárt, meg­írt, ta­nít­ha­tó és ta­nul­ha­tó tör­té­ne­lem, tör­té­nel­mi iden­ti­tás nél­kül nincs nem­zet. Mert a múlt meg­tör­tént ese­mé­nye­i­nek, az előt­tünk já­rók gon­do­la­ta­i­nak és dön­té­se­i­nek, a nagy és a kis tör­té­ne­lem­nek a fo­lya­ma­tos je­len ide­jű ér­tel­me­zé­se nél­kül a kul­tú­ra pánt­jai és kap­csai, a nyelv és a hit meg­tar­tó­nak gon­dolt ere­je sem tud­nák tar­tó­san együtt tar­ta­ni a nem­ze­te­ket.

Plutarchos óta tu­dott do­log, meg­írt, írás­ban rög­zí­tett tör­té­ne­lem nél­kül nincs tar­tós kö­zös­ség. A meg­írat­lan tör­té­ne­lem olyan, akár a té­li völ­gyek­ben go­moly­gó köd: nem csak a ván­dor té­ved el, lep­le alatt az ott la­kók is kön­­nyen utat, irányt té­veszt­het­nek.

Vadkerty Ka­ta­lin elem­zé­sei ko­po­gós, ke­mény, kön­­nyen ért­he­tő szö­ve­gek. S mint­ha még­is so­kan las­san, a szük­sé­ges­nél las­sab­ban ér­te­nék meg. Pe­dig ez a tör­té­ne­lem töb­bé nem tilt­ha­tó be, nem tabuizálható, nem le­het ró­la il­le­del­me­sen vagy lo­já­li­san hall­gat­ni, ezt a tör­té­nel­met és an­nak kö­vet­kez­mé­nye­it min­den ol­da­lon vál­lal­ni kell. Hall­gas­sunk be­le egy-két mon­dat ere­jé­ig, mi­lyen tör­té­nel­met is tárt fel mun­ká­i­ban a szer­ző a bel­ső te­le­pí­té­sek­ről ké­szült mun­ká­já­ban: „A bel­ső te­le­pí­té­sek, a kar­ha­ta­lom, a la­kos­ság­cse­re, a re­pat­ri­á­lá­sok, va­la­mint a szlo­vák köz­igaz­ga­tás, a mű­ve­lő­dés és a kul­tú­ra be­ve­ze­té­sé­nek kö­vet­kez­té­ben (ered­mé­nye­ként) kö­rül­be­lül há­rom­száz­ezer­rel emel­ke­dett a (dél-szlo­vá­ki­ai) »betelepítési övezetben« élő szlo­vák la­kos­ság szá­ma. 1945–1949 kö­zött hoz­zá­ve­tő­leg (kö­rül­be­lül) 125 000 ma­gyar hagy­ta el ezt a vi­dé­ket, s ha nem is a cseh­szlo­vák kor­mány 1945-ös ter­ve­i­nek mé­re­te­i­ben, de meg­va­ló­sult a »magyar et­ni­kum ver­ti­ká­lis és ho­ri­zon­tá­lis megbontásának« a ter­ve. Az 1945 előtt a cseh­szlo­vák kor­mány ál­tal is »magyar et­ni­kai területnek« el­is­mert »betelepítési övezet« 1950-re már ve­gyes la­kos­sá­gú­vá vált.”

Íme, a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek szlo­vá­ki­ai ma­gyar etnopolitikai re­a­li­tá­sa: a vá­ro­sa­i­ból ki­szo­rult, ös­­sze­füg­gő te­le­pü­lés­te­rü­le­tén sok fa­lu­ban hely­ben is ki­sebb­ség­gé vá­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság túl­él­te a fel­szá­mo­lá­sá­ra irá­nyu­ló dön­té­se­ket, in­téz­ke­dé­se­ket, de köz­ben sa­ját szü­lő­föld­je, kö­zös­sé­ge egy­aránt ra­di­ká­li­san át­ala­kult. A tör­té­nész te­hát, mi­köz­ben vis­­sza­ad­ja vagy leg­alább­is tar­tó­sít­ja, meg­erő­sí­ti a kol­lek­tív em­lé­ke­ze­tét, ar­ra is fel­hív­ja a fi­gyel­met, hogy a tör­té­ne­lem na­pon­ta for­mál­ja, ala­kít­ja ezt a kö­zös­sé­get. Az 1945–1948 kö­zött már-már ci­ni­kus tu­da­tos­ság­gal ki­ala­kí­tott ve­gyes et­ni­kai tér­szer­ke­zet ha­tá­sát, kö­vet­kez­mé­nye­it im­már a má­so­dik-har­ma­dik ge­ne­rá­ció ta­pasz­tal­ja. És itt ne csak a tér­vesz­tés tér­ké­pen áb­rá­zol­ha­tó fo­lya­ma­ta­i­ra gon­dol­junk, ha­nem azok­ra a je­len­tős bel­ső kü­lönb­sé­gek­re, ame­lyek a két­nyel­vű­ség, a ket­tős iden­ti­tás kü­lön­bö­ző fo­ko­za­ta­i­ban, a ter­mé­sze­tes iden­ti­tás­ré­gi­ók­hoz va­ló el­té­rő kö­tő­dé­sek­ben is tet­ten ér­he­tő­ek.

