Polgár Anikó versei

Aiginai képeslap
Zsíros máz ragadt az antik
oszlopokra. Apollón berke

sziklás és rideg. Sült polipra
váró turisták és bérbe adható

strandhelyek. A buszban kiolvad
az emberből a zsír, mire a sziget

másik felébe ér. Az antikvitás
sosem volt még ennyire izzadságszagú,

sosem legyezték még ekkora kalapokkal,
ekkora legyezőkkel. Aphaia

temploma tátong, piheg, akár
egy hízó kacsa, tömőgéppel csavarják

csőrébe a kukoricát, holnap
felfogják majd egy ókori edény

újkori utánzatába a habzó vért,
az elmetszett torkából fröcskölőt.

Az akragaszi Thérónhoz

A lant uralja a himnuszt:
a megfoghatatlant a kézzelfogható.
Az alapkérdések: kit, mikor, miért?
Thérónt ezúttal, az akragaszit,
még akkor is, ha motorzúgáshoz szoktatjuk fülünk,
és négyesfogat-győzelme minket sem érdekel.
Vele a várost, Szicília szemét,
melyből a menyasszonyt sirató,
folyóvá duzzadt könnyek
az alvilágba hullnak.

A gnómákat ne felejtsd:
A nyugalom Héliosz gyermeke.
A Moira kijátszhatatlan.
És Thérón származását:
rosszhírű család,
a boldog ősapa, Kadmosz után
a bűnös Laiosz, a gyermekrabló, a gyermekölő,
s a bűnös-büntetett Oidipusz, az apjaölő,
a véletlenségből gyilkoló,
kinek fiait éles, szúró szemével
maga az Erünnisz ölte meg,
ám Polüneikész fia, Therszandrosz
Adrasztosz házát még örömre deríti.
Írd le a Khariszok által nyert sok diadalt:
Delphit, Olümpiát,
s az Iszthmoszon nyert
dór zellerkoszorút.

Ki itt, a Zeusz uralta földön vétek nélkül él,
örökös nappalra cseréli majd az éjszakát,
nem tépi úgy, mint azelőtt,
a Földanyatestet erővel,
s nem hasogatja a Tenger bőrét élelemért.
Hogy a Boldogok Szigetére juss:
háromszor kell itt végigélni az életet,
s háromszor az alvilágban a halált.
Persze más út is van, de nem neked:
a Hektórt a sárban hurcoló,
Küknosz-ölő,
Memnónt legyilkoló Akhilleusznak
az anyja járta e kegyet ki Zeusznál.

Gyors nyilakkal teli még a tegzem:
az okos megérti,
a tömegnek kell csak az interpretátor.
A sok tudóskodó krákogva
gúnyolja Zeusz szent madarát.
Hogy a szívből röpüljenek a nyilak?
Túlzás ez nyilván,
barokk szentképekre való.
S hogy merre szálljanak?
Akragasz felé?
Hogy a bőkezű Thérónt
védjék a szájaskodóktól?
Megírni jótetteit vagy a parton
megszámlálni a homokszemeket –
mindkettő kínos,
mindkettő felesleges.