Lát­va a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok „tör­té­ne­lemnél­kü­li­sé­gét” a hi­va­ta­los, is­ko­lai tör­té­ne­lem­mel szem­ben sok he­lyen vesz­tés­re ál­ló csa­lá­di em­lé­ke­zet, pri­vát tör­té­ne­lem kép­lé­keny po­zí­ci­ó­it, kü­lö­nö­sen há­lás­nak kell len­nünk a szer­ző­nek ezért a más­fél év­ti­ze­des rá­adá­sért. Mint ahogy azt is ér­de­mes itt és most nyo­ma­ték­kal hang­sú­lyoz­nunk, Vadkerty Ka­ta­lin tör­té­ne­ti hármaskönyve a jog­fosz­tott­ság éve­i­ről az utol­só olyan pil­la­nat­ban szü­le­tett, ami­kor a cseh­or­szá­gi és ma­gyar­or­szá­gi va­go­nok­ba ra­kott vagy reszlovakizációra kényszerített, vagy csak a szü­lő­föld­jén ki­sem­mi­zett, va­gyo­ná­ból ki­for­ga­tott szü­le­ink, nagy­szü­le­ink em­lé­ke­it mi ma­gunk is még be­épít­het­jük kö­zös­sé­gi em­lé­ke­ze­tünk­be. Nem azért, hogy az előt­tünk já­rók szen­ve­dé­se­i­ből, sé­rel­me­i­ből ki­ra­ko­dó vá­sárt ren­dez­zünk, po­li­ti­kai li­ci­tá­lás­ba bo­csát­koz­zunk, ha­nem sok­kal in­kább azért, hogy meg­ért­sük és meg­érez­zük tör­té­nel­mi együ­vé tar­to­zá­sun­kat, kö­zös­sé­günk ere­jét és mély­sé­gét. És, per­sze azért is, hogy ké­pe­sek le­gyünk meg­ér­tet­ni ma­gun­kat, kö­zös­sé­gi lé­te­zé­sün­ket a ve­lünk együtt élő több­sé­gi nem­zet min­den jó­aka­ró tag­já­val, szlo­vák kör­nye­ze­tünk­kel, ba­rá­ta­ink­kal és ro­ko­na­ink­kal, mun­ka­tár­sa­ink­kal és vi­ta­part­ne­re­ink­kel.
Ma­gam, a ku­ra­tó­ri­um tag­jai és a tör­té­nészkol­lé­gák ne­vé­ben gra­tu­lá­lok a Posonium Élet­műdíj­hoz, kí­vá­nok sok erőt és egész­sé­get a mun­ka foly­ta­tá­sá­hoz, a ter­ve­zett to­váb­bi ta­nul­má­nyok, köny­vek el­ké­szí­té­sé­hez.

Bib­li­og­rá­fia

Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku (1800–1918). Bratislava, Vydavateľstvo SAV, 1972.
A reszlovakizáció. Po­zsony, Kalligram, 1993.
A de­por­tá­lá­sok. Po­zsony, Kalligram, 1996.
A bel­ső te­le­pí­té­sek és a la­kos­ság­cse­re. Po­zsony, Kalligram, 1999.
A ki­te­le­pí­té­sek­től a reszlovakizációig. Tri­ló­gia a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 1945–1948 kö­zöt­ti tör­té­nel­mé­ből. Po­zsony, Kalligram, 2001.
Maïarská otázka v Èeskoslovensku 1945–1948. Dekréty prezidenta Beneša a ich dôsledky na deportácie a reslovakizáciu. Bratislava, Kalligram, 2002.
Vývoj technizácie a technológie v cukrovarníckom priemysle na Slovensku do kon­ca 19. sto-roèia. In Ján Tibenský (sterk.): Z dejín vied a techniky na Slovensku. V. köt. Bratislava, Vydavateľstvo SAV, 1969, 321–337.
Technická výroba liehu na Slovensku v rokoch 1848–1918. In Ján Tibenský (szerk.): Z dejín vied a techniky na Slovensku. IX. köt. Bratislava, Vydavateľstvo SAV, 1979, 315–351. p.
Mlynský priemysel na východnom Slovensku v rokoch 1848–1918. In: Nové obzory. 22. köt. Prešov, Východoslovenské vydavateľstvo v Košiciach, 1980, 1980, 45–72. p.
Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovanie cukrovej repy na Slovensku v rokoch 1800-1918. In: Sto padesát let cukrovarníckeho prùmyslu na území ÈSSR. Praha, 1981, 181–206. p.
Potravinársky priemysel na Slovensku v 19. storoèí. Príroda a spoloènos, 30. évf. (1981) 16. sz.
A műt­rá­gyá­zás kez­de­tei Szlo­vá­kia te­rü­le­tén. In Új Min­de­nes Gyűj­te­mény. 1. Bratislava, Ma­dách, 1980, 66–84.
Rozvoj hlavných odvetví po¾nohospodárskeho priemyslu na Slovensku v rokoch 1848–1918. In Hospodárské dìjiny. Praha, 1982, 65–134. p.
Historicko-technické pamiatky potravinárskeho priemyslu v Bratislave v období priemyselnej revolúcie do roku 1918. In Milan Moncol (szerk.): Technické pamiatky Bratislavy. Zborník Mestskej správy pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírody v Bratislave. 8. köt. Bratislava, 1985, 65–82. p.
Po¾nohospodárstvo. In Samuel Cambel (szerk.): Dejiny Slovenska (1890–1918). IV. köt. Bratislava, Vydavate¾stvo SAV, 1986, 127-174. p.
Rozvoj polnohospodárskeho a potravinárskeho priemyslu na Slovensku v rokoch 1848–1918. In Hospodáøské dìjiny. Praha, 1989, 169–213. p.
Me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés az Andrássyak krasznahorkai ura­dal­má­ban az 1848–1867-es évek­ben. In Új Min­de­nes Gyűj­te­mény. 8. köt. Bratislava, Ma­dách, 1989, 83–118. p.
A Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság gaz­da­ság­tör­té­ne­te (1918–1938). In Fe­je­ze­tek a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­ből. Po­zsony, Kalligram, 1993, 175–215. p.
A cseh­szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re hi­va­ta­los szlo­vák ér­té­ke­lé­se. Regio, 1993. 3. sz. 120–139. p.
Utó­szó Machnyik An­dor Csal­ló­köz c. köny­vé­hez. In Machnyik An­dor: Csal­ló­köz. Po­zsony, Kalligram, 1993,
A te­le­pí­tés­po­li­ti­ka a ma­gyar­kér­dés meg­ol­dá­sá­ban Cseh­szlo­vá­ki­á­ban (1945–1948). Ag­rár­tör­té­ne­ti Szem­le, 37. évf. (1995) 183–189. p.
Ma­gya­rok Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. In Hanák Pé­ter (szerk.): Híd a szá­za­dok fe­lett. Ta­nul­má­nyok Ka­tus Lász­ló 70. szü­le­tés­nap­já­ra. Pécs, 1997, 475–485.p.
A bel­ső te­le­pí­tés Szlo­vá­ki­á­ban (1945–1949). Iro­dal­mi Szem­le, 39. évf. (1996), 7–8. sz. 63–72. p.
Ma­gya­rok Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1945–1948 kö­zött és a tör­té­ne­ti for­rá­sok. In Bár­di Nán­dor (szerk.): For­rá­sok és stra­té­gi­ák. Csík­sze­re­da, 1999, 422–431. p.
A bel­ső te­le­pí­té­sek 1945 után. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 1. évf. (1999) 1. sz. 35–44.p.